Tényleg rossz testvér nélkül? Miért akad ki mindenki, hogy csak egy gyereket akarok?

Nekem egy nővérem van. Nem vagyunk egyidősek bár amikor én voltam gyerek, akkor ő is még gyerek volt. De még is mindig egyedül játszottam, néha játszott velem de láttam rajta, hogy nem szeretett volna. Vagy anya játszott velem, de hát azért ő sem ért rá mindig. Szóval egyedül játszottam, és unatkoztam mindig. Bizonyára nem ezt mondanám, ha jó kapcsolatom lett volna a nővéremmel. Néha jó , ha van testvér de csak akkor ha a kapcsolat is olyan, hogy számíthatsz a másikra.

Szerintem amúgy kérdező, annyi gyereket szülsz amennyit akarsz. Biztos, hogy nem leszel attól se te, se a gyereked majd nem lesz attól rossz ember, mert egyke lesz. Ez nem befolyásolja a személyiséget. Csak egy a lényeg, hogy nem kell elhanyagolni a gyereket, foglalkozni kell vele, beszélgetni. Legalábbis aki gyereknevelésre adja fel, az nevelje is, ne csak úgy legyen..

Én átéltem mindkét állapotot, 12 éves koromig voltam egyke, majd lett két öcsém (és édesapám ágáról most még egy). Egyértelműen állítom, hogy sokkal rosszabb egykének lenni. Kiskoromban állandóan magányos voltam, hiába barátnőztem sokat, sajnos kinyalták a fenekemet, így önző és félénk is lettem. Amióta megszülettek a testvéreim, azóta nagyon sokat javult a helyzet. Engem megnyugtat, hogy vannak testvéreim, csak azt bánom, hogy nem kicsit előbb születtek, mert így egyszerre vagyok nővér és pótanya is, és nem csupán testvér. Imádom az öcséimet, szerencsére ők is engem, és biztos vagyok benne, hogy miután felnőttek, akkor is nagyon jó lesz a kapcsolatunk, és számíthatunk a másikra. Sajnálom, hogy neked rossz élményeid vannak, de ezért a szüleidet okold, mert nem szabadott volna különböző nemű gyerekeket egy szobába tenni (persze, ha nincs más lehetőség, akkor a szükség nagy úr). Persze nincs közöm az életedhez, kioktatni sem szeretnélek, de azt tanácsolom, hogy ne zárkózz el ennyire a testvér témától, mert ez még nem kötelez semmire :)

20/L

Ez a testvéri kapcsolatokon is múlik, ami pedig sokban függ a szülői neveléstől, szokásoktól. Például rengeteget számít, hogy a szülők ne kivételezzenek, szeressék ugyanúgy - vagy legalábbis próbálják meg ugyanúgy szeretni az összes gyereküket, és meg tudják mindnek adni azt, amit szeretnének.

Nekem van egy testvérem, sokszor veszekedtünk de sokszor éreztük nagyon jól magunkat.

Szerintem jó, ha van az embernek egy testvére (és jó vele a kapcsolata), mert vele megbeszélhet bármit, és előtte felfedheti az igazi énjét, ami pl. egy barátnő esetében nem mindig működik...

szia! nem olvastam el a kommenteket, csak a kérdést. nekem 2 nővérem van. én szeretem tudni, hogy ha majd egyszer a szüleim meghalnak, nem leszek egyedül, mert itt lesz a 2 tündér nővérem. mi is nyírtuk egymást, az ő könyveiket használtam iskolában, sosem kaptam újat semmiből, mégis megvoltam jól. igaz, osztozni kellett a dolgokon, de így van ez rendjén. végül sosem voltunk olyann gyerekek, akik a pláza közepén verték magukat a földhöz, hogy de az akkor is kell nekem.

később túlléptünk a gyepáljuk egymást korszakon, és nagylányok lettünk, megbeszéltük dolgainkat, segítünk egymásnak. ugyan mind a 3an máshol lakunk, de intenziven tartjuk a kapcsolatot, és nyugodtan fekszem le, mert bármi van, ők ottvannak. egyébként 20-24-27

ja még annyit, hogy egyke gyerekekről nem nagoyn vannak jó tapasztalataim, persze nem jelent ez semmit.

2 példa: velem egyidő lás, annyiraa az anyukájához volt nőve, hogy a pénztárnál zavarban van, ha fizetni kell. sosem volt még pasija, fél mindenkitől, túlszeretgették. a bökkenő csak annyi, hogy 19 éves korában meghalt az anyukája, és most csak teng, leng, pszichológushoz jár. nincs egy nővér/bátyó akihez elvonulhat. én nem tudok ópótolni egy nővért

másik példa: egyke kisvárosi leányzó, szintén anya kedvence, beilleszkedési gondok, önbizalomhiány, ÖNÁLLÓTLANSÁG.

ugye ahol több gyerek van, megoszlik a figyelem, önállóbbnak kell lenni a gyerekeknek.