Ebből a hozzáállásból mit szűrtök le?

A férjednek igaza van.

Szép dolog a család, de ha üzletről, munkáról van szó, nem biztos, hogy oda felvenné őket egy családtag, itt is szoktak lenni ilyen kérdések.

Lehet nem mondja el neked, nehogy megbántson, de lehet van igazi oka is, nem csak a munkája féltése és, hogy nem akar betanítani.

Biztos nagyon rosszul esik, hogy sosincs otthon, de ez nem olyan dolog, hogy segít és beletanulsz. Most itt van neki az új üzlet, azzal is kell foglalkozni, azt mondod így is keveset van otthon. Mikor lenne ideje téged betanítani? Másrészről azt írod máshol van.

Eleinte ott kellene lenni, végig, mert ez tényleg teljes embert kíván. Egyszerre két helyen pedig nem tudsz lenni.

Sokan azt hiszik egyszerű dolog ez a vállalkozás, pedig egyáltalán nem. Ez a legnehezebb, legkockázatosabb.

Gyakorlat nélkül esély sincs rá, hogy működjön. Ezt pedig nem egyszerű betanulni.

Egyébként ha ennyi vállalkozni akarsz, akkor miért nem vállalkozol te is más városban? Ahol lenne rá igény. Ott biztosan másképpen menne egy kisbolt.

Sikert??? Nem is ért hozzá. Ha értene is, a siker akkor is a férjé lenne, mert az ő üzlete és ő tanítja be.

Ha irigyelné akkor nem támogatná abban, hogy mást csináljon.Csak a saját üzletét nem akarja átadni, másban támogatja.

Azért ez mókás!

Ha egy nő otthon van, és háztartást vezet, akkor azért harapják le a fejét.

Ha otthon van, de dolgozni szeretne, az is baj.

Mégis mi rossz van abban, amit a kérdező felvetett?

Bocs, de h.lye lenne bemenni fix pénzért egy irodába, kollégák, és főnökök h.lyeségét venni a nyakába, ha megteheti, hogy saját üzletet visz. Nincs ebben semmi rossz, hány ember örülne, ha saját céget vihetne.

Az meg, hogy nem működik nem igaz. Mi a párommal közösen viszünk 2 céget, semmi probléma nincs köztünk, és bizony a párom tanított be. 50-50%-ban vagyunk tulajdonosok, ugyanolyan jogokkal, pedig én csak belecsöppentem, nem együtt kezdtük. Most főleg a párom viszi a cégeket, mert én itthon vagyok a 2 picurral, de mégsem érzem úgy, hogy nem szólhatok bele az üzleti dolgokba. Sőt, mindig kikéri a véleményem, és fontosnak tartja, hogy együtt hozzuk meg a döntéseket. Pedig nyugodtan mondhatom, hogy kőkemény üzletember, de tisztel, nem csak nőként néz rám, hanem üzlettársként is.