Akik rossz anyagi körülmények között neveltek gyereket (vagy többet), hogyan élitek meg mindezt?
Én nagyon nehezen.
A bedőlt hitelünk miatt borzasztó helyzetbe kerültünk, persze megteszünk minden tőlünk telhetőt, de így is éppencsak megélünk. Nagyon nehéz ez nekem, én is szegénységben nőttem fel és ennél jobbat akartam nekik nyújtani... Még csak 1.5 és 3 évesek, és persze tudom, hogy lehet még jobb is, de annyira kilátástalan minden, és ÚTÁLOM, hogy egy nyamvadt 200 ft-os pónit se tudok megvenni neki, vagy egy plusz túrórudit a boltban, mert minden fillér ki van számolva.
Nem lehurrogást szeretnék, hogy akkor minek szültem őket, mert akkoriban még messze nem volt ennyire kilátástalan a helyzet, megéltünk szerényen de biztonságosan. Azóta meg anyukám is elhunyt és megörököltem egy újabb hitelt, mindkettő bedőlt stb, szóval nem arról van szó, hogy eleve a semmire vállaltuk volna őket. Küzdünk, több munkahelyünk van a férjemmel, de nem jutunk egyről a kettőre. Örökké ki van számolva minden, és hó végén így is mindig kisegítenek anyósék, bár nekik sincs már különösebben honnan osztogatni (pedagógusok mindketten).
Szeretetben neveljük őket és mindketten nagyszerű kicsi emberkék. Mindent megadok nekik amit csak bírok, ők nem éheznek, jut nekik gyümölcs/hús/vitamin is - kiszámolva naponta, van ruhájuk tiszta, nem szakadt - még ha nagyon divatjamúlt is, van hol aludni - egyetlen szobát tudunk fűteni, rengeteget játszunk mert mindenből képes vagyok mókát csinálni nekik, rengeteg éneket/verset/mondókát/mesét tudnak és sokat "olvasunk" stb... kiegyensúlyozott és boldog gyerekek egyenlőre.... De engem már kikészít az állandó garasoskodás, a bizonytalanság, a félelem. Úgy érzem tönkremegyek ebben, felőröl teljesen a létért való küzdelem, és akkor hol van még a beiskolázás, meg a többiekhez igazított igény pl ruházkodás terén stb. Fogalmam sincs, hogy mit tehetnék még, hogyan őrizhetném meg a lelki békéjüket ebben az iszonyúan elanyagiasodott világban, hogy ne fájjon nekik, ami nekem anno, hogy "ennyi jutott" és kész.
Annyira magam alá kerültem, és ne haragudjatok, hogy ez így kibukott belőlem. A környezetünkben senki nincs ennyire ilyen sz@r helyzetben, nem értik meg, nem érzik át (és ezzel nem azt akarom mondani, hogy irigylem őket ezért, mert sosem azt nézem, hogy más hogy él, csak tényleg ha azt mondom hogy mennyire neccesen állunk, akkor elkezdenek arról beszélni, hogy hát igen, ők is olcsóbb tévéelőfizetésre váltottak manapság... És én örülök, hogy nem kell a gyerekeiket a jövőtől félteni, csak attól én még féltem az enyémeket)
Bocsánat, hogy hosszú lettem.
válasza:Én megértelek,ez iszonyú.Mi is ebben voltunk,dolgoztunk férjemmel éjjt nap alá téve és amikor szülni mentem,a fizetésem a negyede lett.Már a számlákat is nehezen fizettük ki.Kajáról ne is beszéljünk,az alig volt.Én is szegénységben nőttem fel,nem akartam azt,hogy a gyerekem is az legyen,de egyre jobban csúsztunk lefelé,mindezt azért mert gyereket vállaltunk.Hitelre vettük a lakást,mert a szüleimhez nem akartunk költözni falura,ahol nincs munka.Anyósékhoz meg nem lehetett.(Bár ott van egy üresen álló családi ház.Persze leültünk velük megbeszélni,hogy fizetünk érte bérleti díjat+rezsi és a kertet is rendben tartjuk,de nemleges választ kaptunk,mondván ő nem akar azért idegeskedni,hogy tényleg ki tudjuk e havonta fizetni neki a lakbért és a rezsit.)
Aztán,egy ismerős hívta telefonon a férjem,hogy lenne munka külföldön,de csak pár hónap.
Igaz férjem dolgozott akkor még,kapva kapott az alkalmon és kiment dolgozni.Ledolgozta azt a pár hónapot és úgy döntött nem jön vissza.Volt annyi pénze még,hogy tudott maradni kb.két hetet.A többit elutalta nekünk,hogy rendezzem belőle a költségeket.Két hét után talált munkát,aztán egy hétre rá megvette a repülőjegyeket nekünk.Azóta itt vagyunk.A lakást eladtuk.Az addigi életünket felszámoltuk.
Nem bánom,most nyugi van.Megérkezett nemrég a második babánk.Itt a családi pótlék fedezi a lakás havi összegét.Egyenlőre csak a férjem dolgozik,de amint a pici oviba megy,megyek én is és dolgozni fogok,hogy ők,ha felnőnek ne érezzék azt a nélülözést,ne tudják meg milyen éhesen lefeküdni.Csak őket nézzük,értük dolgozunk.
Elnézést,hogy hosszú lett,pedig csak dióhéjban foglaltam össze a dolgokat.
válasza:Megértelek... nagyjából ugyanez játszódik le az én fejemben is minden nap. Most pont azt gondoltam végig, hogy ha nem volna az apukám meg a sógornőmék, akkor most valószínűleg nem tudnánk enni. Apu fizette ki az elmaradt telefonszámláinkat, a kicsinek a téli ruháit a sógornőm vette meg... Össze se merem számolni, mennyi ez összesen.
Én is azt feltételeztem, hogy a párom két munkahelye meg az én magasnak számító GYED-em mellett nem kell majd filléreket számolnunk. Ez sajnos nem az az ország pillanatnyilag.
válasza: válasza: válasza:Szia!
Nagyon nehéz!
Az én fizetésem a lakáshitelre megy el,a férjemé a rezsire.
Közben a nagyobbik fiúnk iskolás lett idén,több a kiadásunk,mint az oviban volt,a pici bölcsis,gyakran beteg,szerencsére nem kell itthon maradnom vele táppénzen,mert váltva dolgozunk apával,de a gyógyszer így is drága:(!
Most is olyan kellemetlen helyzetbe kerültünk,mert kötelezően kell adományoznunk 6600 ft.-ot az iskola udvar felújítására,2 napos határidőt adtak,nem tudtam befizetni,mert ki tudja mi jön közbe még fizetésig,tegnap megint figyelmeztettek az üzenőfüzetbe,hogy fizessem be minél előbb:(!
Igaz azt sem értem,hogy mi közöm nekem az iskola udvarhoz,amikor Önkormányzati az iskola,ha nem fizetem be,akkor nem mehet ki az udvarra a fiam?!
Szerencsére a picinek ruhát nem nagyon kell venni,de a bátyus olyan ütemben nő,hogy észre sem veszem,és már megint nőtt a lába.Mi nagyon sokat költünk ruhaneműre,és ételre,mert tejallergiás mind a 2 gyerkőc,és elég drága a tejmentes étrend.
Én sem panaszkodok soha a barátaimnak,mert nem tartozik rájuk.
Van például olyan barátnőm,akik annyi hitelt vettek most fel,mint mi 3 éve,csak mi 20 év alatt fizetjük vissza,ők pedig 4 év alatt:(!
Én teljesen megértelek,és nagyon jól neveled a gyerekeidet!
válasza:sziasztok!!
... nagyon szomorúan olvastam a soraitokat és rengeteg gyermekkori emlék tódult elő valahonnan mélyről...
a szüleim elváltak, amikor 5 éves voltam, ezért áldom Édesanyámat, hogy képes volt feladni a jólétet és anyagi biztonságot, mert Apukám fűvel-fával csalta... kb. 10-12 éves koromig éltünk jól (átlagosan), majd Magyarországra költözünk, mert Anya ott kapott munkát és elkezdődött a mi kis kálváriánk. a lényeg az egészben, hogy albérletben laktunk és Anya egyedül maradt 3 gyerekkel. éjt nappallá téve dolgozott, hogy az alapszükségleteink meglegyenek, de voltak olyan napok, amikor a másnapi reggeli kérdéses volt... de nekünk mindig kerített ételt, nem is értem hogyan csinálta. soha nem vett magának semmit, csak nekünk legyen meg ami csak lehet. rengeteget költözünk szörnyűbbnél szörnyűbb lakásokba, de mindig feldobta valamivel, dobozokból "építettünk" szekrényeket, festettünk a falakra, újságkivágásokkal dekoráltunk :) a Karácsonyok ennek ellenére is csodásak voltak!! ajándék nem volt ugyan a fa alatt, mert mindig előbb megvettük, ami kellett (csizma, kabát, sapka, sál), de az nap együtt főztünk négyesben, mindenki a kedvencét, megvacsoráztunk együtt, jókat nevettünk az aktuális ünnepi filmeken. a legszebb Karácsonyaim voltak!! a valódi szeretetről szóltak!!!! 17 éves koromtól dolgoztam az iskola mellett, hogy kicsit könnyebb legyen, majd 19 évesen külön költöztem, dolgoztam, tanultam. úgy hozta az élet, hogy vissza költöztem a szülő városomban, mert a Férjem itt él és itt saját ingatlanunk lehetett. munkát kaptam, nyelvet tanultam, kisbabánk lett, össze házasodtunk. egy fantasztikus emberhez mentem hozzá, aki reggeltől-estig dolgozik, hogy mindenünk meglegyen. természetesen nekem is van munkám, a kisfiunk 3 éves már és nagyon szépen élünk. nincs hitelünk, van egy régebbi, de saját autónk, saját lakás, szépen felszerelve és utazni is szoktunk.
annyit szerettem volna érzékeltetni a történetemmel, hogy SOHA NE ADD FEL!!!!!!!!! EGYSZER CSAK ELJÖN AZ AZ IDŐ, AMIKOR JÓRA FORDULNAK A DOLGOK HIDD EL!!
és a legfontosabb dolog, amit szeretnék elmondani most már mint Édesanya az Édesanyának: ÉLETEM VÉGÉGI HÁLÁS LESZEK AZÉRT, HOGY HARCOLT ÉLTÜNK, HOGY FELNEVELT BENNÜNKET, HOGY ILYEN NEVELÉS KAPTUNK TŐLE, HOGY EMBERT FARAGOTT BELŐLÜNK, HOGY ENNYI SZERETETET KAPTUNK!!!! Édesanyám a legnagyobb példaképem ezen a Világon és mindent Neki köszönhetek!! persze biztosan jobb lett volna, ha nincsenek anyagi nehézségek és kételyek... szóval ne felejtsd el, hogy Nekik Te mindenféleképpen jó vagy és kellesz!! és Te vagy a mindenük!!!!!!!!
Ági
válasza:13:48! Nagyon meghatóan írtál,jól össze is sírtam magam! Ilyenkor pedig előjönnek a régi emlékek,jók és rosszak.Igaz nekem a szüleim nem váltak el,de tényleg szegénységben éltünk,nőttünk fel.De nagyon büszke vagyok a szüleimre,hogy minket tartottak fontosabbnak maguknál és nem tudom néha honnan,de élelmet varázsoltak az asztalra.Ruhát,cipőt ha szükség volt rá.Játékot ritkán kaptunk,karácsonyra is inkább ruhanemű volt a fa alatt.
De csodás gyermekkorom volt nekem is,ezek ellenére!
válasza: válasza:ma 14:51
Nem értelek! Néha az internet a menekülés az idegbaj elől,néha jól esik kiönteni a szívünket a másiknak!Annyira pedig nem drága az előfizetés.Gondolom a legolcsóbbat fizetik.De ha a legdrágábbat,ahhoz sincs közünk!
válasza:Én pont úgy nőttem fel, hogy szinte mindenben hiányt kellett szenvednünk, még a szeretetben is.
Apu(nevelő) agresszív volt, munkakerülő, anyu meg folyton dolgozott, de ha nem sem foglalkozott nagyon velünk.
A nagyszüleimtől kaptunk mindig csak pl nasit, játékot az ünnepeken.
Sokszor ennünk sem volt mit, mert anyu nem tudott mit főzni, és volt, hogy a szomszédhoz ment át ennivalót kérni.
Gyermek fejjel éltem át az egészet, és abból a szemszögből én senkinek sem kívánom azt, hogy mindig csak a lemondás, az iskolatársak folyton lenéztek minket, a tanárok szintén, mert nagyon szegények voltunk.
Viszont nektek kérdező annyiban jó, hogy szeretetben éltek, míg nekem és a húgomnak már az ajándék lett volna, ha megölel az anyukánk néha.. :(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!