Szégyenlem magam a nincstelenség miatt?

Nekem is volt egy ilyen exem, nem arról volt szó, hogy valamivel nekik jobban megy, hanem arról, hogy míg én szegény, bár értelmiségi családból származom, nekik a bőrük alatt is pénz volt, sok-sok generációra visszamenőleg, szinte felfoghatatlan értékű ingóságokkal, ingatlanokkal, üzletekkel..stb. Én soha nem tudtam ezen felülemelkedni. A családja szeretett, mert nekik annyi volt a fontos, hogy ne egy prolilány legyen a fiuk párja, de soha nem voltam képes elengedni magam náluk, mindig kicsinek és valahogy sebezhetőnek éreztem magam. Nagyon zavart, hogy szinte mindent az exem fizetett (neki egy külföldi kiruccanás annyit tett, mintha én vettem volna neki egy szelet csokit) és noha mindig mondta, hogy soha ne feszélyezzen ez, egyszerűen nem bírtam elviselni. Aztán szakítottam vele és azóta sem bántam meg. Az után következő páromékkal hasonló anyagi szinten voltunk, össze se lehet hasonlítani, mennyivel oldottabban és természetesebben tudtam vele és a családjával viselkedni. Úgy éreztem, nem kell szégyenkeznek soha többé semmi miatt és talán emiatt is kötődtem hozzá sokkal de sokkal jobban. Pedig a gazdag barátomat is szerettem. És a lényeg, hogy miután szétmentünk ezzel a sráccal, utána se sírtam vissza a gazdag exemet.

Adj fel hirdetést h milyen munkát vállalnál szívesen.. S ha betalálnak netes munkával írd oda azt is, h kizárólag az érdekel ahova nem kell befektetni előre x összegeket hanem ingyenes ugyanis te pénzt akarsz keresni nem kiadni, sokan nem értik meg..