Haragudhatok ezért anyámra? Vagy ez már túl nagy elvárás lett volna?
most már felnőtt nő vagyok, albérletben a párommal ,kettesben. 19 évig éltem a hugommal egy szobában, szóval soha egy percig nem voltam egyedül, mert ő nem járt el otthonról, a fürdőszoba nem volt zárható, szóval a masztizást is éjszaka, sötétben a takaró alatt csendben kellett elintéznem, és iszonyúan rettegtem hogy meghall, meglát valaki és kikapok.
most pedig képtelen vagyok elmenni :/ akkor sikerült, jó gyorsan kapkodva és összeszorított szájjal. mostmár egyáltalán nem, pedig saját lakásunk van bezárva, a párom nagyon jó, szeretjük egymást és tud erről. de nem megy. csak ha be vagyok takarózva, sötét van és zárva van az összes ajtó a lakásban :( ez már teljesen tönkreteszi a kapcsolatunk mert ő többre vágyik ennél de egyszerűen akármennyire is élvezem, nem megy mert eszembe jut hogy mindig bujkálnom kellett és szinte hallom e csengőt hogy anya meglátogat váratlanul.
szóval lett volna pénzünk saját szobára, egy fallal szét lehetett volna választani, még elkölöt9zni is tudtunk volna csak az macera lett volna... hiába kértem anyát azt mondta minek? talán nem szereted a hugodat? dobjam ki a kukába vagy mit csináljak szerinted? és hasonlók... (ő szerintem 2x szexelt életében, amikor minket megcsináltak...apa volt az első, házasság után, és hugommal volt terhes amikor elhagyta,azóta sincs senkije...)
de mit tegyek? ez egyikünknek sem jó így és mérhetetlen dühöt érzek anyám iránt aki nem értette meg hogy igenis, egy kamasznak szüksége van magánéletre...
kössz utolsó...
:(
mindent próbáltunk már.
de nem értem hogy neki az miért lett volna rossz ha van egy kis magánéletünk is? szerintem nagyon fontos hogy egy kamasz tudjon egyedül lenni a gondolataival, nem csak azért hogy masztizhasson hanem mert kell az egészséges személyiségfejlődéshez az egyedüllét és a magány is néha. simán megengedhettük volna hogy legyen saját szoba mindenkinek de ő azzal jött hogy felesleges...
Mi meg se tehettük, mégis tök egészséges a lelki fejlődésem... :D
Túldramatizálod... Lépj tovább.
Ez tök jó :) nem zárható a fürdőszoba és egy szobában kell lennie a tesójával és máris az anyja a hibás azért mert képtelen a pasijával élvezni :) ez tök jó :)
Fürdőszoba zárás: veszel egy lakatot és felszerelteted a pasiddal, máris zárható lesz :)
Ész ugye semmi, csak az anyja hibás és még kérdezi hogy most haragudjon-e ezért. Hát fiam, erre meg mondhatja anyád, hogy én meg nem ilyen lovat akartam, hogy ennyi esze legyen a gyerekemnek. szóval erről ennyit.
Hja, most olvasom, hogy felnőtt nő...
Bocsi, akkor én olvastam figyelmetlenül.
Túldramatizálod, én is egy szobában nőttem fel a nővéremmel, de soha nem voltak ilyen gondjaink.
jófejek vagytok ...:/
mindegy
lehet tényleg dokihoz kéne menni
Szerintem nem anyád tehet az egészről. Te akadályozod meg magadnak, hogy sikerüljön átélned az orgazmust.
Egyedüli lány vagyok, 2szinesv ház, 4szoba, zárható fürdő, wc, ajtók. Mégsem élveztem az együttléteket a párommal.
Fél évnek el kellett telnie, hogy igazán élvezni tudjam a szexet és az orális kényeztetést. Hiába szerettem és bíztam benne, mégsem sikerült az orgazmus. Nem tudtuk az okát, de a szex jó volt nekem orgazmusom mégsem volt.
Egyszer vizsgáról jöttünk hazafelé(egy suliba jártunk) megálltunk a főút melletti földúton és ott éltem át vele az orgazmust. utána már sejtette, hogy hogyan is jó nekem és onnantól kezdve egyre jobb lett.
Lehet veletek is ez a probléma, hogy a párod vagy nem szentel rád elég figyelmet, vagy nem tudja, hogy hol is jó igazán neked(lehet még te magad sem tudod, hogy hogyan is lenne jó) de próbálkozni kell.
Nem írtad a korodat(ha írtad bocsi) és azt, hogy mióta vagytok együtt de a tapasztalat sokat számít.
Közvetetten ő is "hibás", de ne haragudj rá!
Amúgy én még ezért is irigyellek, mert nekem még soha, sehogyan nem sikerült magamból ezt az érzést előcsikarni. Én valahogy attól parázok, hogy mi van, ha meghallják. Van saját szobám, de mivel még sose éltem át ilyesmit, azt sem tudom, mennyire lennék hangos vagy ilyesmi. Amúgy meg a masztizásra soha nem is vágytam egyáltalán, úgy gondoltam, majd ha lesz valakim akit szeretek, majd ővele elég lesz átélni. Volt nem is egy, és rengeteg alkalom volt, amikor 100% volt, hogy nem hallhatja meg senki, de egyszerűen nem megy, kész. Volt egy időszak, amikor iszonyúan éreztem magam emiatt, most ott tartok, hogy nem érdekel. Hátha egyszer valakivel sikerül. Saját magamnak csinálni meg egyáltalán nem vonz...
Szóval te legalább tudod, milyen érzés :D És tényleg nem tragédia szerintem, ha nem érzed.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!