Fel fogok nőni valaha?
A legtöbb embernek eléggé hasonlóan alakul a szerelmi élete:
Fiatalon túlesnek néhány hosszabb-rövidebb kapcsolaton és kalandon, aztán megállapodnak, benő a fejük lágya.
Valamiért ez nálam nem akar bekövetkezni.
Addig minden stimmel, hogy ráakadok valakire, akivel kölcsönös a szimpátia, kialakul a szerelem, a párkapcsolat.
Ez viszont maximum 2-3 hónapig tart, és utána nagyon erősen elvágyom a kapcsolatból, megszűnik a varázs, és vele a szerelem is. Új nőre vágyom, új izgalomra, újdonságra, a régi bizsergésre.
Aztán kezdődik az egész elölről. Amikor még 18-20 éves voltam, azt hittem, ezt hamarosan kinövöm, de még most, 29 évesen sem változott a helyzet.
Mások látszólag olyan jól megvannak 10-20-30 éves kapcsolatokban is, én meg 3 hónapnál többet képtelen vagyok elviselni.
Van rá esély, hogy ez megváltozzon?
válasza:"Fel fogok nőni valaha?"
Már felnőttél. Intelligens, messze- és tisztánlátó, - sőt: fiatal korodra "éretten" rezignált vagy.
Igen. A rutin elkerülhetetlen. Ritka az a "kegyelmi állapot", amikor két ember egy életen át marad együtt úgy, hogy egészen a sírig "másik világnak" találja a...Másikat. Ehhez két kivételes alkat kell. Ritka, de előfordul.
Hát..mivel én is rezignált vagyok (de én már - hogy is mondjam? - joggal), arra jutottam, - ami közhely!, - hogy a szerelmi késztetés a fajunk "programjába" rejtett csapda. Célja egyszerűen az élet továbbvitele..a fajfenntartás - és ez is triviális. Mármost: adódnak kivételes alkatok - erősebben érzékenyek, másként intelligensek, mint a többi (ezt azért írom így, mert alapállásom, hogy tisztelem az embert, semmilyen minőségét nem akarom degradálni), akik - eleinte nem is tudatosan, később lehet, hogy úgy - lázadnak ez ellen. Egyénként! - nem egy faj "építőelemeként" - tartanának igényt teljes emberi szuverenitásra..és mivel sejtik valahol, hogy a szerelemmel, az utódnemző kapcsolattal ők is csak beállnak a sorba (mert elkerülhetetlen; utódot felnevelni rutinok, "önvesztések" nélkül nem megy), - inkább eleve védekeznek. Felismerik a csapdát..és kitérnek előle. Ahogy te is. No persze..borotvaélen táncolás ez, mert azért ott vannak a biológiai késztetések (az érzelem is biológia..) Nagy árat fizet ám a szuverénnek megmaradni akaró - de vígasztaljon, hogy mindenki más is, aki lefutja "azt" a programot. (Felőrli a rutin.)
Nem tudom, sikerült-e elmondani, amit gondolok. Nem könnyű ennek nekifutni sem.
Summa summárum: nincs veled semmi "baj". Ahogy én vélem látni, különös/különleges képlet lennél. MELANKOLIKUS alkat. ("Ajánlott irodalom" :-))): Földényi F. László: Melankólia. Hihetetlen egy esszé. Neked valónak érzem)
Üdvözöllek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!