Férfigyűlölők, nősoviniszták vannak itt? Ti élhettek házasságban?

Apám "jó fajta" diplomás, tehetséges ember. Lazán verte anyumat, még akkor is mikor terhes volt, és nem ivott soha.

3 nagyon kicsi gyerekkel kellett menekülnie, úgy hogy lelkileg tönkre terrorizálta. Anyukám nem lett férfi gyűlölő csak tönkre ment, pasija 82-óta nem volt.

Biztos velem volt a baj akkor is mikor elkezdett engem verni ovis koromban. Nem vagyok férfi gyűlölő, de annyira ügyefogyottan naiv se, hogy értetlenkedjek, az emberek hol szednek össze agresszív pasikat. Mert azt bárhol lehet.

Agresszió gyakoribb férfiaknál, börtönben is sokkal több férfi van.

Nem vagyok férfi ellenes, de gyakrabban tesznek olyat ami miatt az egész nemüket negatívan állítják be mint a nők.

És itt ne menjünk bele a kettős mércébe, ahol ugyanazt az erkölcsi tartást vagy nem tartást másképp nézzük nemenként, mert az idétlen.

"Nem vagyok én a nők verése mellett. De ez nem nemhez kötött, nem?"

De, nemhez kötött.

Ha egy nő meg akar verni, azzal azért elbírok, le tudom fogni a kezét, vagy valami, de ha egy érfi esik nekem, nem sok esélyem van. (mondom: átlagos testfelépítésű nőkről ill. férfiakról beszélek.)

Továbbá:

a párkapcsolati erőszak elkövetőinek 95 százaléka, pont hogy az erőfölény miatt, férfi.

Tájékozódj a NANE és a Stop Férfierőszak oldalain.

"És én sokszor úgy érzem, - a válaszokban - hogy egy férfi, pusztán azért mert férfi, el kéne vigy ea balhét. Pedig ugye, nem tudhatjuk. De valószínűleg helyes jóravaló, nem valószínű, hogy épp egy asszonyverő, nem?"

Te összemosol dolgokat, de nagyon! Nem mindegy, hogy egy átlagos családi vita van, vagy erőszakoskodás!!!

"Én mondjuk épp olyat ismerek, ahol állítólag apu veri anyut. Kb. azonos méretűek."

De nem biztos, hogy azonos erejűek.

Ismersz ilyet, de nem teszel semmit. Emiatt hal meg rengeteg nő évente. Hogy senki nem akar "beleavatkozni" illetve a nőnek segíteni, megadni neki a NANE elérhetőségét.

"Tudom, hogy hagynak, persze. De hát olyannal állok le, mivel győzni szeretnék. És örülnek."

Nem tudom, ennyire nehéz a felfogásod? Amiről Te beszélsz, az JÁTÉK, hülyéskedés!!!!!!! Ennek semmi köze a valódi erőszakhoz!!!!!!!!!!!

"Nem kezdek el egy agresszív állattal verekedni. Mivel alulmaradnék. Ha közelít, elfutok."

Ismételten jaj istenem.... Az áldozat nem maga kezdeményezi a verekedést a férfival, és nem maga dönt erról, hogy akar-e vele összetűzni.... Elfutni se tud mindig mindenki. Ha elkap, nézelődhetsz. Kívánom, soha ne tapasztalj meg ilyen szörnyűséget, de mivel Te szerencsés vagy, és Veled nem történt ilyesmi, ne bagatellizáld már el ezt a problémát, kérlek!!!!!!!

"Nem akarom lebecsülni az erőszak problémáját, de a többi férfi miért legyen eleve gyanús?"

Nézd, akit egyszer (vagy többször) már bántalmazott férfi, az joggal igyekszik ezt a jövőben elkerülni. A többség azért próbál hinni ezek után is a normális kapcsolatban. De aki nem képes erre, annak szerintem megbocsátható - és idővel meg is gondolhatja magát.

"Van erőszakos nő is különben."

Van, de - kutatások bizonyítják - sokkal kevesebb, mint erőszakos férfi, ráadásul kisebb sérüléseket okoz, mint egy férfi erőszaktevő. Ugyanakkor a bántalmazott férfiak is kapjanak segítséget, (és nem kiröhögést), persze, hogy azt mondom!

"Na, jó, jó. De mi van otthon?

Nem mégy férjhez? Vagy a párod szív?"

Ezt most kitől kérdezed??? Mondtam, hogy nekem van párom, és nem "szív".

"Vagy mi van, ha nem szereted a férfiakat? Akkor egyedül maradsz? S akkor meg magányos leszel, s magaddal toltál ki, nem a férfinemmel?"

Jaj megint csúsztatsz.........

Nem vagyok férfigyűlölő, de ezt így nem is jelentem ki, hogy "szeretem a férfiakat" Van sokféle férfi, úgyhogy egyiket sem lehet kijelenteni. Amit gyűlölök, az a férfiaknak nem a természetéből, hanem a szocializációjából következő bizonyos viselkedésformák, (pl. hímsovinizmus, agresszivitás, nemi erőszak, háború) melyek többségében férfiaknál lelhetők fel, de természetesen nem mindegyiküknél (a "férfierőszak" fogalmát így értem.)

Hypathia

Ja, és egy elnyomó, erőszakos párkapcsolatnál igenis jobb az egyedüllét! Én is voltam többször hosszabb időszakokban egyedül, na és aztán, tanultam az egyetemen, buliztam a barátaimmal, koncertekre jártam, teljes életet éltem! És előbb-utóbb csak megjelent valaki, aki felkeltette az érdeklődésemet. De összejönni valakivel, akit "befúj az ablakon a szél", csak hogy ne legyek egyedül? - na nem!!! Aki szereti önmagát és van önbizalma, az egyedül sem érzi magát félembernek. Akár nő, akár férfi.

Ez is egy társadalmi sztereotípia, hogy a nőknek katasztrófaként kell megélni, ha nincs párjuk. Persze, hogy jó, ha van, de MINDENÁRON ne kelljen már...

H.