Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Hogyan legyek jó gyereke?

Hogyan legyek jó gyereke?

Figyelt kérdés

Van nekem egy anyukám,akit nagyon szeretek.24 éves lány vagyok,másfél éve házasodtunk össze a férjemmel,jelenleg 38 hetes terhes vagyok.December óta van saját lakásunk (eddig férjem szüleinél laktunk)

Anyukám hetente többször jön át,dumcsizunk,segít főzni,egyebek.A problémám annyi lenne,hogy Anyu...hát,ő Anyu...Mindíg is az a tipus volt,aki ha vmit tud,azt nagyon.Milyen rendszerességgel tisztitsam az orrom yoghut pakolással,hogyan teregessek,merre álljon tartóban a kés éle...Sosem volt vele könnyű,gyerekkoromban még nehezebben viseltem ezeket a kőtáblára vésett igazságokat,amelyektől ha kicsit is eltértem,máris csalódást okoztam.Ezt persze úgy reagáltam le,hogy homlokegyenest mást csináltam,szóval a lényeg,h Anyu megszenvedte velem,mire "felnőtt" lettem.A mai eszemmel tudom,h ő ilyen,el kell fogadnom,nem szabad leállnom perlekedni,mert ettől függetlenül a világ legjobb Anyukája és nagyszerű ember. Csakhogy ...Inkább konkrét példát irok,mert körülírni nehéz: Tegnap is volt nálam,nem is volt semmi baj,elvoltunk,vidáman váltunk el.Ma ,amikor megérkezett,közölte,hogy egész éjjel azon gondolkodott,hol ronthatott el engem igy,hogy ennyire koszos vagyok..Mint kiderült,a konyhapultot nem ítélte megfelelőnek,szerinte "ragadt",amikor hozzáért.Jelzem,krumplifőzelék és fasírt készítése közben voltam,nem egy munkafázis ilyenkor igencsak igénybe veszi a konyhapultot.Annyi a lényeg,hogy nem tudtam vele megértetni,hogy jlenleg nagy pocakkal nem tudok akkora fordulatszámon "dolgozni",ahogy én magam is szeretnék,és bizony van úgy,hogy kimarad a 2naponta porszívózás,vagy jelen esetben a konyhapult-fényesítés.Eleve,ahogy felvette a problémát (elrontott,koszos vagyok),nagyon érzékenyen érintett.De ezt már megkaptam a hajam töredezett vége miatt,az időben le nem szedett ruha miatt,és egyéb ilyen világrengető kérdésekben is.Amikor pedig elpityeredtem,közölte,h velem még beszélni sem lehet és elviharzott.Azt hittem,már túl vagyok ezen,h felvegyek ilyen dolgokat,aztán belegondoltam,hogy április 7-re vagyok kiirva,ha meglesz a pici,még mindíg elég sok ideig nem fogok tudni ugy ellátni mindent,hogy az neki megfeleljen.Ezért kérem a tanácsotokat,mit tegyek,hogy ne rettegjek ugy a saját,szeretett Édesanyám érkezésétől,mint más a rettegett anyósáétól?Hogy győzzem le az "érzékenykedő hormonjaimat",amíg a babával járó nehézségek el nem múlnak és megint meg tudok felelni neki?


2009. márc. 18. 12:22
1 2 3 4 5 6
 51/58 anonim ***** válasza:
Mintha rollam irtál volna és az anyámrol amúgy én is szeretem de rettegek attól hogy soha se jó neki amit csinálok.Én most a második gyerekemet várom 35 hetes vagyok és teljesen eggyüttérzek veled.Az én anyám se érti hogyhogy nem vikszolom egész nap a házat és hogyhogy nem nézek ki mint egy topmodel és sorolhatnám.Mire odakerülök hogy befejezem este a házimunkát amiután megfürdetjük a 22 hónapos kislányunkat és lefektetjük örvendek ha egy zuhanyra jut energiám olyan fáradt vagyok nemhogy még magammal is törödjek.
2009. márc. 24. 12:14
Hasznos számodra ez a válasz?
 52/58 anonim ***** válasza:
Gratulálok a kisbabához:)
2010. jan. 8. 11:16
Hasznos számodra ez a válasz?
 53/58 anonim ***** válasza:
Vajon miért került előre megint ez a kérdés? Nem sikerült megoldani? De nem baj mert így én is megláttam és hát ha vki tudja milyen helyzetbe voltál (remélem már nem vagy) akkor az én vagyok. Bár az én helyzetem könnyebb mert nem anyukámról hanem anyósról volt szó. Tudnod kell hogy amit anyukád csinál az agresszió egyik formája. Agresszivitását azon vezeti le hogy Téged akar irányítani. Ha mindent tökéletesen csinálsz akkor is beleszól. Te az ő szemében sosem lehetsz tökéletes. Azon azért nem árt elgondolkodni hogy rossz a férj, rossz a két gyerek és még rossz vagy te is. Akkor ki jó? Önmagán kívül senki sem? Nem lehet hogy nem a férje tette ilyenné hanem ő tette ilyenné a férjét és a gyerekeit? Hidd el tudom mit beszélek én majd beleőrültem szintén babavárás alatt. Aztán egyszercsak betelt a pohár és döntöttem. A bennem élő pici lány (aki azóta már gyönyörű 1 éves nagylányy :)) fontosabb számomra mint bárki ezen a Földön nem kell hogy szeressen, csak hagyjon békén. Az ő fegyverével ütöttem vissza. Ő is mindent próbált beállítani a lakásunkba úgy ahogy neki jó. Hagytam. Majd amikor elment visszatettem mindent úgy ahogy NEKEM jó. A következő alkalommal mindent rögtön felfedezett hogy ez már megint itt van és igazított vissza mindent. Aztán elment megint visszapakoltam. Még kérdésre se méltatta a dolgot hiszen szerinte annak a vázának nem úgy kell állnia, a fűszereknek nem ott van a helye stb... Aztán következő alakalommal már rákérdézett hogy hogyan kerültek ezek ide megint. Erre csak lazán válaszoltam hogy nekem így könnyebb (pl a fűszerekhez hozzáférnem) vagy nekem így jobban tetszik. Ráfogtam hogy hányok a Domestos szagától, így szegény nem moshatott fel nálam. Ezt játszottuk hetekig. Egy alkalommal még be is könnyezte hogy semmi nem jó amit ő csinál. De én erős voltam. Persze csak előtte, mert egyébként gyötört engem is a bűntudat hogy mekkora szemétláda vagyok. Azt hiszem egy függönyeset hozta meg az áttörést. Adott egy egyébként gyönyörű aranyszálakkal átszőtt függönyt a hálószobába. De mivel a hálószobánk sárga szerintem nem mutatott volna jól ha nagyon hasonló színű függönyt teszünk bele. Tudom van akinek ez tetszik de mivel ez a mi lakásunk úgy gondoltam hogy nálunk úgy lesz ahogyan nekünk tetszik. Erre ő de majd meglásd milyen szép lesz. Mivel a függöny nagyobb volt elvitte méretre szabta. Majd hozta hogy majd felrakja. Akkor mondtam neki hogy ne rakja fel mert már így is majd megőrülök annyi sárga van a szobában. Erre néz rám hogy ha nem tetszik akkor miért nem szóltam hogy ne kínlódjon. Ránéztem (szemkontakrt) "De én mondtam". Akkor láttam benne (legalábbis a szemében) ahogy elönti az agresszió hogy nem úgy van ahogy ő akarja majdnem elsírta magát, majd elment. Innentől nem szól bele. Persze közben voltak még nyugtatóval aludtam mert nem tudtam miért utálsz (és simán el is hiszem hogy így volt), napok óta sírok és egyéb érzelmi zsarolások is. A mi kapcsolatunk rendeződött de ő sajnos nem változott. Ugyanezt csinálja csak mással. A férjével már folyamatosak az összezördülések, amit nem csodálok. Azt viszont igen hogy létezik ember aki ezt 35 éve ilyen hősiesen viselte. Szerintem ezeknek az embereknek saját magunknak kell belátni saját agressziójukat és leküzdeni. Senkit nem lehet megváltoztatni mindenki csak maga tud megváltozni. Vannak sajnos olyanok akik csak akkor látják be hogy rosszul csináltak vmit ha már mindenki elhagyta őket. Sokan akkor sem. Remélem Neked is sikerült ezt a dolgot megoldani és nem kellett a kicsi mellett nap mint anyud miatt stresszelned. Leírhatnád mi történt.
2010. jan. 8. 11:26
Hasznos számodra ez a válasz?
 54/58 anonim ***** válasza:

a te kérdésednek nem annak kell már lennie, hogy hogy lehetnék jó gyereke, hanem az, hogy hogy lehetnék jó anyja. ez a dolog lényege: felnőttél, önálló vagy, és a te gyerekedért neked kell felelősséget vállalni.

anyukád feladata pedig, hogy jó nagymama legyen.

2010. jan. 8. 12:43
Hasznos számodra ez a válasz?
 55/58 A kérdező kommentje:

Hogy mi történt? Minden megváltozott,és semmi sem. Jelenleg 9 hónapos a kicsilány,és anyu a világ legjobb nagymamája. Hatalmasakat kacagnak,a baba imádja. Érdekes módon,az első perctől,hogy a baba megszületett,Anyu itta minden szavamat,hogy mit és hogyan kellene csinálni a kicsivel. Szóról szóra be is tart mindent,a mai napig.Etetéstől kezdve,még azt is megkérdezi,felveheti-e az adott szituációban. És rengeteget segít,vigyáz rá,hurcol minket kocsival bevásárolni,súlymérésre. bébivel kapcsolatban minden úgy van,ahogy én szeretném,és amikor egyszer erre rákérdeztem,hogy hogy van ez,azt mondta:TE vagy az anyukája,te tudod mi jó neki.

És ennek mintájára,gondolom,ugyanúgy beleszól minden másba,ami nem a babával kapcsolatos..nah,erre varrjatok gombot....

2010. jan. 8. 16:20
 56/58 anonim ***** válasza:

A magyarázat pedig egyszerű! Noha soha nem mondta ki, de azt ő is érezte, hogy szülőként sokat hibázott (talán nálad, a 3. gyereknél már kevesebbet, ezért is nem menekültél el messzire tőle). Tele volt a gyerekei neveklését illetően folyamatos szorongással, bizonytalansággal, lelkifurdalással. (Ki is alakult egy ördögi kör, mert minél jobban stresszelt ezek miatt, annál rosszabbul csinálta... de, mint azt te is érezted, mindemellett a jó szándék vezette.)


Most viszont felszabadult és boldog, felhőtlen nagymama lehet, mert már nem az övé a felelősség terhe, hiszen nem ő a szülő. Ő "csak" a nagymama, akinek megmondják (történetesen te, a lánya), hogy mit hogyan csináljon, mikor tesz jót a picinek.


Tisztaságmánia:)? Annyira kritikus még mindig? Ebből a szempontból hogy teltek ezek a hónapok?

2010. jan. 10. 13:36
Hasznos számodra ez a válasz?
 57/58 A kérdező kommentje:
hát,az elején ott akarta folytatni,ahol abbahagyta,de aztán rájött,hogy a kicsi mellett mégeannyira sem menne,mint előtte. szóval az orra alatt morog,de az kibírható...
2010. jan. 11. 12:28
 58/58 A kérdező kommentje:

És eltelt 3 év....és ha hiszitek,ha nem,már megvan a második gyerek is...és a helyzet rosszabb,mint valaha...

Lehet,h új kérdést kellett volna kiírnom,de a probléma ugyanaz,leszámítva,h már annyira sem tudom,sőt,nem is akarom tolerálni a dolgait...

Ma érkezett egy boríték tőle,jó vastag,kivágott újságcikkek tömkelege a gyereknevelésről,a házi takarítási praktikákról,és 4 A4-es oldal levél,amiben azt ecseteli,h minek kellett nekem még egy gyerek (aki 7 hónapos jelenleg),amikor a 4 évrs is annyira el van rontva...Felrobbanok,esküszöm..

2013. aug. 5. 19:50
1 2 3 4 5 6

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!