Haragudhatok az anyámra?

Valószínűleg ez egy szerelem volt az edződ és közte, és erről még ennyi év után is kínos (vagy fájdalmas?) neki beszélnie. Arról nem beszélve, hogy valószínűleg az apukád sem örülne (vagy örült volna), ha ez a hír kirobban. Vagy az edző felesége... Néha jobb a múltat nem firtatni, semmi sem véletlenül történik.

Nekem pld. az egyik ismerősöm fia 16 évesen motorbalesetben meghalt. Azóta is bánja, hogy nem tiltotta el a motortól már kiskorában (6 évesen kezdett a fiúcska kross-motorozni).

Én is a dagályba jártam úszni éveken át.Sikeres voltam,díjakat nyertem akárcsak te..(38 éves vagyok)

Engem más okok miatt távolítottak el a szüleim,de én átmentem a Dózsába...Évekig úsztam ott is..Budapesten nagyon sok lehetőség volt,hogy uszodában legyen az ember..

Bár én folytattam tovább,mégis egy bizonyos idő után már nem voltam annyira benne lelkestül..Én nem akartam csinálni tovább ,mert elfáradtam,és úgy éreztem ki maradok minden más dologból..

Én évekig hajnali 4-kor keltem,és suli előtt mentem edzésre.Majd suli után is "száraz" edzés..Utána haza tanulni,és este újra uszoda edzés..Amíg az osztálytársaim barátaim buliztak élvezték a gyerekkorukat,én edzésekre jártam..

Nekem elegem lett belőle,már nem találtam benne örömet..

Szerencsére a szüleim ezt is tudomásul vették és támogattak ebben is..Mai napig eljárok úszni de már csak hobbi szinten,pihenésképpen...Én nem bántam meg,hogy nem lettem hivatásos..

Az igazság az,hogy nem anyukádra kéne hibásnak lenni,hiszen ő nem vette el életed nagy lehetőségét..Ha nagyon akartad volna átmehettél volna egy másik egyesületbe..Ha nagyon akartad volna ki tudtad volna harcolni,hogy újra úszhass..

Zard le a gyermekkorodat, s ne haragudj. Ennyi ido utan mar felszaggatni regi sebeket?

Mar mar felnott ember vagy, Te pedig az ovodas korrol beszelsz pl., ami mar nagyon regen volt.

Megvolt a lehetoseged arra, hogy eljarj uszni, miert nem eltel ezzel a lehetoseggel akkor.

16-18 evesen mar nemigen tudtak volna ebbe beleszolni.

Nincs annal rosszabb egy szulonek, amikor kritizaljak az O nevelesi modszeret, vagy szamon kerik Ot.

Felnott es egeszseges ember vagy, tehat a jora es szepre emlekezz, de ne a rossz emlekekre. Hidd el, hogy mindannyiunknak vannak rossz emlekei, de nem megoldas az, hogy ennyi idosen odaallunk a Szuleink ele es szamon kerjuk Ot. Nem valoszinu, hogy elsportolo lett volna Beloled, de elkepzelheto az, hogy a Mamadnak egy nagyon rossz emleket, tapasztalatatot bolygatsz ezzel, s talan nem lenne erre szukseg most.

Ha úgy érzed, akár haragudhatsz is, csak nincs értelme, mivel változtatni már nem lehet a dolgon. Lehetséges, h már ő is bánja, de ezen már kár rágódni.

Egyébként ha valóban tehetséges voltál (és nem csak az idő nagyítja fel az emlékeket), akkor is 25 évesen már kiöregedtél volna, tehát az úszás nem jelentett volna egy életre szóló karriert.