A bátyám barátnője szinte beköltözött hozzánk engem meg az agyvérzés kerülget ettől, normális az ilyen viselkedés? !

Felvetődött itt néhány dolog, először szeretném ezeket tisztázni.

Nekem itthon nincs semmi ingyen. Minden nyáron dolgozok sokszor napi 12 órában, tanévközben pedig diákmunka (Tescoban éjszakai árufeltöltés és hasonló kellemes dolgok) plusz a pszichológus miatt most a diákhitelt is felvettem mert nem tudom egyedül fizetni. 16 éves korom óta dolgozok a suli mellett. A szüleimnek ezzel segítek, hogy nekik semmit nem kell megvenniük nekem. Sem ruhát, sem tankönyveket, sem bulizásra, semmire nem adnak pénzt, mindent magam fizetek. Én vettem a biciklim, a számítógépem, a dvd lejátszóm, a telefonom, még a kutyámat is. A cipőim, ruháim, mind sajátok. Füzetre, tankönyvre sem kérek soha. Pedig néha nehéz kifizetni ezeket. Anyáék tudják hogy járok pszichológushoz, de nem érdekli őket és nem kérdezték meg mikor járok, mennyiért, használ e valamit... azt tudják hogy a családi helyzet miatt járok, de a többi nem érdekli őket. Szóval igenis tudom mi a munka! Higyjétek el már milliószor átgondoltam hogyan tudnék elköltözni itthonról, de egyszerüen anyagilag NEM TUDOM kihozni magam! Teljes 8 órás állás mellett meg nem fogok bírni tanulni, sokszor így is a falat rágom olyan nehéz.

Valaki írta itt hogy menjek el dolgozni külföldre: hát igen úgy volt hogy idén megyek amerikába egész nyárra, gyerektáborba. Már megvolt minden, félreraktam az első részletet, megcsináltattam az útlevelet már minden megvolt de az interjún elcsúsztam, azt mondták sokkal profibbul kell beszélnem az angolt és próbáljam meg jövőre. Egy világ omlott össze bennem hogy itthon ragadok egész nyárra, azóta se tudtam teljesen feldolgozni.

Igen van párom, 3 éve együtt vagyunk. A szüleim nem ismerik, soha nem volt nálunk, és azt sem tudják hogy van párkapcsolatom. Az előző kapcsolataim miatt addig nyúztak hogy a fiú fejvesztve menekült hogy ilyen szülői háttérrel ő be nem jön a lakásba. 1 párom volt akit elfogadtak de őt is csak azért mert gazdag volt és sportmotorral járt hozzánk (anyukám borzasztóan anyagias, engem meg ez pont nem érdekel...). Ezért nem tudják hogy van párom és nem is ismerik. Mert így legalább én is nyugodt vagyok!

Nem tudom valamit akartam írni de sokan írtatok és sokfelé szeretnék reagálni...

Ja igen: a lány nem ad itthonra semmit, de nem is takarít vagy hasonló. Múltkor pont a konyhát takarítottam anya meg a nappalit és a lány szó nélkül nézte hogy anya hajolgat és takarít ő pedig ült a fotelben. Meg néhány hete volt nálunk disznóvágás és mindenki dolgozott odakinnt az udvaron ő pedig bennt nézte a tévét meg ki-be mászkált mert állítólag fájt a lába. Ami nem is baj, mert ha tényleg beteg az ember ne ugráljon, csak nem értettem ha fáj a lába akkor miért jön ki az udvarra beszélgetni, miért nem fekszik egész nap. Néha szokott sütit sütni, olyankor any 3 napig áradozik róla hogy milyen ügyes meg aranyos ez a lány. Én itthon már legyártottam az utóbbi évek óta ha 100 tepsi süteményt nem akkor egyet se, de sose voltam megdicsérve, sőt múlt karácsonykor kidobták a kutyának a betonra :( Pedig nagyon finom volt! :(

Családi pótlékot énutánam már nem kapnak mert felsőfokon tanulok, és olyankor már nem jár.