Gyerekkori rossz emlékek - amikor az osztálytársak, iskolástársak piszkálnak, megbántanak. Van ilyen emléketek?

De jó ez a kérdés, pont egyik nap álmodtam azzal a ******* társasággal.

Annyi rossz emlékem volt, hogy sztem a mai napig ezek hatnak ki az önbizalmamra és viselkedésemre.

Ha tesióra volt és valamit elrontottam akkor: "Ne félj a labdától" ha valamit jól csináltam akkor üdvrivalgás mert a kis szerencsétlennek kivételesen sikerült. Ha párválasztás volt, akkor mindig én voltam a párnélküli aki a tanárnővel volt párban (Jaj de kis szánalmas gyerek lehettem így visszagondolva :D :/ ) Néha a labdát úgy intézték mikor nekem kellett futnom érte, hogy minél többet kelljen szaladnom, és mint egy h*lye végigszaladtam a labdáért ők meg röhögtek. De tényleg elszaladtam, visszahoztam hogy folytassuk a játékot, erre hopp, már megint a suli másik felében volt...

Volt egy kis kretén gyerek: vörös hajú szeplős szemüveges (így mai szemmel visszanézve sztem azért volt olyan r*hadék mert ezzel kompenzálta a rút külsejét) na szóval volt hogy kint ültünk a padon a lányokkal az udvaron. A fiúk fociztak, és egyszer azt vettem észre, hogy valamiért mindig az én fejemhez rúgták a labdát...Nem hazudok, vagy 4-5 alkalommal fejentaláltak engem a labdával. Nem azt aki mellettem/mögöttem/előttem ült, nem, mindig engem. Ha meg elküldtem őket a búsba akkor kiröhögtek.

Akkor volt, hogy szórakozásból radírdarabokat szórtak a hajamba, köpködtek stb. Tuti voltak még dolgok, mert az a 8 év életem legrosszabb időszaka volt. Mai napig rosszul vagyok ha meglátom őket...

sajnos vannak...a legnagyobb bűnöm, hogy csúnyácska voltam (szeplős), na meg deszka. mindig kitaláltak valamit, amivel cseszegettek. aztán középiskolában (új emberek között) megváltoztam. elértem azt, hogy az osztály legmenőbb és legszebb csajszija legyek. nemrég az egyik olyan fiú próbálkozott be nálam, aki alapban szétszivatott. el nem tudom mondani, hogy milyen jó érzés volt, hogy ez a senkiházi mászik utánam...

visszagondolva a bosszún jár az eszem. nekem nem lesz elég, hogy az élet megbosszulja. elcseszték az életem, gyűlöltem az embereket, egész nap a 4 fal között ültem és a magánéletemben is vannak problémák emiatt.

19/l

Na véletlenül elküldtem... Vége lett a sulinak, elszakadtunk egymástól. Visszatekintve én vagyok a hülye,hogy hagytam...

21/L

Rengeteg.

Kövér voltam, emiatt bántottak.

"Szerelmes" voltam az egyik fiúba még elsőbe, emiatt is bántottak, cikiztek.

Tesiből béna voltam, de rám erőltették a sportosztályt, én szívtam a legtöbbet.

Jött egy lány, ő volt a "királylány", állandóan vert, bántott, terrorizált, ha szóltam a tanárnak, akkor ismét megvert.

Nem bírtam tovább, úgy voltam, hogy ősszel nem megyek vissza az iskolába (5-be mentem és ezt komolyan gondoltam), de aztán szóltak, hogy mivel 4 évig kitűnő voltam, átmehetek egy másik osztályba.

Ott azért bántottak, mert új voltam. Gerincferdülésem lett, nem tornázhattam, minden nap kellett gyógytornára járnom, akkor én voltam a selejtes.

Szóval nekem kijutott bőven.

7.es voltam, mikor elköltöztünk és új osztályba kerültem, ahol nagyon nem szerettek eleinte. Az egyik szomszédcsaj ismerte az egyik osztálytársnőmet és rosszakat mondott rólam( mai napig sem értem miért). Azt terjesztette, hogy lekoptathatatlan vagyok. Igaz, sok időt töltöttem vele a nyári szünetben, egy emeleten laktunk, ő volt az egyetlen ember, akit ismertem a városban. És ő hívott is mindig magával mindenhova, nem értem miért terjesztett rólam aztán ilyeneket. Aztán az az osztlytársnő csaj meg telekörtülte az osztályt, hogy ő már hallott rólam, hogy milyen hülye vagyok. Na nem is szerettek eleinte, szörnyű volt az első 1-2 hónap. Aztán annyira megszerettek, hogy a legmenőbb csaj még a szülinapi bulijára is meghívott decemberben, pedig csak 3 csajt hívott az osztályból. Ez akkor akkora nagyszó volt nekem. Azóta is barátnők vagyunk, a pletykálkodó csajjal meg már senki sem tarja a kapcsolatot. Nekem csak ennyi volt, más miatt nem szivattak szerencsére, nem is igazán lett volna mivel, bár tudjuk, a gyerekek gonoszak, bárkiben találnak hibát.

23/L

Hatodik osztályba kerültem át másik suliba. Én voltam az új, az osztályban 28 gyerekből 18 fiú volt, szóval megkaptam a kiképzést rendesen. Főleg az egyik sráctól, az egész suli előtt nyilvánosan alázott mindig, hogy hülye vagyok, és csúnya, meg kövér (pedig nem voltam kifejezetten duci), megvert, beleállította a hátamba a körzőt, és hasonlók. Sokáig kegyetlen önbizalomhiányom volt, de megtanultam kiállni magamért.

Mellesleg úgy két éve megpróbált felszedni (és néhány másik fiú is az osztályból),de hát belőle nem lett csak egy szakadt nyomi, aki a WOW-on élvezkedik, és semmi értelem nem maradt benne, úgyhogy megadta neki az élet rendesen.

Osztálytalálkozóra nem megyek, nem fogok bájologni velük, mikor utáltam őket, és ők is engem... Maximum elégtételt vehetnék, hogy jól körberöhögöm őket, hogy "mekkora ász" lett belőlük, én meg, aki egy "hülye kis nyomorék" voltam, már most többre vittem, mint ők valaha is fogják...

22L

Engem is sokat bántottak, mert jó tanuló voltam, csúfoltak a szemüvegem miatt, de legfőképp engem a túlsúlyom miatt csesztettek. Rengetegszer megaláztak, szórakoztak velem, kajával dobáltak stb... ez az érettségis osztályomba fajult el annyira, hogy totál depressziós voltam, lefogytam 2 év alatt 30kilót és már komolyan az öngyilkosság szélére kerültem. Nemv oltak barátaim, akik annak mondták magukat azok csak kihasználtak persze. Rámszállt 3-4 srác, akik az osztály nagymenőinek képzelték magukat, és hogy miért? mert nemvolt jobb szórakozásuk. Hiába szóltam vissza nekik, hiába csináltam bármit, egyre jobban aláztak. egyszer öngyújtóval meggyújtották az osztályba valamelyiknek a dezodorját, ahogy fújták ki, hát mázlim volt, hogy hozzám nem hozták oda.. üvegekkel dobálták az egyik csajt full erőből, csak mert nemakart a csaj az egyiktől semmit.

Hogy milyen hatást értek el a mostani életembe? Én még nemfelejtettem el semmit, de semmit! és valószínüleg még jódarabig nemis fogok. Ember iszonyom volt régen, az önbizalmam a sárig taposták, (még most sincs, csak egy nagyon kicsi)szegény barátomat sajnálom, mert nehezen nyílok meg felé ezmiatt. Keveset beszélek, mert a hangomon is gyúnyolódtak, pedig nincs semmi baj vele..

Ah.. inkább haggyuk, túl sokat lehetne írni ezekről.

21/L