Fel fogok nőni valaha?
A legtöbb embernek eléggé hasonlóan alakul a szerelmi élete:
Fiatalon túlesnek néhány hosszabb-rövidebb kapcsolaton és kalandon, aztán megállapodnak, benő a fejük lágya.
Valamiért ez nálam nem akar bekövetkezni.
Addig minden stimmel, hogy ráakadok valakire, akivel kölcsönös a szimpátia, kialakul a szerelem, a párkapcsolat.
Ez viszont maximum 2-3 hónapig tart, és utána nagyon erősen elvágyom a kapcsolatból, megszűnik a varázs, és vele a szerelem is. Új nőre vágyom, új izgalomra, újdonságra, a régi bizsergésre.
Aztán kezdődik az egész elölről. Amikor még 18-20 éves voltam, azt hittem, ezt hamarosan kinövöm, de még most, 29 évesen sem változott a helyzet.
Mások látszólag olyan jól megvannak 10-20-30 éves kapcsolatokban is, én meg 3 hónapnál többet képtelen vagyok elviselni.
Van rá esély, hogy ez megváltozzon?
Természetesen sosem házasodnék senkivel, tehát ez a veszély nem fenyeget. :)
Viszont olyan házaspárral sem találkoztam még, akiknek az életét ne a rutin határozta volna meg.
Sokszor hallottam azt is, hogy mennyire jó valaki mellé lefeküdni minden éjjel, mert biztonságot ad. Engem inkább fullaszt a tudat, hogy mindig ugyanaz várjon.
Ráadásul egy kapcsolat rengeteg kompromisszummal is jár, amit ugyancsak nem tolerálok. Márpedig egy kapcsolatban ritkán fordul elő olyan, hogy a másik ne akarná megváltoztatni a másikat.
Ez az idomítós játék sem tetszett sosem.
Akkor komoly kapcsolatra kizárólag kompromisszumokkal, és a rutinba való beletörődéssel lehet számítani?
Szerintem az ég világon semmi probléma nincs Veled, ezt a legutolsó hozzászólásodból szűrtem le. Az ok pedig egyszerű: agglegény típus vagy. Kérdésed:
"Akkor komoly kapcsolatra kizárólag kompromisszumokkal, és a rutinba való beletörődéssel lehet számítani?"
Bár elég nyersen fogalmaztál, de a lényeg benne van. A válasz pedig: Igen! :)
Nem, nekem például semmi igényem nincs arra, hogy megváltoztassam a párom, hiszen Őbelé vagyok szerelmes 2 éve. (És nem egy "lufiba", amit köréképzeltem.) Ő sem próbál megváltoztatni, mert engem szeret és nem egy ideált kerget. Rutin sincs, mert minden nap más, sose egyformán alakul az este, sok közös program van, amit együtt jó átélni.
Vagy rádtalál egy ilyen, vagy nem, de szerintem
A. A fejedben van a baj.
B. Rossz helyen keresgélsz, és eddig csak "unalmas" emberekkel akadtál össze, akikkel nem tudsz elég időt elég érdekesen eltölteni.
Azt elfelejtettem leírni, hogy nagybátyám ugyanilyen típus. Egy óriási különbséggel: 50-en felül van már és két házasságon túl. Ő már "beletörődött", hogy egyedül fog megöregedni és nem is tudna senkivel együtt élni már, mert nem képes a kompromisszumokra (meg véleményem szerint a mély érzelmekre sem). Barátnői persze változatlanul, továbbra is folyton vannak (20-30 év közöttiek persze) :)
26L
Nem kategorizálom magam se a normális, se a beteg típusba, csak érdekel, hogy mások hogyan képesek arra, amire én nem. Mondjuk a két év sem egy hosszú idő, de nekem már mindenképpen az. Úgy értem mennyi időnek kell eltelnie ahhoz, hogy a mindennapi beszélgetések és cselekvések rutinná váljanak? Mert egy idő után már ugyanazok a sztorik ismétlődnek, ugyanaz megy reggel, délben és este, hétvégén is.
Ezt nem csak úgy kitalálom, hanem ezt látom, mert elég sok emberrel kerülök kapcsolatba napi szinten.
És ez csak a lelki oldala.
Szexuális téren még hamarabb szoktam ráunni a nőkre, függetlenül attól, hogy mennyi idő telt el a kiszemelés és az ágybavitel között. Utána elkezd megakadni a szemem más nőkön is(amíg a szerelem és bizsergés időszaka tart, észre sem veszek más nőket), meglátom a másik hibáit, elmúlik a szerelem, és továbblépek.
Lehet az is az oka, hogy sok embert ismerek, akik igazából csapdában vannak egy házasságban, kitörnének, de nem tehetik a megszokás, a külvilág, vagy gyerekek miatt, és félek, hogy egyszer én is belekerülök egy ilyen csapdába?
Félreértettétek, tehát a kiszemelés és szex között teljesen véletlenszerű idők szoktak eltelni, tehát nem mindenki ugrál az ágyamba 2 randi után.
Volt olyan, akit hónapokig fűzögettem, és miután megkaptam, elmúlt az izgalom is. Azt hiszem alakul a megoldás.
Tehát újdonságfüggő lennék, megkombinálva a megszokástól való félelemmel?
Igen.
De továbbra is tartom a véleményemet, hogy ennyi idő alatt NEM lehet megismerni egy másik embert. Valószínűleg nem is nagyon szeretnéd, különben 2 hónap után még bőven izgalmasnak tartanád a "felfedezését".
Szerintem érzelmileg akkor sem viselkedsz normális 29 éves szintjén, kérdés, akarsz-e változtatni. Ha nem, az a Te döntésed, csak ha egyszer majd eljön a pillanat, hogy készen lennél egy normális (mert ezek nem ilyenek) párkapcsolatra, akkor kérdés, nem lesz-e már késő...?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!