Van rajtam kivül még olyan 30 feletti nő aki nem akar gyereket? Ugy erzem csak nyüg lenne. A férjem akar hogy beszéljem le rola?

Régen nem sok választás volt. A baba jött, jobb esetben családba, rosszabb esetben megölték, miután megszületett, vagy felszúrtak valami hegyes tárgyat a saját méhükbe, hogy elmenjen a magzat. Mert régen szégyen volt házasságon kívül szülni.

Most meg még házasságon belül sem mernek, mert szépen el lehet intézni, csak éppen nem kötőtű kell hozzá, hanem kaparó, és egy boríték a zsebbe. Így már nem tűnik gyilkosságnak.

Az persze, hogy ma már beleszólása van az embernek a természet folyásába, felfuvalkodottá teszi.

A Bibliában Sára öreg korában fiút szül és azt mondja: "Isten örömet szerzett nekem, s aki hallja, velem együtt örül."

Akkor most hol a probléma? Mi már nem a kútról hozzuk a vizet, mint annak idején.

ma 19:47

Már bocs de mi köze ennek a kérdéshez szerinted egy bibliai szöveg miatt szüljön a kérdező gyereket.

Én úgy vélekedem,hogy tegyen mindenki azt amit szeretne,saját belátása szerint.

Én sok mindent elkövettem,hogy legyen gyerekem,nekem a gyermektelen lét tűnt üresnek,jövőtlennek,nekem szükséges,hogy legyen szülői életfeladatom,hogy nevelhessem,szerethessem,felkészíthessem őket a majdani önálló életre,a szakmám is a gyerekekkel kapcsolatos,imádom a gyerekeket.

Jóideig úgy tűnt,hogy nem lesz gyermekünk,mély fájdalmat és elkeseredettséget éreztem,hatalmas ürességet,mivel én mindig úgy képzeltem,hogy család leszünk,gyerekekkel,így érzem teljesnek az életemet.

Aki nem így érez én azt is megértem és elfogadom.

Én 23 évesen szültem, az akkor 53 éves férjemnek!

És ma már a fiunk 17 éves, az apja pedig 70 évesen felülmúl fizikailag egy 30 éves férfit.Apa, férfi minden szempontból, soha semmit nem tennék másként.Aki nem akar anya lenni, annak valami nagyon-nagyon-nagyon nagy dolgot kell véghezvinnie, hogy ezt az érzést mással pótolja.Én sok szerencsét kívánok minden így gondolkodó nőnek, de akármilyen kapcsolatuk, akármilyen életük lesz, soha nem fogják megtapasztalni azt a feltétlen szeretetet, amit csak egy gyermek adhat.

A gyerek csak addig szeret feltétel nélkül, amíg tart a sokak által emlegetett "maszatos puszi" időszak. Amikor az életben maradása és a jóléte tőled függ, akkor persze, hogy szeret. Aztán elkezd gondolkodni, és rájön, hogy a szülei nem istenek. Emberek hibákkal.

Annyira érdekes, ezekből a kommentekből azt szűröm le, hogy minden anya jó ember és minden gyerek angyal. Akkor én is angyal vagyok, én is valakinek a gyereke vagyok. Vagy csak addig számítok, amíg bekakilok???

És szerinted egy anyának miért angyal a gyermeke??

Na, itt kezdődik az anyai érzés.Te mikor gondoltad azt valakiről, hogy angyal?Volt olyan személy az életedben?

Az én fiam már kamasz, de már az boldogsággal tölt el, ha csak benyitok a szobájába, és hallom jóízűen szuszugni.Vagy ha kamasz létére átölel, és semmit sem mond.Mert abban az ölelésben minden benne van, meg sem kel szólalnunk, akkor is tudjuk, hogy úgy szeretjük egymást, hogy azt kifejezni nem lehet.De ezt lhet ragozni 1000 kérdésen keresztül, csak az tudja, aki ANYA.

A válasz írója 76%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: tegnap 22:41

Szörnyes szegényesen gondolkodsz. Sajnálom, hogy így látod a dolgokat. Biztos szereted a savanyú ételeket.