Haragudhatok ezért anyámra? Vagy ez már túl nagy elvárás lett volna?

most már felnőtt nő vagyok, albérletben a párommal ,kettesben. 19 évig éltem a hugommal egy szobában, szóval soha egy percig nem voltam egyedül, mert ő nem járt el otthonról, a fürdőszoba nem volt zárható, szóval a masztizást is éjszaka, sötétben a takaró alatt csendben kellett elintéznem, és iszonyúan rettegtem hogy meghall, meglát valaki és kikapok.

most pedig képtelen vagyok elmenni :/ akkor sikerült, jó gyorsan kapkodva és összeszorított szájjal. mostmár egyáltalán nem, pedig saját lakásunk van bezárva, a párom nagyon jó, szeretjük egymást és tud erről. de nem megy. csak ha be vagyok takarózva, sötét van és zárva van az összes ajtó a lakásban :( ez már teljesen tönkreteszi a kapcsolatunk mert ő többre vágyik ennél de egyszerűen akármennyire is élvezem, nem megy mert eszembe jut hogy mindig bujkálnom kellett és szinte hallom e csengőt hogy anya meglátogat váratlanul.

szóval lett volna pénzünk saját szobára, egy fallal szét lehetett volna választani, még elkölöt9zni is tudtunk volna csak az macera lett volna... hiába kértem anyát azt mondta minek? talán nem szereted a hugodat? dobjam ki a kukába vagy mit csináljak szerinted? és hasonlók... (ő szerintem 2x szexelt életében, amikor minket megcsináltak...apa volt az első, házasság után, és hugommal volt terhes amikor elhagyta,azóta sincs senkije...)

de mit tegyek? ez egyikünknek sem jó így és mérhetetlen dühöt érzek anyám iránt aki nem értette meg hogy igenis, egy kamasznak szüksége van magánéletre...