Hogyan legyek jó gyereke?
Van nekem egy anyukám,akit nagyon szeretek.24 éves lány vagyok,másfél éve házasodtunk össze a férjemmel,jelenleg 38 hetes terhes vagyok.December óta van saját lakásunk (eddig férjem szüleinél laktunk)
Anyukám hetente többször jön át,dumcsizunk,segít főzni,egyebek.A problémám annyi lenne,hogy Anyu...hát,ő Anyu...Mindíg is az a tipus volt,aki ha vmit tud,azt nagyon.Milyen rendszerességgel tisztitsam az orrom yoghut pakolással,hogyan teregessek,merre álljon tartóban a kés éle...Sosem volt vele könnyű,gyerekkoromban még nehezebben viseltem ezeket a kőtáblára vésett igazságokat,amelyektől ha kicsit is eltértem,máris csalódást okoztam.Ezt persze úgy reagáltam le,hogy homlokegyenest mást csináltam,szóval a lényeg,h Anyu megszenvedte velem,mire "felnőtt" lettem.A mai eszemmel tudom,h ő ilyen,el kell fogadnom,nem szabad leállnom perlekedni,mert ettől függetlenül a világ legjobb Anyukája és nagyszerű ember. Csakhogy ...Inkább konkrét példát irok,mert körülírni nehéz: Tegnap is volt nálam,nem is volt semmi baj,elvoltunk,vidáman váltunk el.Ma ,amikor megérkezett,közölte,hogy egész éjjel azon gondolkodott,hol ronthatott el engem igy,hogy ennyire koszos vagyok..Mint kiderült,a konyhapultot nem ítélte megfelelőnek,szerinte "ragadt",amikor hozzáért.Jelzem,krumplifőzelék és fasírt készítése közben voltam,nem egy munkafázis ilyenkor igencsak igénybe veszi a konyhapultot.Annyi a lényeg,hogy nem tudtam vele megértetni,hogy jlenleg nagy pocakkal nem tudok akkora fordulatszámon "dolgozni",ahogy én magam is szeretnék,és bizony van úgy,hogy kimarad a 2naponta porszívózás,vagy jelen esetben a konyhapult-fényesítés.Eleve,ahogy felvette a problémát (elrontott,koszos vagyok),nagyon érzékenyen érintett.De ezt már megkaptam a hajam töredezett vége miatt,az időben le nem szedett ruha miatt,és egyéb ilyen világrengető kérdésekben is.Amikor pedig elpityeredtem,közölte,h velem még beszélni sem lehet és elviharzott.Azt hittem,már túl vagyok ezen,h felvegyek ilyen dolgokat,aztán belegondoltam,hogy április 7-re vagyok kiirva,ha meglesz a pici,még mindíg elég sok ideig nem fogok tudni ugy ellátni mindent,hogy az neki megfeleljen.Ezért kérem a tanácsotokat,mit tegyek,hogy ne rettegjek ugy a saját,szeretett Édesanyám érkezésétől,mint más a rettegett anyósáétól?Hogy győzzem le az "érzékenykedő hormonjaimat",amíg a babával járó nehézségek el nem múlnak és megint meg tudok felelni neki?
válasza:"miért mondok ilyen kemény dolgot,h az enyém,ő mégiscsak az anyukám..."
ebből látszik, hogy ő még nem emgedett el téged, nem felnőttként, hanem az ő pici lányaként kezel. Ezért te nem tudsz jó gyereke lenni, neki kell elfogadnia az új helyzetet, FELNŐTTÉL. Fogalmam sincs, hogy mi ennek a módja. Nálunk az anyósom viselkedik ugyanígy a fiával. Talán te is egyke vagy? Mert ez lehet némi magyarázat...
Kedves 13.08-as!
Ha én azt mondom neki,hogy "Igy élek" ,csak még nagyobb lavinát indítok el. Akkor jön,a nem erre neveltelek,miért jó neked ilyen proli körülmények között,hogy mersz ide gyereket szülni...stb...Pedig higyjétek el,semmivel sem koszosabb a lakás,mint bárki másnál..arról nem is beszélve,hogy a falak,padló,beépített konyhabútor 10 év koszát tartják magukban,amikor megvettük a lakást,férjemmel 3 napig csak takarítottunk,mert nem mertünk főzni egy tál ételt,olyan dzsuva volt,de gyorsan kellett költözni,hisz már akkor is 6 hónapos terhes voltam majdnem és pénzünk felújítani nem maradt,örültünk,h az önerő kitelt.Nem az a bajom,h anyu kifogásol,hanem,h én nem birok jelenleg a terhessgéem miatt úgy takarítani...Tudom,most az jön,h a terhesség nem betegség,attól még lehet....
Kedves 13.10-es!
Óó,bárcsak egyke lennék,3an vagyunk testvérek,nővérem 34 éves,bátyám 32,én vagyok a legkisebb,késői,mindkét testvér által utált gyermek...A "nagyok" elköltöztek a szülői házból 18 éves korukban,egyik Angliába,másik Írországba,én 21 évesen mentem el otthonról férjem szüleihez lakni.Bátyám azóta hazajött,most van egy 2 hónapos kislánya,ritkán járnak össze Anyuékkal,de megesik...és itt jön az érdekes rész,Anyu meg 2 tesóm eléggé el vannak hidegülve egymástól,ezért Anyu nem is mondd nekik semmit. Úgy értem,azokat a dolgokat,amiket helytelenít az ő életükben ,nekem meséli el,nekik nem...pedig nem hülyeségek...ebből látom,h lehet abban vmi,amit mondd,hogy nekem azért mondja a kritikát,mert engem szeret,és nekik nem mondja,mert nem olyan a kapcsolat..Valószínűleg az én Anyukám igy fejezi ki a szeretét,igaz,puszilós,simizős,de ezen kivül más módját szerintem nem ismeri.
Amivel nem is lenne baj,ha nem lennék hiperérzékeny mostanáság,és most lassan kezdek megharagudni saját magamra...:) :S
válasza:13:10 vagyok
De akkor talán mégis van ebben valami.
Hiszen te vagy a KICSI. (nagy korkülönbséggel)Ez egy kicsit olyan mintha egyke lennél, téged félt a legjobban. Biztos csak jót akar neked :) Talán ülj le vele beszélgetni és mond meg neki, hogy téged mi zavar pontosan, hátha nem is veszi észre magát és csak ennyi kéne, hogy változzon a helyzet!
válasza:"úgymond "általam kreált" problémára. Szinte el tudom képzelni,ahogy ő felteszi itt a kérdést,miszerint "Hogyan vegyem rá a lányomat,h legyen tisztább,rendszeretőbb,okosabb,ahogy mindíg is tanítottam neki? " És ez nekem sokkal reálisabb és értelmesebb kérdésnek tűnne,mint a sajátom."
De nem az! Rosszul látod. Ez az ő problémája. A te problémád az, hogy nyugodtan akarsz élni. Én ezt súlyosabbnak látom. Az aurája alatt élsz, ennek véget kell vess! Muszáj, nem hálátlanság.
Mindig keresd a problémagazdát! Tedd fel a kérdést magadban: ez kinek okoz problémát? Ne foglalkozz az ő problémájának megoldásával, te a tiedet forszírozd! Ez jelenleg: Nyugalom, pihenés! Ezen legyél! Feküdj le az ágyba, ha jön, és mondd, hogy az orvos szigorúan megtiltotta hogy felkelj és idegeskedj! De majd a férjed segít.
(Különben már rég anyukádnak kéne helyetted takarítania, ha ennyit jár oda)
Nem látsz reálisan. Kérdezd a férjedet! Magadra kell gondolnod! A hála nem az , hogy minden butaságot megcsinálsz, hanem hoyg majd adsz neki egy tányér levest ha kell.
Miért nem te mégy hozzá inkább? Szoktasd lle erről a gyakori bejárásról!
válasza:Kedves Kérdező, bonyolult a helyzeted, nem is kicsit. Azt te is jól tudod, hogy édesanyád nem fog megváltozni. Azt is jól tudod, hogy 24 éves, felnőtt ember vagy, három hét múlva pedig édesanya leszel magad is. Van saját lakásod, saját életed, magánszférád, ahová, úgy gondolom, sokkal inkább beengeded anyukádat, mint az egészséges lenne.
Természetesen értem, hogy most nagy pocakkal, később pedig kisgyermekes anyukaként nagyon nehéz rendben tartani a lakást, hiszen nem zajonghatsz porszívóval vagy mosógéppel, ha a kicsi alszik, viszont ha ébren van, vele kell foglalkozni, így megértem, hogy szükséged van anyukád segítségére.
Mégis úgy gondolom, hogy hiába a külön lakás, anyukád nem hajlandó elfogadni, hogy a gyereke felnőtt, és joga van az életét úgy alakítani, ahogy neki tetszik. Abból, amit leírsz, mégpedig hogy édesanyád rendszeres "tisztasági viziteket" tart nálad, mindent kritizál, a legfőbb fegyvere pedig az esetleges viták során a "dehát mégiscsak az anyád vagyok, nem beszélhetsz velem így"-kezdetű tiráda.
A sztori kísértetiesen hasonlít arra, ahogyan az én anyukám édesanyja viselkedett vele (tudniillik nem engedte anyámnak, hogy ő neveljen engem, mert állítólag "alkalmatlan a nevelésre" - én ezzel vitatkoznék, fantasztikus anyának tartom őt). A nagyanyám ugyanazt csinálta, amit a te édesanyád: folyton parancsolgatott, sosem volt neki semmi sem elég jó, anyám pedig egy idő után belefáradt abba, hogy ellentmondjon neki, és egy pofozkodásig menő nagyjelenet tisztázta a helyzetet. Történt ugyanis, hogy egyszer úgy összevesztek a takarításon (ott is a nem kellően tiszta konyhaasztal volt a probléma), hogy nagyanyám pofonra lendítette a kezét (anyám ekkor 26 éves volt), erre anyám elkapta a kezét, és egy az egyben képen törtölte a saját anyját. Erre az elkezdett hápogni, hogy még ilyet ki látott, hogy egy gyereknek nincs ehhez joga, hogy képzeli ezt, stb. stb. Erre anyám a következőket mondta: "Na ide figyelj: ha azt akarod, hogy még egyszer szóba álljak veled, hogy továbbra is anyámnak tekintselek, akkor most fejezted be az állandó fegyelmezést! Ez itt az én lakásom, itt úgy élek, ahogy én szeretném, neked is van lakásod, te ott úgy élsz, ahogy te szeretnéd. Lehet hazamenni, és otthon takarítani, nem itt."
Erre nagyanyám nagyon megsértődött, két napig nem jött hozzá (holott előtte naponta kétszer is), majd a harmadik napon beállított, és bocsánatot kért anyámtól, amiért ilyen gyerekesen viselkedett. Soha többé nem szólt bele a dolgok menetébe.
Kedves Kérdező, ezt a történtetet én is eljátszottam a saját anyámmal, csak én az esküvőm kapcsán. Történt ugyanis, hogy olyan ruhát, zenét, stb. sikerült választanom, ami neki egyáltalán nem tetszett. Erre ő kijelentette, hogy ha ebben a ruhában az anyakönyvvezető elé merek állni, akkor el sem jön az esküvőre. (Ismerem annyira, hogy tényleg komolyan gondolta.) Erre nekem eszembe jutott a fenti sztori, ahogy ő leszerelte a saját anyját, és azt mondtam: "Oké, akkor nem jössz el. Legalább egy menüvel kevesebbet kell rendelni. Te tudod, megér-e ennyi hisztit az, hogy nem láthatod a lányodat férjhez menni." Végül eljött, nagyon jól érezte magát, és bocsánatot kért tőlem, amiért ilyen hülyén viselkedett. :)
Mindenkinek nagyon szépen köszönöm az eddigi válaszokat,ha vkinek még eszébe jut vmi,azt is szivesen várnám.
Utolsó válaszoló,tény hogy én vagyok a mindene,sőt,mivel apámmal a házasságuk olyan,h 35 évből 35 év volt rossz,igy anyunak én voltam a társ, a férj meg a 3 gyerek egy személyben..tudom,ez hülyén hangzik,de tényleg igy volt,és a legjobbat akarja nekem,ezt TUDOM,de ezek szerint mégsem vagyok kellően jó ember ahhoz,h igy is ÉREZZEM.Amikor a levegőbe beleköt,amit szívok,elborul a kicsi agyam.és csak a düh és a magam iránt érzett csalódottság lecsengte után kapcsol be újra az agyam..de akkor már késő,egy újabb veszekedés volt,amiről tudom,h nem érdemelte meg az Anyukám.
válasza:Kerd meg anyukadat nagyon de nagyon erelyesen, hogy soha de soha tobbet nem akarod hogy valamibe is beleszoljon! Soha! Te eleget hallgattad mar tole az oktatasait, es te eltudod rendezni a haztartast. Kerd meg, hogy soha ne mondjon neked semmit, ne stresszeljen. Anyukad vegig stresszeli az eletet, a semmiert. Felesleges dolgokert. Nem tudom az ilyen szuloket megerteni, nem hagyjak a gyerekuket elni.
Probald meg leallitani most, erelyesen, mert ha meglesz a baba, tonkretesz teljesen.
Ismerek nagyon jol egy ilyen anyat mint a tied. Neki a fia azt mondta, imadlak, szeretlek, de tegedet csak 200 km-el odebb lehet kibirni. Beszelnek naponta telefonon, de a sracnak is elege van mar 30-on felul abbol, hogy abba beleszol az anyukaja, hogy a fogas a szekrenyben merre legyen beakasztva!:)))))
Mindegyikőtöknek teljesen igaza van,eddig csak hasznos válaszokat kaptam és köszönöm őket.
DE!
És ez az a De,ami lehet ,hogy az én elfuserált gondolkodásom miatt van,de amikor csak Te vagy egy ember egyetlen öröme(illetve csak lehetséges örömforrása,mivel nagyon nem sikerül beteljesítenem ezt a szerepet),illetve a születendő gyermeked,és folyton csalódást okozol,akkor mégis bánt,h nem vagy elég jó. Anyukámnak nagyon nehéz élete volt,egy durva ,erőszakos,verekedős ember mellett élt le 35 évet,elvesztette emiatt 3 gyerekéből kettőt (érzelmileg,nem valósan,de ez egy másik történet) és tudom,hogy amikor innen elmegy,egy olyan közegbe megy,ahol csak megaláztatásban,semmibevevésben van része,akkor persze,hogy fáj,h ennek a csodálatos embernek,aki számít rám,még én sem tudom megadni az ideiglenes boldogságot,mert felkapom magam egy SZAROS (bocsánat) konyhapulton.
Igazából az már rég mindegy,h ez az ő hibája e vagy sem,de ő feltette rám az életét,és én akkor is úgy érzem,h -akár normális,akár nemnormális dolog- most nekem kéne következnem.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!