Elvetetnéd a születendő gyermeked ha megtudnád, hogy szellemi vagy testi fogyatékos?

A egyik barátnőmnek (aki 22 éves) van egy nővére (25lesz), aki súlyos testi (és pici szellemi) fogyatékossággal küzd. Járni is csak bottal, de mindent ledönt, olyan szegénykém, mint a tank, szinte mindenhez segítség kell, a kanalat is nehezen fogja meg. A beszéde borzasztó lassú és alig érthető, dühkitörései, kirohanásai vannak és epilepsziás. Csakhogy a fontosabbakat említsem, de mesélhetnék még sok mindent...

A barátnőm szülei már 50-en felül vannak, ápolják a lányt, viszik mindenhova, de fáradnak. A barátnőm pedig tudja, hogy, ha a szülei végképp nem bírják már ezt, akkor neki kell magához vennie majd a nővérét, hiszen egyedül nem élhet, de nem tenné otthonba. (egyébként annyira értelmes lány, hogy nem is való otthonba szerintem). Gondolhatjátok, hogy a barátnőmnek ez mekkora teher. Aki nincs ebben benne el sem tudja képzelni. Párt találni, elfogadtatni ezt a tényt, elviselni, csinálni. Már most rengeteg mindenről kell lemondania a nővére miatt.

És ne gyertek nekem a szeretettel, meg hogy ez alap. Az persze, de ha választhattak volna, biztosan nem ezt választják....

sziasztok.

szerintem én elvetetném, mert szegény gyereknek nem lenne normális élete, mindig rám lenne szorúlva. Jobb lenne sztem mindkettőnknek

Nagyon nehéz kérdés.

Mert elméletileg mindkettőnek (a szülő és gyerek) könnyebb így.

De gyakorlatilag azért sokminden felötlik az emberben.