Ebből a hozzáállásból mit szűrtök le?

Hidd el, hogy a vállalkozás teljes embert kíván. Ilyen kicsi gyerekek miatt betelne a pohár nálad, mert nem bírnád.

Nem egyszerű dolog, főleg a vendéglátás.

Nem akarom elhinni, hogy ennyire érthetetlen vagy!

De legalább azt már értem, hogy a férjed miért nem mond többet annál, hogy "nem". Felesleges lenne.

Áruld már el, mégis hogy gondolod, hogy te vezetnéd az új üzleteket, mikor fogalmad sincs róla, hogy hogy kellene csinálnod? És akkor még férjedtől tőkét is vársz és időt, amit rád pazarol, hogy téged tanítgasson???

Az a meglátásom, hogy jó dolgodba már nem tudod mit csinálj! Nagyon kevés család van így, hogy a férj egyedüli keresetéből megélnek, veled kapcsolatban nincs semmi elvárás neveld a gyerekeket, vezesd a háztartást. Jó dolgod van, de ha neked ez kevés. Szakmai kiteljesedésre vágysz akkor vágj bele saját magad, de ne várd el a férjedtől, hogy támogat és még tanítgat is, mert neked most ez az új szeszélyed.

És ne legyen igazam, de szerintem te még életedben nem sokat dolgoztál, az üzletről fogalmad sincs, a 8órás munkát soknak találod a saját főnököd akarsz lenni, 0 szakmai tapasztalattal és csupa elvárással, sztem te ebbe 1 hónap után beleunnál...

"Tényleg ennyire hülye ötlet?"

IGEN

Igen, az.

A férjed egész nap tud ezzel foglalkozni, nincs más a munkáján kívül. Neked ott vannak az állatok és két kicsi gyerek.

Ráadásul ez az ő munkája, ő bővíti minden. Neked pedig ebben nincs tapasztalatod.

Nézd, nálunk kicsit pepitában, de hasonló helyzet van.

Évekig vállalkozóként dolgoztam, szolgáltatás, értékesítés, mindenbe belekóstoltam néhány évre. Tapasztalatot is szereztem bőven. Jól ment, de iszonyúan kiégtem, hogy gyakorlatilag nincs olyan, hogy "mára végeztem", bármikor csöröghetett a telefon. Nyaraláson azon aggódtam, hogy nem csúszok-e le egy ügyfélről.

A válságot nagyon megéreztem, fél évig bevétel nem volt.

Nagyrészt ezek miatt már csak névlegesen vagyok a cégben, ami apámmal közös, de a 250 km-es távolság miatt nem volt közös üzletünk, csak ugyanaz a cég számlázta mindkettőnk tevékenységét. Ha külföldi ügyfél van, akkor apámnak segítek kommunikálni, de ezt már nem pénzért, csak azért, mert az apám.

Viszont. A férjem világéletében alkalmazotti jogviszonyban dolgozott. Jó tapasztalata van a saját munkájában, a fizetése is átlagon felüli. Most asztalt fog borítani a munkahelyén - ami egyébként jogos, tényleg minősíthetetlen a munkáltatója hozzáállása. A fejébe vette, hogy most vállalkozást fog csinálni.

Én éppen fix fizetéses ALKALMAZOTTI jogviszonyos állást keresek, most vagyok az interjúk közepén és több körön átjutottam már egy kifejezetten jó pozícióért, nagy valószínűséggel megkapom, egész jó fizetéssel.

A férjem húzza a száját, szeretné, ha inkább vállalkoznánk.

Csakhogy, amellett, hogy férjként és emberként imádok, ölnék érte:

- nincs üzleti érzéke, az elmúlt években nem egyszer bepalizták jó beszédkészségű emberek

- pazarlóan bánik a pénzzel

- konfliktuskerülő, ami nem túl szerencsés, ha az alkalmazottakkal baj van és bajuszt kell akasztani

- nagyon nincs tárgyalási készsége, könnyen meghátrál

Nagyrészt olyan dolgokban gondolkozik, amilyen területen éveket dolgoztam, ezért pontosan ismerem a buktatókat is. Pénzt nem szeretnék kockáztatni, most már nyugodt, kiszámítható életre vágyom.

Másrészt tartok attól, hogy a közös üzletben, ha üzleti vitánk lenne (amit a fenti felsorolás miatt valószínűnek tartok), akkor hazavinnénk a problémát. Este hogy mondjuk el egymásnak, hogy a másik milyen hülye volt aznap? Kollégára, ügyfélre tudunk panaszkodni és jól esik, ha a másik meghallgat, de egymásra??

Ha extra bénán csinálná esetleg, akkor őt hogyan lehetne kirúgni és jobb szakembert keresni?

A férjed is ettől fél szerintem. Ha mégsem csinálod jól, akkor vitatkozni se tud, kirúgni se, hiába vagy esetleg szakmailag alkalmatlan. Neki bukna az üzlete és bukna az otthoni béke is.

Én sem mennék bele a helyében.