Tényleg rossz testvér nélkül? Miért akad ki mindenki, hogy csak egy gyereket akarok?

Testvér nélkül biztos, hogy sok minden kimarad az ember életéből. Nem tanul meg alkalmazkodni, nincs aki ott legyen mindig mellette. Nincs akire számíthat később.

Ha van testvére az embernek, akkor legalább az esélye megvan erre. Persze az esély még nem garancia, a szülőknek is be kell dobni magukat. Kár, hogy a te szüleid nem jól csinálták.

Én ebben szerencsés vagyok, két testvérem van, minimális korkülönbséggel. Kicsi korunktól úgy neveltek a szüleink, hogy tartsunk össze. Ezt akkor nem igazán értettük. Például amikor a húgom összeverekedett az unokahúgommal, és én megmondtam, hogy a húgom kezdte, anya borzasztóan leszidott. Hogy ilyet nem szabad csinálni, hanem mindig a testvérem pártját kell fogni. Naná, hogy tiltakozott az igazságérzetem ellene.

De időközben felnőttünk. És a jó nevelésnek köszönhetően olyan erős kapocs van köztünk, ami soha senki mással nem lesz. A testvéreimre mindig számíthatok, és ők is mindig számíthatnak rám. Ez nem fog megváltozni, mert kicsi korunktól fogva belénk égett, nem is gondolkozunk ilyenen.

A barátainkba, sőt a párunkba sem nevelte ezt az érzelmet irányunkba senki. Ezért van, hogy egy jó testvéri kapcsolat ezerszer biztosabb, mint bármilyen szerelem és házasság. Hangsúlyozom, JÓ kapcsolat.

Persze, lemondásokkal jár a dolog. Nem kaphattunk annyi csokit, nem vettek meg mindent a szüleink az első szempillantásban. De ennek megvan az az előnye is, hogy nem váltunk olyan anyagiassá, hogy minden a pénz legyen. Sokkal fontosabb értékek vannak ennél, akkor is, ha ma nem divat ezeket értékelni.

Egyke vagyok (szerettek volna tesót, de orvosi okokból nem lehetett már). Hátrányát nem érzem, mindkét ágról van egy-egy unokatesóm, akiket nővéreimként szeretek.

A szüleim szerencsére jól neveltek, nem kényeztettek el, volt, hogy nevelési okból nem kaptam meg valamit, amire pénz bőven lett volna.

Ha piciként más gyerektől elvettem valamit, csúnyán lebactak, így korán megtanultam, hogy igenis kell osztozkodni és tiszteletben kell tartani a tulajdont.

Nem kényeztettek el, viszont egyedül és társaságban is jól tudom érezni magam. Ezt inkább előnyként értékelem.

Önállótlan se voltam soha, sőt, néha szembeszegültem a szüleimmel, ha a céljaink nem egyeztek. Pl egyetemet akartam váltani, nem engedték, így kirúgattam magam.

Nem engedték, hogy új nyelvet vegyek fel gimiben, felvettem a beleegyezésük nélkül és még az igazgatót is megnyertem az ügynek - határidőt kértem a lemaradás behozására. Így néha kész helyzetek elé lettek állítva.

Általában akinek van testvére azért lesz egy gyereke, mert a f*sza kivolt gyerekkorában az egész jajjdecuki kistesód van dologgal, aki meg egyke, az meg azért, mert azt hiszi rosszabbul járt, hogy egyedül volt.

Szerintem lehet együtt nevelni két gyereket,de többnyire a szülők cseszik el. Ha itt beleolvasol pár válaszba, hát nagyon nem akarok a gyerekük lenni.(Csak egy példa: "Semmi közöd ahhoz, ha lesz testvéred, örülj,hogy enni kapsz). Na most aki szerint jó szülő az,aki képes ilyet mondani, annak se akarok még távoli rokona sem lenni.

Egyébként semmi borzaszó nincs ebben. Nem a külvilág dönt a sorsodról.

"Az egykék nyilván azt mondják, hogy jó így, hiszen nem is tudják milyen az, ha az embernek van testvére."

A testvéresek meg nyilván azt mondják, hogy jó így, hiszen nem is tudják milyen az, ha az embernek nincs testvére.

Az egész kérdésnek semmi értelme. Egyik fél sem tudja megérteni a másikat, mert nincs aki kipróbálta volna mindkettőt. Szerintem a 10 éves koromig egyke voltam, aztán lett tesóm nem érvényes, mert nem ugyanazt csinálta végig első perctől az utolsóig testvérrel és anélkül.

Egyébként én azt csodálom, hogy itt mindenki a maga kis 3-4-5 tagú szűk családjával van jóban, hogy olyan magányosak meg minden? Nekem ez elég szokatlan, mert én pl. az összes unokatestvéremmel 100%-ban tartom a kapcsolatot és nagyon közel állunk egymáshoz. Többel még közelebb, mint a saját testvérekkel...

Sok egykeként született ember van a környezetemben (pl. Apukám is), és szerintem velük mindig nehezebb kicsit. Apa a mai napig elvárja, hogy körülugráljuk, nagyon elrontotta a Mamám.

Nekem van egy tesóm, és bár egész gyerekkorunkban gyepáltuk egymást, és többször mondtuk, hogy mi aztán sosem leszünk jóban, mára már imádom! :) Annyira jó, hogy van tesóm, hogy szinte sajnálom, hogy csak egy adatott. :)

Ismerek olyaít aki a barátját inkább tartja testvérénék,mint a valódi testvérét,aki meglopta stb.

29N

Én egyke vagyok...pontosabban egyedül nevelkedtem.Mindig nagyon vágytam testvérre és könyörögtem anyámnak, hogy legyen tesóm, de mindig lerázott. Szüleim válása után apám újranősült és lett két féltestvérem. 10 éves voltam amikor a hugom megszületett. Nagyon boldog voltam: játszottam vele, pelenkáztam.. 4 év után apám külföldre ment dolgozni, meghalt a nevelőapám és anyám nagyon fogott, félt, hogy apámhoz költözök és valahogy elsodrótam apámtól és a családjától. Mentek az évek. Apám nem keresett és én sem mertem már "nyomulni". Nem tudtam, hogy kiváncsiak-e még rám.23 év telt el mire bátorságot gyüjtöttem és felvettem a kapcsolatot a testvéreimmel. sajnálom, hogy nem voltam velük és nem segíthettem nekik életük fontos pillanataiban. És annyi mindenből kimaradtam! Bár én anyámtól anyagilag (érzelmileg sajnos nem!)mindent megkaptam. Nagyszüleim egyetlen unokájaként én örököltem és saját lakásom is lett. De kinek mi a fontos! Ha választanom kellett volna, akkor inkább a másik életre voksolnék.

Még egy szösszenet: Ugye mindig tesóval nyúztam anyámat...igazából nagyon tetszettek az ikrek, nagyon szerettem volna iker tesókat, amit hangoztattam is! Már kamasz voltam amikor anyám bevallotta, hogy 1 évvel a születésem után terhes volt és elvetette, mert már nem voltak olyan jól meg apámmal. Sírógörcsöt kaptam..-(

Sajnos én elég későn tudtam gyereket vállalni, de szeretnék még egyet.De te ha úgy érzed, hogy egy gyerekkel teljes az életed, akkor ne vállalj többet! Nekem volt/van egy barátnőm kiskorom óta, aki majdnem olyan mintha a testvérem lenne, csak nem vagyunk rokonok.Minden más ugyanaz! Te gyerkőcöd is találhat ilyet! Úgy dönts, ahogy a szíved diktálja!

azt írtad, nem akarod, hogy nélkülözzön. hát egy tesót máris nélkülözne. nekem is bátyám van. sokat verekedtünk veszekedtünk, de összességében örülök, hogy van.

20f