Gyerekkori rossz emlékek - amikor az osztálytársak, iskolástársak piszkálnak, megbántanak. Van ilyen emléketek?

Az általánost szerettem=)

De aztán jött a középiskola.A külsőmmel nem volt gond,(sulin kivül sok srác futott utánam,helyes barátaim voltak) még én voltam az osztályba az egyik legjobb tanuló is,a tanárokkal is jó kapcsolatom volt.

De sajnos mindig álmodozó,különc és fura voltam, kilógtam a sorból.Tényleg szerettem álmodozni,mindenen gondolkozni,könyveket bújni,magamnak való voltam.

Mellé ráadásul suta és eléggé ügyetlen is voltam.

Meg nem birtam a "menők" felszinességét,könyörtelenségüket,elképesztő ostobasságukat,ezért elkerültem őket,próbáltam megbújni.Ami nem sikerült persze.Mindig azzal piszáltak,hogy melyik bolygóról jöttem,meg milyen drogot használok,meg miért vagyok olyan furi.(mintha erre lehetne válaszolni)Volt,hogy kihúzták alólam a széket,aztán jót röhögtek rajtam,hogy leestem a földre,eltüntették a cuccaimat stb.Szóba minden nap aláztak.

Hát,hogy mi maradt meg...önbizalmam az semmi,de még mindig inkább vagyok ilyen,mint amilyenek ők...de amúgy azóta főiskolára járok és nagyon jól érzem magam.=)

Szerintem ritka az olyan gyerek akinek nincs gyerekkkori rossz emléke. De elmondom az enyémet.

Általánosban negyedik osztályig én votlam a "menő". Nem votl probléma, szép, cserfes, vagyány kiscsaj voltam. Ekkor történtek bizonyos dolgok és telejsen az ellentétte lettem ennak a kislánynak. Csendes, visszahúzódó, szerény kislány lettem. Ezt sokan kihasználták. Beszólogattak, piszkáltak de ez semmi nem volt ahhoz képest amit középsuliba kaptam.

Rövid fiús hajam volt, csúnya,görbe fogaim, teltebb voltam(58kg 176cm) és szemüveg. Tökéletes célpont.

Vajaskenyeret vágtak az arcomba, a tolltartómba szalámit tettek, a könyvembe, a táskámat használták szemetesnek és mindennap beszóltak. 9.be annyira elegem lett belőlük, hogy át akartam menni másik suliba. De nem tettem és ezt hallgattam még 3évig. Ilyen, olyan szerencsétlen voltam, akihez nem volt szabad szólni, nem lehetett hozzá érni mert valami fertőzést kapnak. Ha pasi szólt volna hozzám, azt egyből elmarták mellőlem és nem volt elég kitartó a pasi, hogy megismerjen.

12.be készültünk a szalagavatóra nagyapám meghalt szalagavató előtt egy hónappal, egyszer nem voltam próbán és akkor otthagyott a táncpárom. Le volt foglalva a ruha, megvettük a cipőt, stb.

De ennek köszönhetően egy hétvége alatt fogytam 5kg. Így már csak 53kg voltam. Az addig mellírozott hajamat befestettem sötétbarnára, levették a fogszabályzómat, a szemüveget lecseréltem kontaklencsére így szalagavatón a saját osztálytársaim sem ismertek fel:)

De az osztálytársaim mellett még a tanárok is rámszáltak. Hármasnál jobbat nem adtak soha. Akartam menni fősulra, erre az angoltanárom 1%-al nem adta meg a jobb jegyet. Így csúszott a fősuli. Akkor bántam, de ma már tudom, hogy nem az volt az én álmom.

18évesen új suliba kerültem, teli önbizalomhiánnyal de ezt nem mutattam. Muszáj volt kiállnom magamért. Főleg egy olyan csoportba ahol csak ketten voltunk lányok. Nehéz volt de a végére már a pasikat is kiosztottam. Lehetett az 2méter vagy 160cm:)

Most 22évesen 3szakma van a kezembe úgy, hogy egyszere 2sulit végeztem(egyiket nappalin, másikat estin), utána dolgoztam suli mellett. Nyelvvizsgám van.

Idén meg kezdem a jogász szakot pécsen.

Szóval a kis szerencsétlenből elértem azt, hogy bár néha meginog az önbizalmam de bíztat az, hogy többet elértem 4év alatt, mint a többi osztálytársam egész életébe. Minden viszgát kitűnővel zártam az új sulimban.

Ja még általános iskolai oszálytalálkozómon az irodalom tanárom beszólt, hogy nekem van való a fősuli(ismerte anyámék képességeit, anyám egy egyszerű betanított munkás, apám ács). Így nekem sem lehet jobb képességeim. De jó lesz majd úgy bemenni a 10éves osztálytalálkozóra, hogy igaza volt, mert nem fősulra kerültem, hanem egyetemre:)

Talán ennyi

22/l

Nekem is a kövérségem miatt volt gond, az egyik idióta (persze cigó) állandóan ezzel keserítette meg a napjaimat...

Pocsékul éreztem magam, de nem is azért, mert nagy darab voltam, hanem, mert mindennap jött beszólni nekem, megalázni és tök mindegy mit tettem vagy mit nem, akkor is zaklatott ezzel. Ez általános suliban volt, aztán jött a középiskola, ott nyugi volt.

Majd elmentem középsuli után OKJ-s képzésre és osztálytársak lettünk, anyám ekkora pechet, de most már nem piszkál, de ugyanolyan idióta, most a szebb lányokat szexuális megjegyzésekkel traktálja gusztustalan módon.

21/L

Bokasülyedésem van (lúdtalp féle) szóval általánosban eléggé csámpáztam emellett nagyon jó tanuló voltam, kell még egyéb? :) Volt egy csapat 3-4 nagyon rossz tanuló lányból állt. Köztük volt egy nagyon pici lány, tényleg nagyon alacsony na ők és főleg ő piszkált. Utána kiabáltak. Én nem fordultam meg, nem reagáltam semmit, de nagyon fájt. Ha ez ma történne szívesen visszaszólnék valami frappánsat, de akkor csak annyit tudtam tenni, hogy tovább sétálok a barátaimmal.

Gimiben egy osztálytársam kitalálta hogy divat rocker vagyok mert hogy lehetek rocker ha animét/magnát nézek rajzolok. Ez sem érdekelt, mert nem tartottam magam divat rockernek hisz szerettem a zenét és tetszett az acélbetétes bakancs ezért hordtam nem pedig, hogy rockernek nézzenek :)

25N

Ahogy olvasgattam a válaszokat....nagyon durva

Nekem nincs ennyire kemény történetem.Gimiben kicsit visszahúzódó voltam,de csak az ottani környezettel.Amúgy volt egy nagyon jó haveri társaságom,de az oszt társakat nem értettem meg,sekélyesnek tartottam őket és az agyamra mentek.Néha kérdezték.hogy mit csináltam a hétvégén,én meg meséltem hogy itt vagy ott voltunk.Ők nem hitték el,mert ők nem láttak még soha bulizni (persze,hogy nem hiszen tök más volt az érdeklődési körünk).Aztán jött az,hogy én hazudós vagyok...Így persze még jobban eltávolodtam tőlük.Az utolsó évben már nem is szóltam egyikükhöz sem.

De ami szerintem a valódi ok volt,hogy így kiközösítettek az az ,hogy nagyon sokat hiányoztam,mert beteges voltam,de a jegyeim még így is nagyon jók voltak.

Akkor eleinte néha zavart,hogy nem tudok velük "barátkozni",de így utólag visszagondolva örülök,hogy így alakult,mert a végén még engem is olyanná tettek volna,milyenek ők voltak :)

....és hiába én voltam a "szegény" lány,sokkal jobban állok már most,mint nekik anyuci meg apuci :)

Engem is piszkáltak :) Általános iskolában.

Kezdődött ott, hogy alsóban valamelyik fiú szerelmes volt belém, és én ezt nem viseltem jól, mindig a tanítónéninek panaszkodtam, hogy húzza a hajam, piszkál, követ, nem hagy békén... Ezzel csúfoltak először.

Aztán ezt követték azok az évek, amikor 9 évesen asztmás lettem, szteroidokkal tömtek az orvosok (meghíztam, de nem túlsúlyosra, csak ducira), akkor ezért közösítettek ki... volt pár "jóakaró" barátnőm, akik állandóan csúfoltak valamiért, rosszakat mondtak rólam mindenkinek, és azzal zsaroltak hogyha elmerem mondani az igazságot, nem lesznek a barátnőim. Aztán ezután jött,hogy a hajszínemmel csúfoltak, ez már felsőben. Miattuk hetedik utáni nyáron befestettem a hajam (hála égnek anyukám nem ellenkezett), és 6-8 osztályban felvettem a rocker-korszakot, ezzel lázadtam ellenük. Remélem hogy az ijesztő külső elriasztja őket. Szöges cuccokba jártam, zenekaros pólókba, acélbetétes bakancsba.... be is jött, akkor elkezdték látni, hogy nem vagyok töketlen kiscsaj, mint amilyennek gondoltak, előtte ők bántottak, ebben az időben én fogtam meg a fiúkat a pólónál fogva, és nyomtam a falnak, ha épp beszóltak... Kicsit bedurvultam :) Sok pattanásom is volt, emiatt szégyellős voltam, persze ezértis csúfoltak...Féltem tőlük, és elakartam érni, hogy inkább ők féljenek.

Egy ideig leszbinek is csúfoltak, mert én inkább a fiúkkal lógtam (akik akkor már nem csúfoltak, mert kezdték meglátni, hogy normális lány vagyok). Kitaláltak rólam történeteket, hogy kivel smároltam az osztályból (egyik barátnőmmel pl), és ezt terjesztették.. Sokszor úgy mentem iskolába, hogy végighánytam a reggelt, annyira féltem ma mit találnak ki..

Még ezernyi volt, de ez bőven elég most így leírva :) Azóta akik csúfoltak, osztálytársak és felsőbb évesek ma nincs munkájuk, nem tudnak továbbtanulni, valamelyiknek már 3-4 éves gyereke van... Most én röhögök rajtuk:D

Én most fogok főiskolára menni és Budapestre költözöm albérletbe, 3,5 éve boldog párkapcsolatban élek, a rockerkorszak már rég eltávozott, teljesen átlagos, boldog lány vagyok :) Azóta sok akkori rosszakaróm próbál benyalni, mert látja hogy nem vagyok szerencsétlen, én meg a legbájosabb arcommal, és mondataimmal szoktam őket fogadni :) Sose akarok olyan lenni, mint amilyenek ők akkor voltak. Sohase fogom elfelejteni, amiket akkor műveltek velem... De nem nagyon hat ki a mostani életemre :) volt időm elfelejteni, mert a gimnáziumban sose volt ennyire durva viszonyom senkivel.

19/L

7.17-es vagyok.

Engem a mai napig a csúfnevemen szólítanak. Vagyis a szememben nem de a pasim előtt mindig próbálnak lejáratni.

Miért van még mindig velem, hogy bír elviselni stb.

De olyanok sértegetnek ilyenkor is aki 150kg "vadállat". Szóval zsír hátán zsír, meg akinek heg van az arcán, meg ilyen "rehab" banda:)

Ilyenkor már csak azt mondom, hogy az irigység nagy úr, ha meg szeretnének velem cserélni megtehetik.

Nem voltam lusta ahhoz, hogy elérjem a mostani önmagam.

Sajnos sokan meg még azt hiszik, hogy az vagyok, mint 18évesen. De már nem:) Sok munkába telt az, hogy túllépjek rajtuk. Manapság meg visszagondolva meglepődök, hogy hogyan is sikerült mindezt orvosi segítség nélkül megoldani. De sikerült. Akart kérdése.:)

Kívánom, hogy neked is sikerüljön elfelejteni a sérelmeket amiket okoztak neked, és ne befolyásolja majd a jelenedet és a jövődet. Majd ha egyszer találkozol velük akkor meg neves ki őket és mutast meg, hogy lett belőled valaki:)Nem ragadtál le a tróger szinten.