Szégyenlem magam, hát milyen egy anya (? ) vagyok én?

A gyógytornát gondolom a kisfiad érdekében kell végezni, erre gondolj mindig! Lehet, h ő fáradt volt, de nem nyúztad vele, hiszen ahhoz, h egészséges legyen, ez olyan 'muszáj' dolog, nyilván ezt ő még nem érti úgy.

Az indulatos beszédet lehet, h ki lehetett volna hagyni mindkét oldalról, de nem győzöm hangsúlyozni, a cél a fontos.

Milyen anya vagy? Ember, aki hibázik, aki néha kiborul, elveszíti a fejét. Különösen egy ilyen helyzetben.

Magyarázd el a fiadnak, hogy ember vagy, nem egyforma, nem mindig van türelmed.

A fiam (szintén beteg, szintén túl pár veszekedésen) most már mondja, anya hol hagytad a jómodorod, ha villog a szemem? És mondom, odakint. De megyek érte. És most már azt hiszem tudom kezelni az ilyen helyzeteket.

Nagyon-nagyon nehéz, ez a legnehezebb az anyaságban. De előfordul. Viszont tanulj belőle. Én ilyenkor elpakolom a cuccot, hagyjuk, rendben és tíz perc után már megy a dolog. Nem nyúzom, nem erőltetem. Próbálj kidolgozni egy módszert ezekre az esetekre is. Mert a torna nem maradhat el, emrt akkor holnap meg azért nem-de ez így sem jó.