Miért ilyen a férjem? Nagyon rosszul esik nekem.

amúgy meg ha egy gyereknek nem adunk szeretete, felnőtten nem fogja igényelni - hidegebb jellem lenne - aki vezér, nagyszájú a társai között.

de ha gyerekkorban meglátja hogy ez helytelen (elég ha egy ember sajnálatát fejezi ki) tehát szeretet kellene hogy kapjon, akkor folyamatosan szeretetéhes lesz - ő lesz az áldozat típus - mindig könnyen kihasználják majd, szorongásos lesz

keresem a cikket a neten erről - pszichológustól - mert ezt valahol olvastam!

mgvan a cikk párkapcsolati problémáim miatt találtam rá, ugyanis nálunk a párom uralkodik rajtam - ez lelki terror, ami köztünk folyik - és pszichológusok a gyerekkorra vezetik vissza, hogy kiből lesz bántalmazó, illetve áldozat.

és a gyerekkor a szülőktől függ

bemásolom az ide tartozó részt, meg a linket -de maga cikk elég hosszú

"....megismerjük az áldozat és a bántalmazó motivációit, közös játszmáikat és rejtett dinamikáikat. Mindkét fél a mások feletti uralkodás szellemében nevelkedett, mindkét fél esetében a családban a másik feletti hatalom és a szóbeli erőszak volt az uralkodó elv. A döntő, ami a későbbi bántalmazót és áldozatot elválasztja, az az, hogy az áldozat élményeinek volt valamilyen együttérző tanúja, s bár nem rendelkezett a megfelelő önértékeléssel, tudta, hogy szenved, így képes lett mások iránt együttérzést és empátiát tanúsítani. Felnőttként is felerősödnek a gyerekkor érzései, állandóan azt keresi, mi miatt szenved, mi a baj vele. A bántalmazó esetében szintén uralkodó és hatalomgyakorló családról beszélhetünk, az áldozattól eltérően azonban neki nem volt együttérző tanúja. Így aztán saját ítélőképességére hagyatkozva, úgy vélte, semmi baj nincs azzal, ami vele történik. Fájdalmas érzéseit a túlélés érdekében felszámolta és lejegelte, s mivel megélni nem tudja, felnőttként játssza ki magából. Nincs empátiája, és nem ismeri az önmaga felett megélt hatalmat. Ha elismerné tetteit, egész identitása forogna kockán, ezért aztán cselekedeteit és szavait önigazoló tagadásba bújtatja. E köntös nélkül csak egy bizonytalan, ijedt ember, aki maga előtt is titkolja, hogy nem szereti magát, ehelyett ezeket áldozatára vetíti ki. Játszmáiban érzéseit kivetíti, a másikkal játssza újra, amit ő maga is átélt a titokban, a tanú nélkül lejátszódó erőszakot."

[link]

tehát ha a gyerek elhiszi hogy az a helyes, amit apja tesz, ő maga is olyanná válik - tényleg nem lesz anyám asszony katonája - viszont kevésbé lesz hajlamos szeretete adni

viszont, ha a gyerek meglátja, hogy ez helytelen, amit apja művel - az mindig is szeretetéhes, gyenge jellem lesz

Mindezekből: a férjed gyerekkori neveltetéséből fakad ahogy ő maga nevel

hu

aki szeretet éhes azért gyenge jellem, mert mások szeretetére SZORUL,

holott "egyre több a depresszióra hajlamos ember, akiből sugárzik, hogy a másik féltől várja a megváltást. Ám senki nem azért született a világra, hogy egy végtelenül szeretetéhes ember mentőangyala legyen......sokan nem jönnek rá, hogy az igazi szabadságot belül kell megteremteni, nem a külső körülmények állandó változtatásával elérni."

ezt meg a gyakori felfázásom kapcsán találtam- annak lelki okait boncolgatta egy cikk - az oldal közepén van:

Az együttélés nehézsége mint kortünet - címmel

[link]

Távol tőlem a szándék, hogy sértselek, de a szeretetéhes ember "rászorultságáról" szóló szösszenet úgy káros ostobaság, ahogy van (egyébként a femina.hu sajnos az az oldal, amely azért veszélyes, mert minden tanácsával, vélekedésével konzerválni akarja azt az ezerszer túlhaladott nőképet/szerepet, amellyel végre szakítani kéne).

Minden egyes humán egyed - akár nő, akár férfi - alapvető szükséglete a szeretet. Anélkül nincs kohézió - sem családi, sem tágabb közösség (társadalmi). Igenis minden ember "éhes" a szeretetre. Jó esetben adni akar és kapni. Hogy azért "gyenge" valaki mert RÁSZORUL a más szeretetére? Ebben a feltételezésben kimondatlanul benne lappang, hogy az a jó, az a kívánatos, ha a humán egyed lemond a felé irányuló szeretetnek még csak az igényéről is, mivel ha nem, akkor evidens lesz a gyengesége, amit a "fajtársai" azonnal kihasználnak. Aljas sugalmazás ez - szépen fogalmazott mondatokban, a lélektan tudományának álarcában. Képzeljük el az ilyenné modellált társadalmat: nem lenne más, mint egosta/egocentrikus szörnyek, pszichopaták egymás kárára élő halmaza..Az lenne az "erős", aki magas fokon tud NEM szeretni? Attól lesz "autonóm"?! Jaj..nem is folytatom. Erre megy ki a játék? A társadalom ilyenné tételére..?

A szeretet erősít, mert MEGerősít, "igenel". Tükör, amelyben önmagunk számára leszünk láthatóvá. Ha meg a hiánya miatt valaki depresszióba esett, mellé kell állni, hogy "hiánypótlást" kapjon. Ennyi a véleményem.

én nem az aranya középútról beszéltem kedves előző, amiről te, és ami igen, természetes dolog

hanem aki neveltetése során "sérül" és úgy lesz szeretetéhes - az állandóan megalkuvó, alázkodó lesz és szinte kiprovokálja, hogy kihasználják mások és hajlamos lesz ezért folyamatos depresszióra.

Köszönöm, hogy reagáltál. Így már valóban egyetértünk. Tehát: adjon az apa szeretet a kisfiúnak - és egészséges mennyiségben, túlajnározás nélkül, hogy stabil ember válhassék belőle.

Örömmel üdvözöllek; minden jót!

(A kérdező édesanyának meg ugyanazt. Azt hiszem, érezheti: sokan vele vagyunk..azért próbálunk együtt gondolkodni, hogy megoldja a helyzetet.)

annak a hosszú sok mindennek amit írtam az volt a lényege, hogy:

az apa eleve azért nevel így, mert sérült (nem kapott szeretet anno) pont, hogy a gyereknek jót szeretne - azt hiszi azzal tesz jót, hogy elvonja a szeretet, hogy a gyereknek később erre ne legyen szüksége-ne legyen szeretet éhes, ahogy ő.

szóval a fenti elv szerint (amit 19:38-as írt, ha jól emlékszem), hogy ezt azzal kellene orvosolni, hogy apától szeretetmegvonás, ez pont a gyerekkori sérelmeit fogja előhozni és ebből nem feltétlenül jut el odáig, hogy nem így kell nevelni, és a gyerekkel tul.képpen ezzel rosszat tesz

és, ha nem sikerülne, apa továbbra is ilyen maradna, a gyerekkel nem szabad éreztetni, hogy egyik szülő helytelen amit tesz - mert attól még jobban sérül a gyerek könnyebben elfogadóak (most nem a hisztiről beszélek)- gyerekkorban a gyerekek sokkal rugalmasabbak még, minél kisebb pl. annál könnyebben feldolgoz egy válást is.

szóval én csak egy korábbi tanácsra reagálva írtam le mindezt

valóban helytelen, amit apuka művel, de nem szeretmegvonás a megoldás.