Miért ilyen a férjem? Nagyon rosszul esik nekem.

Volt erről itt egy ilyen kérdés, csak azt egy apuka írta, és neki a fia 13 év körüli volt, a lánya meg 17 körüli.

Az apa azt írta, hogy így a gyerek tényleg anyámasszony katonája lesz, a szoknyácskája alá bújik...

Ne haragudj, de ritka buta férjed van

Kedves kérdező!

Valamikor a 60-as években találták ezt ki,valamikor láttam egy eredeti,fekete-fehér "oktatófilmet".Azt mondták benne,hogy a gyermeket nem szabad babusgatni,mert puhány lesz.

Nem lehet,hogy a férjedet is így nevelték?Ha már az apja ilyen marha,hogy eltaszítja magától a kisfiát,te tegyél meg mindent,hogy szeretve legyen.Nyugodtan mond meg neki,hogy te vagy anyja,te szülted,ne szóljon bele.De párodnak nem ártana felkeresnie egy nevelési tanácsadót,mert itt a szép szó már nem elég.Az ilyen nem alkalmas szülőnek.Egyébként veled hogy bánik?

Attól félek, a férjednek elavult, téves, káros elképzelése van a "férfiasság", "férfiség" fogalmáról. Ennek része az a tévképzet is, hogy érzelmei csak nőnek lehetnek, és ha kisfiú szeretné kinyilvánítani vagy igényelni őket, ridegen elzárkózik. Ebből még kolosszális baj lehet! Az eszébe se jut, hogy az érzelem - mindkét nemben élő - képessége tesz emberré bennünket valójában. Az érzelem-mentesség pszichopatikus állapot..az egészséges férfi sem puszta ráció, a nő sem csupán emóció-gombóc.

A férjed nem gondolja végig, mit csinál..arról már nem is szólva, hogy olyan szlogenekkel, mint hogy az odabújós kisfiú csak "anyámasszony katonája", vagyis - valahol -"lányos", a kislányát is leértékeli, mert igaz szeretete ellenére gyenge, esendő teremtésként bánik vele. Aztán adandó alkalommal - a kisfiú elesett, sírdogál - negatív példaként veti oda: "ne bömbölj, mint egy lány". Bele se gondol, ezzel hova hat. (A múltból a jövőbe.)

Mindkét gyereknek kára lehet ebből. A kisfiú folytonos elutasításban részesül..kamasz korára jó eséllyel elidegenedik és bezárkózik: önbizalom-hiányos vagy kompenzáló agresszív lesz. És persze nőgyűlölő, kapcsolatteremtési kudarcokkal. A kislányt "meggyőzi" a nevelés, hogy egész életében védelemre szorul..lekorlátozó "gondnokságra". Hacsak kamaszkorában fel nem lázad, önrendelkező ember soha se lesz belőle. Családi tapasztalat, amit mondok: nehezen feldolgozott, nagyon megszenvedett.

Kérlek, amit csak tudsz, próbálj meg mindent annak érdekében, hogy rávezesd a férjedet: másként kell hozzáállnia mindkét gyerekhez. Tudom, az ilyen férfi (aki maga is ezt a mintát kapta) nehezen nyitható meg egy erről való párbeszédre, de "ütni kell a vasat", mielőtt késő lenne. Talán családterápia - dehát a szó, nekik, mint ördögnek a tömjén. Nehéz a dolgod..de próbáld véghezvinni. Szorítok nektek..minden ismerős.

Próbálj meg pár napig teljesen ridegen bánni a férjeddel. Ne öleld át, viselkedj vele úgy, mint ahogy Ő a fiatokkal. Ha rákérdez, hogy miért viselkedsz így, kérdezd meg tőle. Ha te felnőtt férfiként nem érted, hogy miért vagyok ilyen rideg veled, akkor szerinted a fiad kisfiúként mit érezhet.

Te férfiként igényled, akkor egy gyereknek miért nem lehet megadni?

Talán rádöbben, hogy a férfiaknak is vannak érzelmi szükségletei.