Miért "kell" miért "elvárás", esetleg törvény (? ) hogy együtt kell élni a házastárssal?

Amíg kicsi a gyerek, addig a biztonságot főleg a napirend adja neki, tudja ki mikor bukkan fel, mikor van "egyedül", stb. Illetve később, amikor közösségbe kerül, felmerülhet benne, hogy másoknál miért van máshogy? Érhetik kellemetlen kérdések, mert el se váltatok, de mégse laktok együtt.

Viszont nagyobb gyereknél nem látok gondot ebben, egy elfoglaltabb, utazgatós munkájú férjet se lát többet a gyerek, mint ahogy nálatok lenne a leosztás.

Szerintem az ember jó esetben olyanhoz megy hozzá,akivel együtt tud és együtt is akar élni.

A saját zug igénye a legtöbb embernek megvan,de ehhez elég egy külön dolgozó,pihenő szoba is vagy egy nyugodt délután a kertben.

Ha a másik természetét nem bírjuk elvilseni,azon hosszú távon a külön élés sem segít.Akik uralkodni szeretnek,azokkal a gyereknevelés sem lesz könnyű,hisz az ő szavuk szent.Miből gondolod,ha nem tudsz emiatt együttélni vele,akkor együtt tudsz majd nevelni vele egy KÖZÖS gyereket úgy,hogy ne az övé legyen az utolsó szó?

Szerintem ahhoz érdemes hozzámenni akit szeretsz és nem tudsz nélküle élni. Persze jó néha külön lenni,de én nem tudnám elképzelni azt hogy akit igazán szeretek,annyira hogy hozzámentem feleségül ne mellettem ébredjen reggelente. És ez később a gyereketeknek sem lenne jó,pont amiatt amit már előttem leírtak páran.

Mindenképpen gondold át hogy biztosan ő e a megfelelő ember a számodra,mert ha bajod van a természetével az hosszú távon (akár külön-akár együtt éltek) nem lesz jó.

Ha összeköltöztök ott is be lehet rendezni külön szobát neked,és ha félre szeretnél vonulni nyugodtan megteheted. Amúgy ezt a dolgot felvetetted már neki,hogy szeretnél külön élni?

"ez nem okoz problémát, csak együtt élésnél!"

Még! Mert még csak elméletben van gyereketek! Ez a felállás,amit tervezel az elvált szülők gyerekének a sorsa.Egyszer apánál,egyszer anyánál és mindenki fizeti a rá eső részt a gyerek nevelésében.Ehhez kár összeházasodni.