Elvetetnéd a születendő gyermeked ha megtudnád, hogy szellemi vagy testi fogyatékos?

Azért az attól függ... Pl. ha testi fogyatékosságról beszélünk, akkor én nem vetetném el azért, mert kiderül a terhességem alatt, hogy csak egy karja lesz, vagy az egyik lába rövidebb, mint a másik, vagy ha az érzékszervi fogyatékosságot is ide vesszük, akkor épp így megtartanám a siketen vagy vakon születő babát is. Persze szomorú lennék, hogy nem teljesen épen születik, nem lesz egészen olyan, mint a többi gyerek, de ettől még felnőtt korában élhet teljes, önálló életet.

Az ÉRTELMI fogyatékos (mivel olyan nincs, hogy "szellemi fogyatékos") gyerek kicsit más helyzet. Bár az enyhe értelmi fogyatékos gyerekekből később simán lehet önálló felnőtt, soknak van szakmája, sokan dolgoznak, nem is nagyon szembetűnő, hogy mások lennének. Súlyosabb értelmi fogyatékosság esetén már persze más a helyzet, de ettől függetlenül úgy érzem, hogy megtartanám. Amikor a fiammal voltam terhes, akkor is gondolkodtam ezen (pedig a gyanúja sem merült fel soha). És akkor is azt gondoltam, hogy megtartanám.

Pont tegnap láttam...

Egy cukorkás standnál dolgozom, így nagyon sok gyerek jár-kel körülöttem. Egy kisfiú odaszaladt a cukorkákhoz, és elkezdett hozzájuk gagyogni. Szemmel láthatólag volt egy hatalmas daganat az első állkapcsánál, ami nagyjából a fejének a felét tette ki, a fogai is furcsán nőttek, nem tudott rendesen beszélni, és a mondandója alapján az agyával is volt valami probléma... Adtam neki kóstolót, kedves voltam vele, hisz szerencsétlen nem tehet róla. Aztán jött egy kislány. A szemei szó szerint keresztbe álltak, és az arcformája is túlzottan nyúlánk volt. Adtam neki cukorkát, amit egyből el is ejtett, és az alapján, ahogy felvenni igyekezett, látszott, hogy a mozgáskoordinációja is súlyosan sérült. Ekkor megjelent az anyuka is, babakocsiban egy másik kisfiúval, aki szintén értelmi fogyatékosnak tűnt. Neki is akartam cukorkát adni, mire a hölgy kedvesen végigmondta, mire allergiás a kicsi.

Ja, és tuti nem voltak ikrek, és mindegyik "anyunak" szólította a nőt...

A válasz írója 77%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: ma 20:05

Én egyet értek veled. Szerintem az nem élet, ha valakinek nap mint nap el kell viselni a gyerek kirohanásait, meg minden nap végignézni az arckifejezését(látni, hogy beteg), és még 40 éves korában is pelenkázni őt. Én ismerek Dawn-kórost, azért írom ezeket. Nagyon aranyos, kedves fiú(férfi), de egy hangos szó nem lehet a házban mert akkor megijed és elkezd rugdoskodni meg verekedni és ordibálni, úgy kell őt lefogni. Szerintem az ilyen gyerekeknek az a jobb ha valamilyen speciális helyen vannak, ahol csak ilyen betegekkel foglalkoznak, ahol szakszerűen ellátják őket. Ott még barátkozni is tudnak. Akit én ismerek azzal a családja szinte nem is törődött, volt, hogy a sz.rban-h.gyban úszott szegény, nem cserélték ki a pelenkáját, nem beszélgettek vele, nem vitték el sétálni, egész nap csak egy fotelben ült, vagy aludt. Most adták be egy intézetbe nemrég...szerintem jobb ott neki.

A válasz írója 79%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: ma 20:21

vagyok

Nem tértem ki a válasz elől, azt gondoltam, egyértelmű, mennyire megdöbbentő, és sokkoló volt számomra a szituáció. Senkinek sem kívánnék hasonlót, tehát IGEN, ELVETETNÉM.

Najó látom te teljesen süket vagy... Akkor meg minek írsz ide? Itt beszélgetni szoktak nem mantrázni a véleményüket és nem meghallgatni másokat!

Remélem ha nem lesz mit enned vagy gyógyszert venni a beteg gyerekednek akkor majd a boldogságod megveszi helyetted a kaját vagy a gyógyszert! Ha nem akkor majd felfogod, hogy nem a szeretet az egyetlen ami számít a világon.