Kit szeretsz jobban: a házastársad vagy a gyereked?

Habár tudom, hogy nem egészen erről szól a kérdés, de remélem nem baj, ha én is válaszolok.

Én a szüleimről tudok csak válaszolni, de nálunk pl anyu tudom, hogy "jobban" szeret engem, mint apámat, viszont apunál ez nem így van. Apu is szeret engem, de anyámat választaná, úgy gondolom.

Gyerek szemszögből (felnőtt-gyerek) én azt mondom, hogy nincs ezzel semmi baj, sőt, néha már azt érzem, jobb lenne ha anyu aput választaná, mert érzem, hogy apunak ez fáj, míg engem nem zavarna a tudat, hogy őt választaná, mert megértem, hogy az ő kapcsolatuk különleges és más, mint egy szülő gyerek kapcsolat (nyilván más ez a téma 22 évesen és 5 évesen).

Természetesen nem tudom, én hogy éreznék a párom és leendő gyermekeim iránt, szerintem nekem is valamilyen formában a gyerek lenne az első... de úgy gondolom, hogy normális esetben nem lenne szabad egyértelműnek lennie a választásnak, akkor működik jól egy család, ha nem lehet tudni, vagy legalábbis nem okoz fájdalmat tudni, hogy kik az elsők.

Én jobban szeretem a gyereket, mint az apját és nem érzem magam állatnak bármily meglepő. Én meg a másik oldalt nem tudom megérteni, még sem használok rájuk negatív jelzőket.( Ebben az esetben az állatot nyilván nem pozitívnak szántad).

A férjem is jobban szereti a fiunkat, nincs ezzel semmi baj. És nagyszerű házasságban élünk, már 20 éve. Nálunk soha nem került szóba a válás.

Az az igazság, hogy a mai világban az emberek nem képesek felfogni, hogy létezik más vélemény, ami az övékétől eltérő és azt nem kell egyből rossznak és rombolónak minősíteni. De ez a falra hányt borsó tipikus esete.

Én úgy gondolom, mi vagyunk a pár, Ő a gyermek, pedig a mi gyümölcsünk...Kérdezd meg a szilvafát, hogy szereti-e a termését...

Ilyen kérdésnek szerintem helye nincs...nem lehet rá egyértelmű választ adni...

A férjem és az én = a MI KÖZÖS részünk a gyermek. Így vagyunk egészek.

*konkrétan megmondta a gyerekének ,hogy a párját jobban szereti nála, mert egy értelmi szinten vannak , több ingert nyújt, magával egyenrangúnak tudja tekinteni

Ez pont olyan buta duma, mint maga a kérdés.

A kettőt nem lehet összehasonlítani, aki megpróbálja, érzelmileg totálisan éretlen, se pasi, se gyerek nem való neki.

A szerelmet (ide értve az ebből kialakuló szeretetet is) és a szeretetet (amit más iránt érzel) nem lehet összehasonlítani. Kb. mintha azt kérdeznéd, hogy ételt szeretsz enni, vagy villával. A körtét meg az almát össze tudod hasonlítani, de a süteményt a villával nem. Egyszerűen már kategória.

A gyerek jó ideig nincs veled egy szinten, értelmileg sem és parner szempontból sem. Ez normális, akinek ez nem felel meg, ne vállaljon gyereket, mindkettőjüknek jobb lesz.

Ha a gyerek felnőtt, és még még mindig nem képes egyenrangúnak tekinteni, az meg szintén a szülő éretlenségét és butaságát mutatja.

Én meg erre a butaságra nem lennék büszke, és nem mondogatnám, hogy tudok dönteni a férjem meg a gyerekem között.