Nem kívánom a feleségem. Változhat még ez az érzés?
Sziasztok.
35F vagyok, 10 éve élek boldog házasságban. Hűséges vagyok, a feleségemet szeretem, tisztelem.
Az első 5 évben tökéletes volt a házasságunk, aztán megtörtént a mi kis csodánk: terhes lett az asszonykám. Iszonyat boldog voltam, és ő is jól viselte a várandósságot. Mivel veszélyeztetett terhes volt, ezért a orvos megtiltotta a szexet. Nem is érdekelt, eszembe sem jutott, hogy "de rossz nekem", mert a feleségem, és a pici mindennél fontosabbak. Kicsit szégyellősebb lett, de megértettem, és tiszteletben tartottam a kérését, hogy nem akar előttem meztelenül, vagy fehérneműben mutatkozni.
Aztán eljött a nagy nap. A feleségem kérte, hogy legyek bent vele. Nem akarok önzőnek tűnni, vagy érzéketlennek, ezért azzal kezdeném, hogy mélyen meghajlok minden nő előtt, aki természetes úton szül(t). A férfiak odavannak maguktól, hogy ga voltak sorkatonák. Hát a sorkatonaság a 9 hónap terhességhez képest sétahajókázás. És az sem igaz, hogy a t*könrúgásnál nincs rosszabb: a feleségem 16 órát vajúdott, hősiesen. Azóta még jobban felnézek rá. Még arra is volt ereje, hogy engem gyámolítson, mert én bizony jobban odavoltam. Szóval az én édes kis feleségem hosszú szenvedéssel megajándékozott engem a kislányunkkal. Soha nem fogom ezt tudni eléggé meghálálni.
Viszont... és itt jön a gond... a szülés nagyon megviselt. Az, ahogy borotválták, ahogy kitágult, ahogy vér, meg minden folyt onnan... Nem megy ki a látvány a fejemből. Noha tudom, hogy ez így természetes. Akárhányszor szeretkezni szeretne, beugrik az a látvány, és nem megy nekem. ennek 5 éve, és azóta havonta 1-2 alkalommal vagyunk együtt. Akkor is úgy, hogy előtte "felkészítem a szerszámot kézileg", és szex közben igyekszem más látványra gondolni. A többi alkalmakkor magamnak intézem el.
A feleségemet, mint mondtam szeretem, tisztelem, soha meg nem csalnám. Borzasztó lelkiismeret furdalásom van, amiért nem tudok igazán a férje lenni.
Mit tanácsoltok? Hogyan javíthatnék ezen a helyzeten?
Köszönök minden tanácsot!
Ez gyakori sajnos, hogy bemennek a feleségükhöz/ barátnőikhez/ szeretőjükhöz a férfiak, és a látvány miatt évekig nem kívánják a szexet aztán. Itt a megoldás az lett volna, hogy nem mész be mikor szül az asszonykád. Vannak férfiak, akiknek ez a látvány terhes már, azt is tiszteletben kell tartani,nem csak azt, hogy tud szülni egy nő/ vagy épp császározzák.
Megjegyzem, hogy amikor anyám engem megszült, apám sem ment vele be a szülőszobára, mert elájult volna. Hiába kérte anyám, nem volt hajlandó. Megszült, és utána,mikor köntöst adtak anyámra, akkor ment oda apám. De emiatt egy férfit nem lehet hibáztatni, sőt teljesen helyénvaló ez. Ha meg valamelyik férfi bírja, menjen be a szülésre,rajta áll.
Velem már közölte a barátom, hogy nem fog bejönni a szülőszobára(2 hónapos vagyok), akárhogy is kérem majd.(Eszembe se fog jutni, hogy megkérjem, minek tegyem ki ennek a műsornak?)..Majd bejön, ha megszültem. Az orvosra van szükségem ,és a nővérekre.És nyugalomra.:-)
Ettől függetlenül nagyon szeret a párom,és apám is nagyon szereti anyámat.
Kár volt bemenned a feleségeddel.Ez egyfajta sokk volt számodra.
Így utólag nem tudom, hogy kellene túllépni rajta sajnos..
Több kérdés is felmerült bennem:
1. Azóta egyfolytában ilyen szégyellős, nem nagyon engedi, hogy meztelenül lásd?
2. Egyébként a szülést leszámítva milyen ő számodra? Ha ránézel, vonzó nőnek tartod?
3. Körülbelül milyen gyakran szoktál önkielégítést végezni?
Nem kellett volna közvetlenül odanézni, bár ezzel a tanáccsal már nem sokra mész, tudom. Várom a válaszaidat, mert egyáltalán nem mindegy, mit mondasz ezekre.
Addig is:
Ezt nevezhetjük normális reakciónak, sok férfi átesik esen, maximum nem beszél róla olyan nyíltan, mint te, és nem kér segítséget, csak megpróbálja túlélni valahogy ezt az időszakot. Elvileg amikor a nő visszanyeri eredeti alakját, és a puncija is újra "vonzó" lesz, akkor annak látványa feledtetni szokta a korábban rögzült képet.
Néha viszont nem is a látvány teszi tönkre a szexuális vonzalmat, hanem az érzelmek. Míg régen a mellre és a puncira úgy tekintettél, mint a te örömöd forrására, a szülésnél tudat alatt szembesülsz vele, hogy a vagina egy sokkal magasztosabb célt, egy új élet létrejöttét is szolgálja, és ezért már nem tudsz úgy tekinteni rá, mint régen. Nem izgalommal tölt el a gondolata, hanem például tisztelettel. Ugyanez szokott lenni a mellel is, amikor látod, hogy az meg a kis csöppség táplálását szolgálja.
A többit majd azután, hogy válaszoltál a kérdésekre.
Köszönöm a válaszokat. Igazatok van, szakemberhez fogok fordulni. A feleségemmel nem szeretnék erről beszélni, mert így is megcsappant az önbizalma.
Maradt rajta egy kis felesleg, de nem sok. (Ha sokkal kövérebb lenne sem zavarna, mert a terhesség miatt történt. Csak akkor zavarna a súlyfelesleg, ha ez az egészségét veszélyeztetné.)
Zavarják a csíkok. Mondtam neki, hogy ez engem egyáltalán nem zavar. És nem is látszik nagyon. Zavarja, hogy lógnak a mellei. Próbálom neki elmondani mindig, hogy a női mell nem arra lett teremtve, hogy a férfiaknak legyen mit markolászni, hanem a baba táplálására. Ha lóg, lóg. Nem számít. Nekem nem.
Nekem a feleségem így is a leggyönyörűbb.
off:
na most megríkattál (biztos a hormonok, 3. babánkat várjuk),
ahogy olvasom...édesen írsz a párodról, gyermekedről :)
belegondoltam mi lett volna, ha az én párom is így reagálja le a dolgot...
addig is míg elmész dokihoz ami nagyon becsülendő hogy teszel valamit.
próbáld elfogadni hogy annak a gyereknek ott kell kijönni és erre van tervezve lehet hogy nem szép de a nejed azon része is dolgozott (tágult formálódott) a baba köré hogy átférjen.
Kedves Hungy:
1. Azóta egyfolytában ilyen szégyellős, nem nagyon engedi, hogy meztelenül lásd?
Azóta már nem olyan szégyellős, de úgy érzi megcsúnyult. Nos az én szememben terhesen volt a leggyönyörűbb. Szülés után megváltozott a teste, de nem lett csúnyább, hanem olyan érett, nőies. Abszolút előnyére változott.
2. Egyébként a szülést leszámítva milyen ő számodra? Ha ránézel, vonzó nőnek tartod? Igen!!!!
3. Körülbelül milyen gyakran szoktál önkielégítést végezni? Heti 2-3-szor.
Az utolsó kismamának meg sok boldogságot, jó egészséget kívánok. És lehet sírni, feltéve, ha ezek örömkönnyek! :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!