Mit szólnál, ha a 18 éves fiad hazaállítana a kölkével?

Én a sokkhatás után leülnék vele beszélgetni. Megbeszélni, meghallgatni, hogy mit szúrtam el annyira, hogy (ha még magamtól nem jöttem rá, vagy rájöttem, de nem érdekelt), 9 hónapig nem mert hozzám fordulni ezzel a nagy dologgal. Ezen kell változtatni a szülő gyerek kapcsolatán, meghallgatni egymást, és lássuk mi lesz. A baba ellátásában segítenék, szeretném, a fiamat vagy suliba, vagy dolgozni küldeném. Ha olyan típus, hogy hőzöng, akkor magára hagynám talán néhány napig a babájával, hagy lássa micsoda feladat, felelősség. Ha az egésztől ki lennék akadva, nem tudnám a gyereket elfogadni, akkor pedig adoptálást felvetném. De magam szeméből nézve megtartanánk a babát.

Te mit mondtál ?

-ha csak lepasszolná nekünk, és ő rá sem nézne, bulizna, akkor akár a fiam, akár nem, én nem segítenék neki... mármint azt hiszem, a gyereket felnevelném (hiszen ő nem tehet semmiről, és inkább áldozatot hozok, minthogy szegényke éhenhaljon)... viszont a fiamnak nem segítenék semmiben, nem adnék neki szállást, pénzt stb.

-ha bonyolultabb a dolog (és nemcsak az a szabvány sztori, hogy bulizós fiam összejött részegen egy buliban vmi csajjal, az meg lepasszolta szülés után a gyereket), akkor engedném, hogy nálunk lakjon, és vmilyen szinten segítenék neki, de akkor is elvárnám, hogy hja nem tanul, akkor dolgozzon, és vmilyen szinten fizesse ki a ráeső költségeket...