A bátyám barátnője szinte beköltözött hozzánk engem meg az agyvérzés kerülget ettől, normális az ilyen viselkedés? !
A páromhoz nem tudok költözni mert gyermekei vannak akik nem tudják hogy apának barátnője van, és úgy gondolom a lelki világukba és a zökkenőmentes fejlődésükbe nem fér bele egy barátnő. (mielőtt valaki félreértené: a felelségével nincsenek együtt). Nem akarok sem pótanya, sem pótanyának látszó valaki lenni, és nem fogom összezavarni őket. Ezért az összeköltözés kizárt dolog!
Hát igen a családi pótlék csak addig volt amíg a szakmát megcsináltam a suliban azóta nem jár!
Az egyik válaszoló írta hogy ez most nem rólam szól és maradjak háttérben. Csak nekem túl sok hogy ennyi éve háttérben vagyok. Egyszer kerültem előtérbe csak, arra a másfél évre amíg a testvérem elköltözött. Akkor lettem ember itthon akkor állt helyre a családi béke és akkor éreztem először hogy szeret az anyukám. Sajnos ez most megint elmúlt :(
Ja, csütörtök van.... már meg is jött a lány... egy újabb nehéz 5 nap jön :(
Miert nem tudjak, hogy baratod van? Azert ez nagyon durva!
Amit irtal nekem ugy tunik nem nagyon szeretnek tegedet. Tudjak hogy jarsz pszichologushoz, de nem is erdekli oket hogy miert..stb.
Probalj meg kimenni kulfoldre, es onalloan elni, es keress egy fuggetlen baratot is magadnak, singli pasit akit barmikor hazavihetsz majd bemutatni.
Szerintem nem csak az durva, hogy a szüleid nem tudják, hanem az is, hogy a párod gyerekei nem tudnak a barátodról.
3 év után?!
Ez soxor gombócból is sok.
Ez a kínos titokolózás nem a nyugalom megőrzése, hanem egyértelmű strucc - politika, és ez az elfojtottság
( fusztrált állapot )okozza azt, hogy pszichológushoz jársz.Pedig ott is csak az elméleted hallod, a gyakorlat pedig csak rajtad múlik.
Ez a 2 gyerekes apa barátod meg igazán tehetne valamit az érdekedben, azért 3 év mégis 3 év.
A gyerekeket mivel zavarnád össze? ( hacsak nem nős a párod, de említetted, hogy nem ), szerintem több eszük van annál, már bocs, hogy egy 3 éve tartó kapcsolatot ne puhatoljanak valahogy ki ( mégcsak a gyerekeknek van az ilyesmihez jó érzékük!! ).
Gondolom, valahol csak találkoztok, együtt vagytok, beszélgettek stb.
És ha ez soha nem Nála történik, az már elég baj,legalábbis nem egy egészséges állapot - sztem.
Szerintem ez a Te nagy lelki traumád, nem a sógornőjelölted + a körülmények.
Azt javaslom ne dugd homokba a fejedet, mert önnnön fusztráltságoddal készíted ki saját magadat.
Bocs: 2. mondat helyesbítése: ...nem tudnak Rólad a párod gyerekei.
Már én is belekeveredtem...
:)
Ha tényleg szeretitek egymást, akkor beszéld meg vele hogy mutasson be a gyerekeinek, légy velük kedves, megértő, bánj velük úgy mintha a sajátjaid lennének.Mert ez a kapcsolat nem igazán tesz jót a lelkednek ha ilyen helyzetben vagy.Állandóan mindenki elől bujkálni, eltitkolni a másikat, ez nem vezet jóra.Mert máshova nem tudsz majd menni ha igazán nagy lesz a baj.Vagy akkor kezdj egy másik kapcsolatot, mert ez így szerintem a jelenlegi pároddal nem állapot.Ha albérletbe mész egyedül, akkor ott meg aztán még jobban el leszel hanyagolva és ha érzékeny típus vagy, akkor bele fogsz roppanni egy idő után.Neked most szerintem nagyon sok szeretet kell és nyugalom, amit a párod tudna csak megadni
ha rendeződne ez a dolog köztetek.
Ha tényleg így áll a helyzet, akkor nagyon sajnállak és remélem hogy mielőbb megoldódik a helyzeted.
Igen,szerintem az lenne a megoldás, hogy felvállaljátok a kapcsolatotokat.
Én a helyedben inkább örülnék, ha egy ilyen hapsival és a gyerekeivel jól kijönnék, sőt, törekednék is rá.
Nem kell neked ahhoz magadat egy életre lekötelezned ( elvégre nem a Te gyerekeid, nem Te a felelősséged ilyen téren ), inkább Te vagy "nyeregben" ilyen esetben, mert Te - ha úgy alakul - fogod magad és odébb állsz, de ő annál inkább ragaszkodik hozzád ( ha tényleg megfogod magadnak ), mert egy két gyerekes apáért nem kapkodnak, nem tépik szét a nők, ne aggódj!
A gyerekek miatt pedig hajlamosak jobban kitartani egy olyan mellett, aki elfogadja, szereti a gyereküket.
A szüleid véleményével pedig - könyörgöm - 22 évesen mit foglalkozol?!
Az olyan pali meg, amelyik nem tudja elfogadni a Te szoc.helyzetedet, szüleidet, mehet a....szóval oda!
Tetszik vagy nem tetszik, azt be kell látnunk, hogy a bátyád egy hatalmas nagy lúzer.
Most komolyan, a mai világban, ahol szinte minden angolul van, ki nem tud letenni egyetemista végzős korára egy ALAPFOKÚ nyelvvizsgát? Ki, az aki a fiatalabb lánytestvérét fojtogatja vagy vascsővel támad rá? Ki, az aki munkanélküli, amikor még a kérdező is tudott találni egy tescos éjszakai árufeltöltői munkát? Egyáltalán hogy gondolja azt, hogy normális munkát fog találni, ha míg az egyetemi diplomáját sem képes megszerezni egy vacak alapfokú nyelvvizsga miatt? A barátnőjét mondjuk megértem, gondolom könnyebb elviselni egy ilyen lúzert, mint az otthoni alkoholista szülőket és az egésznapos takarítást!
A szüleid vagy többre tartják a fiúgyermeket, vagy így akarják kompenzálni tudatosan vagy tudattalanul a bátyád kreténségét! Azáltal, hogy őt jobban szeretik, mint téged! Sajnos ez van! Vagy a szüleid változnak meg, vagy a bátyád jó messzire elkerül itthonról, vagy megszívtad, de alaposan!
Az tény, hogy még a tesódék nálatok laknak, őt és a barátnőjét jobban fogják szeretni nálad! Nem igazságos, de ez van! Elmondom szerintem mit csinálj:
Csökkentsd le minimálisra az otthon töltött időt, ha már sajnos nem tudsz elköltözni! Gondolok itt arra, hogy elmész otthonról reggel 7kor, és hazaérsz este 8ra. Akár elmész dolgozni, akár suliba, vagy csak beülsz a könyvtárba, vagy sétálgatsz, lazítassz, pihensz! Az a lényeg, hogy a lehető legkevesebb időt töltsd otthon, és csökkentsd minimálisra a kapcsolatod a bátyáddal és a barátnőjével! Ha kérdeznek válaszolj röviden, aztán mondd, hogy bocs, de dolgom van!
Már elkezdted ezt az utat azzal, hog önállóan (saját erőből) jársz pszichológushoz, saját magad veszed a cuccaid, stb. Ha nem is tudsz otthonról elköltözni, de tekintsd úgy, mint egy éjszakai szállást. Csak alvásra használd, menj el a barátaiddal, sőt néha aludj ott a barátnőidnél, ilyesmi! Az a lényeg, hogy a szüleid lássák és érezzék, hogy nem vagy otthon! Vagy megváltoznak, és elkezdnek érdeklődni irántad, vagy sajnos nincs esélyed náluk!
A bátyáddal nem kell foglalkozni, elég büntetés neki az, hogy látja, hogy hogyan jutsz te egyre feljebb (sikeres munka, önállóság, partnerkapcsolat), még ő örökké csak egy egésznap otthonülő lúzer marad, akinek még a barátnőjét is a szülei tartják el! Ha valóban annyira utálod, mint ahogy írtad, akkor élvezet lesz ezt végignézned! És ha legközelebb valamiért kiröhög, akkor jusson ez az eszedbe!
Köszönöm a válaszokat, mindenkinek, függetlenül attól hogy kinek mi volt a véleménye!
Hát igen már így is azt csinálom hogy nem szólok hozzájuk, nem beszélek velük egyáltalán. Amikor a bátyám beszél hozzám (nagy ritkán) oda se figyelek félvállról válaszolok és mondom neki mindig hogy "nem érek rá".
Nekem nem kívánalmam hogy ő "szarban" éljen élete végéig (bár igaz hogy egy kis önigazolást szerezne nekem...) csak hagyjon békén és felejtsen el mint testvért. Nem akarom vele tartani a kapcsolatot, az esküvőjére sem fogok elmenni (ha lesz neki) túl sokat nyeltem már és tűrtem már, a legkevesebb hogy nem veszek róla tudomást. Már jó ideje megszünt számomra létezni, csak közbejött ez a hazaköltözés... ami remélem nem tart sokáig, remélem minnél hamarabb kap munkát és remélem minnél hamarabb elmegy itthonról.
Ha nem válaszoltam valakinek vagy kihagytam valamit elnézést.
És mégegyszer KÖSZÖNÖM!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!