Mi az istent csináljak? Kilátástalan helyzet. Bővebben lent.

ne haragudjatok, ha hosszúra sikerül. szeretném a tanácsaitokat kérni. 19 éves vagyok, sőt inkább már 20 leszek, az apám alkoholista, anyám meg a fő támogatója. munkanélküli hivatal támogatásával elvégeztem a fodrász képzést, mondanom sem kell, nem volt egyszerű menet, de kitartottam, mindent abból a pénzből vásároltam, gyűjtögettem, beruháztam, rengeteget gyakoroltam, már dolgozom is, a baj, hogy vállalkozóként, de alakul szépen a vendégköröm, de ahhoz, hogy tényleg jól keressek, idő kell, mert a fix kiadásom havonta vállalkozóként 80 ezer ft, így ha nagynehezen összekotrok 140et, akkor csak 60 marad meg belőle. ennyi pénz egyszerűen képtelenség arra, hogy lábraálljak. még labilis kereset, aminek lesz gyümölcse, ha kitartó vagyok, ez az összeg minden hónapban szépen emelkedik. nem nagyon vannak olyan barátaim, akik hajlandóak lennének elköltözni velem, mert a velem egykorúakat még általában támogatják a szüleik, legalábbis nem akarják minden áron kipakolni őket a lakásból, ellenben velem. ma apám azt mondta, hogy takarodjak. fogalma sincs arról, hogy hogy érzem magam, hogy hogy érint az, hogy ő állandóan vedel, és az önbecsülésemet minden másodpercben a föld alá tapossa. nővéreim ellen fordít, hergel mindenkit ellenem. gyűlöl. pedig én nagyon sokat gondolkozom azon, hogy mi az oka annak, hogy ő egészen kicsi korunk óta iszik. nem érdeklem egyáltalán. már csak én élek itthon, valójában nagyon szeretem a szüleimet, annak ellenére, hogy mindig újra és újra csalódnom kell bennük, anyámban is, gyakran apámmal iszik, persze közel nem annyit, ő nem alkoholista, egyszerűen arra gondoltam, hogy neki is muszáj inni néha ahhoz, hogy elviselje. attól még fáj. főleg, hogy heti rendszerességgel megkérem, hogy ne tegye. most oda jutottam, hogy nem felelhetek értük, nem maradhatok itt felügyelőnek (régen kések villantak mikor egymással ordibáltak, ezt tesómmal elbújva néztük végig, azóta világi cimborák, eltelt 3 év, és apám anyum pitbullja lett, ha egy rossz szót mondok , nekemugrik, hogy hogy beszélhetek így róla), muszáj lépnem, el kell költöznöm, vagy megmásíthatatlanul az életem rovására megy. nem akarok roncs lenni. gondolkodtam már azon, hogy elmegyek egy gyűlésre, ahol alkoholisták családtagjai vannak, de már nem érzem, hogy van bennem annyi empátia, hogy képes legyek betartani az ott hallottakat. nem tudom, hogyan tudnám elviselni még ennyiszer, ahogy azt mondja, hogy mennyire semmittevő hulladék vagyok. ami nem igaz. régen problémás gyerek voltam, kb 5 helyen laktunk, 5 iskolába jártam, így az érettségit nem tettem le, de tervben van munka mellett a levelező szeptembertől, csak egy év hiányzik. a lényeg, hogy ebből kifolyólag folyamatosan lehord mindennek, hogy annyira hülye vagyok, hogy le sem tudtam érettségizni, és azért nem járok el sokszor itthonról, mert annyira gáz vagyok, hogy a barátaim is lekoptatnak. hogy mondhat ilyet egy apa? hogy? még ha igaz is lenne, hogy? nem sajnáltatni akarom magam, de nem bírok el mindent. a legjobb barátommal sem merem ilyen mélyen megbeszélni ezeket a dolgaimat. egyszerűen szégyellem. hogyan tudnék elköltözni itthonról? hogyan tudnék kevés pénzből talpraállni? van valami szervezet, ami segíthet? valami támogatás? szállás? már nem vagyok kiskorú, így a gyermekjóléti ki van zárva. esetleg volt már valaki ilyen helyzetben? hogy lábalt ki belőle?

köszönöm a válaszokat.