Mit tegyek? Megcsalás.
Bár tudom, hogy nem ez számít, de ráadásul én egy többdiplomás, szép nő vagyok (nyertem kétszer is iskolai szépségversenyt, tudom, régen volt, de még van azért némi nyoma, 36 éves vagyok), a lány pedig iskolázatlan, és nem éppen előnyös külsejű. Tudom, hogy ilyen esetekben nem ez a lényeg, de nagyon rosszul esik.
Mindenkinek köszönöm az együttérzést, ha hiszitek, ha nem, sokat segít!
Mi az, hogy hagyja ki a férjet?!
Ti együtt akarnátok élni valakivel, aki porig aláz, megcsal fűvel-fával? Látszat boldogság kell nektek?! Te jó ég, csak nekem kellene felvilágosítás szívesen, ha megcsal a drága párom?!
Kedves Kérdező, nem olvastam el a válaszokat, úgyhogy bocsi ha olyat írok, amit valaki már leírt.
Én ugyan nem vagyok házas, se anyuka. A saját tapasztalatom az, hogy aki megteszi egyszer az megteszi még egyszer. Csak idő kérdése... Az exem többször is megcsalt, az első felett szemet hunytam.. na ezt nem kellett volna, mert innentől kezdve nem volt megállj, hiszen úgyis elnézem. És milyen igaza lett.. voltam olyan hülye, hogy újra és újra elnéztem. Ilyen szitu is előfordult, hogy előre tudtam, és borítottam a bilit. Persze még én voltam a hibás, hogy rájöttem és aztán a sokadik alkalom után már nagyon ügyes volt. És mikor már újra bíztam benne - amit ugye nem kell mondanom, hogy mennyire nehéz volt - és azt hittem végre minden rendben akkor végül lelépett az egyik ri.bancával... Évekig voltam vele együtt.. Egy éve vagyunk külön és azóta is egy lelki roncs vagyok. De nem azért mert szeretem vagy ilyesmi.. nem, hanem azért mert így megaláztak és hogy egyáltalán ezt én hagytam, ahelyett, hogy az első eset után kiléptem volna. Az első férfi akibe igazán szerelmes voltam, és ezt ő ki is használta kellőképpen... Kell ez neked?
És, hogy a másik oldalról is megközelítsem: 7-8 éves kislány voltam, amikor kiderült, hogy anyám csalja apámat. Persze akkor én ezt még nem tudtam, csak évekkel később, de azt nem tudtam nem felfogni, hogy apáék minden áldott nap ordítoznak egymással valamiért én meg állandóan emiatt zokogtam. Végül nem váltak el, de csak azért mert akkor anyához kellett volna mennem és én apával akartam maradni. Apa meg tulajdonképpen feláldozta az életét.. ahelyett, hogy keresett volna elvált férfiként egy szerető társat, inkább nem vált el, és tűrt. Már 23 éves vagyok, de még mindig együtt élnek persze külön szobában laknak, és 10 percnél többet nem tudnak egy légtérben tölteni egymással. Gondolhatod milyen gyerekkorom volt így, hogy állandóan ment a veszekedés. Szerintem ezt se szeretnéd a gyerekeidnek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!