Mit szólna a párod ha bejelentenéd hogy terhes vagy, de nem terveztetek babát?

Nem örülne, ezt borítékolom anélkül, hogy lenne párom.

A gond az lenne, hogy bár én irtózom a gyerekektől, és soha nem akarok sajátot, de tudnám, hogy tőle van. Életem nagy szerelmétől egy angyalarcú kislány, vagy egy kisfiú, aki rá hasonlít.

Megszakadna a szívem, mert ha valakitől én teherbe esek,az a nagy ő lesz :(

Persze én hiszek abban, hogy neki vétójoga van, ha nem akarja a gyereket, én nem tartom meg.

Mééghogy vétójog? Neeeem!!!!

Amíg a gyerek bennem van, én döntök, mi lesz vele, az én testem része!

Hogyha majd megszültem, eldöntheti, agyonüti-e (velem együtt).

Ezt én nem így látom.

A férjem az apa.

Attól, mert én nő vagyok nem érzem magam felsőbbrendűnek senkinél, az a gyerek épp annyira az övé, mint az enyém is,és épp ugyanúgy joga van dönteni, mint nekem.

Ehhez intelligencia és megfelelő tisztelet kell a párom iránt. Nem értek egyet azzal, hogy csak a nő döntsön, holott a férfi nélkül terhes sem lehetne. A gyereket két ember alkotta, két ember is döntsön, ha sajnos ilyen súlyú döntést kell hozni.

Én úgy vélem többek között ez a modern gondolkodásmód.

Értem én, hogy 2 ember kell egy gyerekhez, de gondolj csak bele:

a párod megérti, milyen érzés ott állnod a pozitív teszt fölött?

megérti, milyen érzés őt először látni az ultrahang monitorján, és tudni, hogy benned van?

megérti, mi az, hogy terhességi rosszullét?

megérti, mi az, amikor először rugdos?

megérti, milyen, amikor a ruhácskákat hajtogatod össze, és elképzeled benne a kicsit?

megérti, mit jelent az, megszülni egy gyereket? mint érzelmileg, mint fizikailag?

egyáltalán megérti, mit érez egy nő, amikor egy gyermek fejlődik a testében?

Hát maximum sejti. Ezért ne döntsön helyettem.

Nem értek egyet. Az apa szerepe később van, az csak a természet alkotta sajátosság, hogy a nő hordja ki a gyereket. Viszont attól, hogy ez így van, és ő később jön, még épp annyira volt szükségem rá, mint nekem rám, ehhez a babához.

Szóval hiába nem érti úgy ezeket a dolgokat, mint egy nő, még képes arra, hogy döntsön, és hogy tudja milyen lenne később.

Nekem a párom szava épp annyit ér, mint az enyém.

hát kedves Dorisz,fura vagy..

Az én férjem pl megértette ezeket a dolgokat,amiket leírtál..nem érezte,de megértette,és szerintem sem egy ember döntése egy gyerek..