Mit szólna a párod ha bejelentenéd hogy terhes vagy, de nem terveztetek babát?

ja és még valami,ő ápolt,mikor hánytam,ő ugrott szinte éjszaka közepén,mikor megkívántam valamit,ő is ugyanúgy könnyes szemmel nézte az uh monitorját,fogta meg a hasam az első érezhető rúgásoknál,és szerintem lélekben legalább annyira szenvedett mellettem a sok órás vajúdásom alatt a tehetetlensége miatt,mit én fizikailag...

Szóval nekem ne magyarázza senki,h egy férfinél,apánál,több szava van egy nőnek...

Senki sem mondta, hogy egy ember döntése.

Mindannyian jártunk biológia órára, tudjuk, hogy a szexből lesz a kisbaba, és a szexhez ketten kellenek, továbbá azt is tudjuk, hogy 100%-os védekezési forma nincs.

Tehát hogyha nemi életet éltek, akkor igenis (változó mértékben ugyan) benne van a pakliban, hogy baba lesz belőle!

Ha abortuszra kerül sor, az én testemből kaparják ki.

Ha megtartjuk, én szülöm meg.

Az apa lelke ugyanúgy fáj. Ez csak az idióták véleménye, hogy nem.

Kaparás pedig már nincs, régóta nincs.

Ugyanúgy neki is eszébe jut, de a férfi nem nő, nem fogják mondani,hogy mi nem oké náluk.

"Szivatsz? Komolyan, most hülyéskedsz vagy tényleg??"

Nagyjából ez lenne az egyik reális reakció, a másik az "ó bmeg...". Tudom, hogy utána mellettem állna és támogatna, de az első nap a fentiek fényében telne el.

velünk megtörtént,3hónapos kapcsolat volt.

Mondtam neki mi a helyzet,ő kapásból rávágta hogy akkor gyorsan házasság,22éves volt akkor a párom.Az a baba nem született meg,nem rajtunk mulott.Azóta eltelt 10év,még mindig együtt vagyunk és van egy 1,5éves kislányunk,ő nagyon is tervezett volt,5 évbe telt mire sikerült a karomban tartani.