Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Kisgyerekek » Szégyenlem magam, hát milyen...

Szégyenlem magam, hát milyen egy anya (? ) vagyok én?

Figyelt kérdés

Kisfiam holtfáradtan ért ma haza az oviból,én meg nyúztam a gyógytornával amit csinálnia kell,szegényke próbálta csinálni,de annyira fáradt volt,hogy kétségbeesetten sírni kezdett,én meg csúnyán beszéltem vele emiatt,erre már ő is indulatosan válaszolt vissza.

Majd álombasírta magát az ölemben,annyira,de annyira sajnálom ami történt...


2011. szept. 19. 20:44
1 2
 11/15 anonim ***** válasza:
100%

Neki nem tornát kell csinálnia, ő cukorbeteg.

Ami napi legalább 5-de inkább 8 vércukorméréssel, 2-3 inzulinadással jár. és az inzulin miatt, meghatározott időben, meghatározott mennyiségű és minőségű szénhidrátfogyasztással. Nálunk annyival bonyolultabb a helyzet, hogy reggel hétkor kapja az inzulint és ha délben nincs kedve megenni az ebédet, az inzulin benne van a szervezetében és akár meg is halhat, ha nem eszik és leesik a cukra. Úgyhogy kötelező ennie, akár tetszik akár nem. Illetve nem ehet akármit és akármikor.

És ebből van a probléma, néha az inzulinadással. De leginkább a kajáláson veszünk össze, ha fáradt, ha beteg. Evés után meg megyünk mozogni-sétálni, biciklizni, rollerezni, ha a mesefilm közepe van akkor is, ha fáradt akkor is, ha nincs kedve akkor is.


És nálunk is volt ilyen veszekedés, és ugyanígy éreztem magam, mint te. És ugyanígy visszaszóltunk egymásnak.

De ma már többnyire jól kezelem az ilyen helyzeteket, kicsit lazítani is tudok a gyeplőn. Rugalmasabb vagyok. És a fiam is megtanult kezelni engem. M?ár nem sírja el magát, de volt amikor megráztam és kiabáltam, hát nem érted, hogy te nem ehetsz cukorkát, csokit akármit, (amit a szomszéd néni hozott nekik) de tudod mit, edd meg, aztán kész. és ő sírva tette le, jó anya, akkor nem eszem meg. Nem így kellett volna, most már megbeszéljük. És tudunk kompromisszumot is kötni.

2011. szept. 19. 21:32
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/15 A kérdező kommentje:

Hatalmas felelősségtudatot,állandó készenlétet,odafigyelést igényel ezek szerint a fiad.

Amennyiben nem lennél képes rugalmasabb lenni,idegileg teljesen kikészülnél a stressztől,de gondolom túl nagy rugalmasságra azért nincsen mód,mert az akár életveszélyes lehet neki.

Ő egy rendkívűl fegyelmezett felnőtt lesz később szerintem ,mert olyan szabálykövető lesz a sok-sok erőfeszítésednek köszönhetően.



Annyira szégyeltem magam,de én azt mondtam ma a fiamnak,hogy "ha nem csinálod a tornát,akkor sosem fogsz tudni rendesen koncentrálni nem érted ?! "

Amikor pedig jól tudom,hogy SOSEM szabadna ilyent mondanom neki...


Ahhh :,-( néha nem tudom mit csináljak,de segíteni szeretnék neki nagyon,nagyon szeretnék segíteni és ennek ellenére ártok neki.

2011. szept. 19. 21:57
 13/15 anonim ***** válasza:
hát gratulálok, ha ovis koráig soha nem vesztetted el a fejed és nem kiabáltál vele, akkor szuper türelmes vagy. Az anya nem szent és mártír, hanem ember. Ha muszáj a gyógytorna, hát muszáj, legközelebb majd kicsit pihen és utána lesz torna. Ezekből tanul az ember, legközelebb majd máshogy csináljátok, szerintem ezzel nem okoztál neki károkat a lelkében, ne aggódj. Ha néha rosszul is sül el a dolog, mindig a legjobbat akarod.
2011. szept. 20. 06:39
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/15 A kérdező kommentje:

Sajnos már máskor is veszítettem el a fejemet(nagyon ritkán),utánna mindig nagyon lelkiismeretfurdalásom van,más lenne a helyzet,ha ő egy teljesen egészséges kisgyermek lenne,de sajnos autoimmun betegsége van izületi gyuladással néha és sok más fájdalmas tünettel,emellett pedig súlyosan figyelemzavaros.

Nagyon kiszolgáltatott,sok szenvedés érte már idáig is és tudatosan törekszem arra,hogy végtelenül türelmes legyek vele.Tavaly azt hittük,hogy soha többet nem fog már járni,őmiatta sokkal jobban aggódom,mint az egészséges gyermekemért.


Egy tündér egyébként,folymatosan puszilgat,ölelget,a kedvemben akar járni,tegnap is próbálkozott szegény,de egyszerűen túl fáradt volt,este 6-tól,ma reggel 6:30-ig aludt.Ma reggel mikor megpuszilgattam,megszeretgettem és kértem,hogy ne haragudjon az estiért,ő is bocsánatot kért és azt kérdezte "Anyu tornázunk? "



Megbeszéltem ma az óvónénikkel,hogy a részmunkaidős munkámat úgy alakítom,hogy mindenképpen hazahozom délben,hogy itthon szépen kialaudja magát,mert az oviban nem tud elaludni.Idáig uzsonna után jött haza,egyrészt korán kelt reggelente,másrészt pedig délben nem tudott aludni az oviban,ha délben én teszem le aludni itthon akkor utánna kipihenten csinálhatjuk a tornát :-) .


Még van majdnem egy évem és utánna megyek csak vissza teljes munkaidőben,addig hazahordom délben,talán így sikerül megoldani a problémát.

2011. szept. 20. 09:24
 15/15 anonim ***** válasza:
Ó,ó, na látod ezért már nem vagy rossz anya, mert ennyire lelkiismeret furdalásod lett ezután. Valóban hibáztál, de ezt nem is kell mondani, tudod magadtól. Emberből vagy, mindannyiunkkal előfordul ez. Ha felébredt reggel, simogasd meg, szeretgesd meg és kérj tőle bocsánatot, mondd el, anya figyelmetlen volt és feszült, hibázott, de nagyon szeret! Gondolom már túlvagy rajta! A kisfiad biztosan megbocsátotta és szeret!
2011. szept. 20. 10:23
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!