Csak én jártam ilyen rosszul? Olvasgatom itt a vajúdásokat, és rá kellett jönnöm, h én nagyon rossz körülmények között szültem.
Elszomorodtam, úgy érzem, h elrontották életem legszebb napját.
Már nem most szültem, mégis fáj.
Én nem sétálhattam, nem volt bordásfal, labda,..., nem ihattam, ehettem, nem beszélgetett velem senki.
13 órán át ki voltam kötve a CTG-hez, egyszer könyörögtem ki egy mosdózást, akkor le is zuhanyoztam, de ehhez úgy kellett "elkapnom" egy szülésznőt, mert senki nem ért rá(m) 13 órán át, csak akkor, ha muszáj volt.
A párom 10 óra múlva ért be, szóval 10 órán át szinte nem szólt hozzám senki.
Az orvosomat fel akartam hívni, de nem engedték. Azt mondták, ha itt lesz az ideje, felhívják. 12 óra után hívták fel.
Nem értem, h miért történt mindez így, nem vagyok egy hisztis típus, csendben voltam végig, pedig elkeseredettségemben sírni tudtam volna.
Aztán meglett a lányom, és elkönyveltem az egészet úgy, mint szükséges rossz, ami megelőzi a csodát.
Most meg olvasgatok, és megint sírni tudnék.
Ja, nem fogadtam sz.nőt, lehet az is baj volt.
Másnak is maradt ilyen jellegű "tüskéje"?
Nektek milyen volt a vajúdásotok?
Rossz kórházat választottam volna?
Épp erről fog szólni Soma mamagésa Születés hete előadása.Pont tegnap volt a Babavilágban,engem is érdekel a téma,pedig jó pár év múlva lesz mire babázni fogok:)
Amúgy jó pár éve sajna még így ment szinte mindenhol,én elhiszem,hogy az ápolónők elfoglaltak de azért uram bocsá',anyum is ápolónő és amikor én voltam kórházban végig velem volt,ráadásul sebészeten egy hétig,17 voltam és csupa haldokló időssel raktak egyszobába,az egyiknek mellrakja volt,a másik felfekvéses.Épp hoztak a vizsgálóból én majd meg haltam,az egyik vén meg még anyum csicskáztatta.Elképesztő mi megy ott,mert az ápolók nem érnek rád
Nem is annyira a b.falat, labdát hiányolom, csak a lehetőséget.
Meg az volt szörnyű, h mozdulatlanul kellett feküdnöm hosszú órákon át. Ha megmozdultam, leszúrtak, h elmozdult a CTG. Amikor szóltam, h szeretnék mosdóba menni, úgy néztek rám, mint a véres rongyra.
Senkinek nem volt egy jó szava hozzám, nem jött senki oda, h megnézze, nem esett-e le vmim, nincs szükségem esetleg vmire,...
Ellenben az összes ügyeletes orvos/sz.nő megvizsgálta a méhszájamat, amikor arra járt. Közben nem mondtak semmit, + műszakváltás is volt. Annyiszor vizsgáltak, h a végén már rettegtem, amikor láttam vkit közeledni.
Én megértem, h sok a dolguk, meg nem kötelességük pátyolgatni, de néha egy-két szó segített volna.
Az is érdekes, h amikor beért az orvosom, egyből mki körülöttem nyüzsgött!
Utólag persze már mindegy, mégis rossz visszagondolni rá!
Köszönöm a válaszokat! :)
Hát nem a legjobb élmény így szülni az biztos:( Sajnálom, hogy ez történt veled.
És azt is értem, hogy a lehetőség hiányzott neked, reméljük mostanában egyre kevesebb ilyen történik.
Csak azért írom le velünk mi volt, mert az egészben azért a legfontosabb az egészséges kisbaba és hogy együtt egészségben hazamehessetek!
Én se sok időt töltöttem a szülőszobán (szülés előtt) volt labda, bordásfal, kád de én egyiket se kértm, örültem hogy fekhetek olyan szinten borítottak el a fájdalmak.
A szülésznők velem se nagyon foglalkoztak, de ott volt a férjem mondjuk.
A lényeg h szülés után "elfelejtettek" rám nézni, és mire odafigyeltek, már elájultam. Kiderült h nem húzódott össze a méhem és kivéreztem. Emiatt és hogy vért kellett kapjak, csak a következő napon találkoztam a fiammal:(
Nekem ezt az élményt már nem adja vissza senki:(( Pedig volt labda, bordásfal és minden egyéb "izgalom"..
Én egyenlőre csak bent tartás végett voltam a szülészeten, nem volt hely a nőgyógyon, ahol úgy kezeltek mint egy fruskát, aki az abortuszra jött, hatalmas nagy pocival, 5perces fájásokkal, csak kicsit még korán. 30percig vártam, mire megvizsgáltak- épp nagyban pletykáltak, és az fontos volt- ami szerintem nem mindegy egy koraszülés gyanújánál.
A két hely között ég és föld van.
A szülészet, a szülőszoba-vajúdó remekül felszerelve, és ha épp nem diliház, és csapatos szülés van, akkor mindenkire legalább 10percenkét ránéznek, nst persze van, de nem nonstop, hagynak pihenni is, ami nem kivitelezhető a kütyüvel. Igazából csak akkor voltam baromira elhanyagolva, amikor már jobban lettem, elmúltak a fájások, már nem kellett rám nagyon figyelni, és mellettem két anyuka is túl volt a szülésen, onnantól folyton náluk volt boldog boldogtalan, és diszkréten ellenőrizték mindegyiket, vérzik, nem vérzik, pisil nem pisil, manóka jól van nem. És érdekes így is max 20percig nem láttam szülésznőt magam körül. És amíg a párom nem ért be, addig ha volt pár szabad pillanatuk be be jöttek pár kedves szóval tartani a lelket bennem.
Örülök a pozitív élményeknek, és sajnálom, h másnak is vannak rossz élményei. Úgy látszik, kórháza válogatja. Legközelebb (ha lesz ilyen) jobban megnézem, h hova megyek szülni, és fogadok szülésznőt.
Elsőnek üzenem, h drukkolok, és bízom benne, h a következőről szebb emlékeid maradnak!
Mkinek köszönöm a válaszát!
Természetesen a lányom a legfontosabb, a vajúdás mikéntje meg idővel nem fog ennyire fájni.
Köszi mkinek! :)
Szia!
Én külföldön szültem 4 hónappal ezelőtt. A szüléssel és a vajúdással kapcsolatban nincs rossz élménnyel. Csak azzal a 6 nappal amit a kórházban töltöttem utána. A babám 4 napig inkubátorban volt, mert oxigén hiány lépett fel a szüléskor. A férjem csak este tudott bejönni hozzám a kórházba, mert dolgozik. A család otthon van Mo-on. Itt az a szokás, hogy a szülés után pár órával már bent van az egész rokonság, a szomszédok + azok rokonai a kismamánál. A babák az anyukákkal vannak az egész osztályon. Én pedig ezt hallgattam 6 napig egyedül feküdve az ágyamon és még a babám sem volt velem. Nem nagyon szólt hozzám senki egy héten keresztül. Sokszor elsírtam magam. Nem is szeretek erre gondolni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!