A bátyám barátnője szinte beköltözött hozzánk engem meg az agyvérzés kerülget ettől, normális az ilyen viselkedés? !
Nem sérült az érdeked. A vizet be lehet osztani. És elfértek. nem is értem az ellenkező válaszokat.
Nem szállodában , hanem családban élünk. Ha megnőnek a gyereke, bizony, ez a sorsuk. Az irígykedésen kívül nincs is hátrányod, de ha lenne is, annyit megér. Ne úgy nézz rá, mint egy lakóra, hanem mint egy családtagra. Hiszen a testvéred szerelme! Neked hogy esne, ha a tesód kiutáná a te kedvesedet? Mindenütt kell alkalmazkodni, de ha a szeretet megvan, néhány liter vízen nem múlik.A benzint meg nem te veszed. Nyilván ugyanazt ötfelé osztani más mint háromfelé, de ki nem adna a testvére kedvéért ennyit?
Hiszen többet kapsz vissza,és értékesebb dolgokat, ha szívesen adsz, vedd észre!
a fürdést, meg hasonló napi kis gondokat meg meg kell beszélni, kedvesen, menni fog!
itt neked kell az érzéseidet átalakítanod, és akkor nem zavarni fog, hanem meglátod majd az előnyeit. Próbáld meg, hálás leszel magadnak.
Aki nem ezt írja, az lehet hogy saját sértettségét írja bele a válaszba. Felnőnek a gyerekek, akkor ez a menetrend.
Nálad is így lesz, a gyerekeidnél is.
Ha a szülők öregek lesznek, akkor meg őket veszitek oda a kisszobába. Még lakhatsz te is a bátyádéknál, ha úgy hozza az élet, ezért van családunk, hogy segítsünk.
Lehet még hogy te fogod nevelni a gyerekeiket, vagy a csaj gondozza majd a szüleidet egyszer..ezt úgy hívják, hogy CSALÁD. Nőj fel, nem vagy már ego-centrikus kisgyerek. Az 3, 5 éves korig megy.
Most mondd, ha kistesód született volna, akkor is azt számolnád, hogy neked csak egy ötödrész jut már?
Nem. Hanem örülnél. Pedig ugyan ott vagy. Sőt.
Nem egy idegent vettetek be az utcáról, biztos örülnek a szüleid is, hogy a tesód boldog. Rá is fér, hiszen van elég gondja. Hidd el, a te boldogságod mindenkinek ugyan olyan fontos, csak most ők kerültek reflektorfénybe. Holnap meg majd te. Így megy ez.
Légy rendes, még megtérül. gondolj a jövőre!
Az teljesen normális érzés különben, hogy úgy érzed, tele van a lakás, és mintha idegeneket kéne kerülgetned. És hogy kellemetlenül érzed magad. Mind így éreznénk, ez ilyen szociológiai dolog. De hamar elmúlik, meg fogod szokni. Ha elfogadóan, szeretttel viszonyulsz a helyzethez, és tudatosan igyekszel ellenérzéseidet elhallgattatni, a kis érdekellentéteket meg ott rögtön, de normális hangnemben megoldani, akkor hamarabb jól fogod érezni magad. Te jársz jobban. Fogadd el a helyzetet, és ha valami nem tetszik tedd szóvá rötön, de normálisan. És vedd észre a jót is, és neked is kell engedned, ha akarod, hogy akedvedért is engedjenek.Ez így szép.
Olvasd el Edward T.Hall könyvét a térhasználatról. Ki fogsz okosodni! (könyvtár) [link]
Nem írtad ugyan, de ha már felnőtt vagy, a pszichológus helyett inkább szedd össze magadat és költözz el otthonról.
Ha nem futja másra, és társbérletbe kerülsz, akkor majd érzékelheted a különbséget, milyen a családodat meg egy szó szerinti vadidegen lakótársat kerülgetni, akivel ráadásul már csak a közös anyagi érdekeltség miatt is ki kell, hogy jöjjetek.
Ha még sulis vagy ( középsuli pl.), akkor meg tényleg fogadd el a helyezetet, és ha annyira zavar a légkör, legyél minél kevesebbet otthon, például dolgozzál és én bizony a helyedben kipróbálnám már sulisan is a különélést, ahelyett, hogy még tényleg bekattansz a végén.
Igaz, nekem azért megütötte a fülemet az a mondatod, hogy "Bátyád munkanélküli." - nos, erről valahol a szüleid is tehetnek, hogy nem hajtják, hogy igenis menjen el dolgozni, ha már egyszer összebútorozott valakivel.
Vagy, ha ezt zokszó nélkül eltűrik, és eltartják minden további nélkül őket, akkor tényleg nem lehet mit tenni.
Max. hálás lehet a tesód, hogy ilyen szüleitek vannak!
22 éves vagyok. Az iskolát nem fogom abbahagyni ezért, ha agyilag megkattanok teljesen, akkoris megcsinálom ezt a 2 évet az egyetemen ami még hátra van.
A lánynak alkoholista az anyja és a bátyja is, és állandóan takarít otthon mert senki nem csinálja meg, itt nálunk szereti a tisztaságot ami van.
Sajnálom de nem tudok toleráns lenni a bátyámmal szemben, miután megfojtogatott, üvöltve szaladt utánam vascsővel a kezében hogy megöl. Amíg itthon lakott kihasznált mindig, csicskáztatott, és bántott mindig, megalázott a barátai előtt. Amikor elköltözött úgy éreztem megszabadultam egy hatalmas tehertől és itthon is minden rendben volt, a szüleimhez végre közel tudtam kerülni, és nagyon jól elvoltunk hármasban! Amióta hazaköltözött, megint minden rossz, megint nem néznek semmibe a szüleim. Féltékenység? Igen, az is van itthon. A testvérem borzasztóan féltékeny rám amiért én 18 évesen megcsináltam a nyelvvizsgát, őneki meg azért nem adják ki a diplomáját több éve, mert nem tud letenni semmiből egy alapfokút. A fojtogatás is emiatt volt, csak ketten voltunk itthon, mindig akkor bánt amikor anyáék nincsenek itthon. Utólag hiába mondom el anyáéknak mit csinált, legyintenek hogy ez gyerekes dolog. Csak én már nem bírom a terrorizálást.
Valamelyiknap hallottam ahogy a testvérem engem szid a barátnőjének telefonon keresztül, és sajnos a barátnője nem ellenkezik, és nem hajlandó meghallgatni az én verziómat.
Nem tudok örülni egy olyan ember boldogságának aki azt mondja nekem hogy én csak egy senki vagyok és soha nem lesz belőlem semmi! És a háttérben nevet az arcomba miközben anya megint leszid engem ezért vagy azért. (általában olyan dolgokért mint pl miért nem raktam függőlegesbe a kenyérszeletelőt miután használtam és a többi).
Utolsónak:
Nézd, erre mondják, hogy a hülye ember még ahhoz is hülye, hogy magán segítsen!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!