Aki nemrégiben esett át terhesség megszakításon, hogy érzi most magát? Gondol rá, bánja, vagy sem?

Én vagyok a legelső válaszoló, és még utána párszor írtam. De az első válaszom a kérdésedre vonatkozik. :)

Akárki akármit mondd, ezt csak te érzed... Ha hibának érzed, és ha nem, akkor is Te vagy Te, és neked kell ezt eldönteni.. Semmi megbocsáthatatlant nem tettél.

És miért döntöttél így?

Már ha megkérdezhetem. (Ha nem, akkor elnézést a kérdésért, nem akarok a magánügyeidben vájkálni.)

A kérdező kommentje:

Mert felfordult volna egy jópár ember élete, és sokmindenkit bántottam volna vele, ha megtartom. Ha kiderült volna még pár dolog a terhességen kívűl, ami, ha megtartom tutira kibukik, valószínűleg kitagadott volna a család. A másik dolog, ami miatt így döntöttem, hogy nem az vagyok, aki szül pár gyereket és otthon várja a férjecskéjét. Valamilyen szinten mindig a magam ura voltam, és ezt nem vagyok hajlandó semmiért feladni. El akarom érni a céljaimat, tanulni akarok, és talán majd utána, de most ahogy a jövőmre gondolok, gyermek nem szerepel benne. Ez valószínűleg szívtelennek hangzik, itt nem is tudom jobban leírni, hogy megértsd.

b@zd meg, ha ilyen szabad és önálló vagy, mi a jó istenért nem védekeztél??????

Remélem, hogy védekezett és "úgy jött össze". A kirohanást értem, de a stílus khm.

Kérdező, hát nem tudom. Az biztos, hogy neked nem való gyerek, legalábbis most még jódarabig biztosan nem. Úgy érzem, hogy nem mérted fel teljes egészében, mit is jelent(ett volna) a helyzet. Amiken elgondolkodtál, az mind korrekt és végülis valahol érthető, amiért így döntöttél. De sajnos (vagy nem sajnos) elmaradt nálad az, ami a lényeg, amikor valaki terhes lesz: a felelősség érzése a GYEREK iránt. És nem 9 hónap múlva vagy amikor már látod az uh-n vagy mozog; hanem azonnal. Ez - úgy látszik - vagy megjelenik valakinél vagy nem. Talán az lehet a gond azoknál, akik végül abortuszra mennek, hogy nem járja át őket ez a fajta anyai ösztön..? Hm, ezen jókat lehetne elmélkedni.

Szóval valahol értünk téged szerintem "mi" is - bár az érvekkel (amik ugyan fajsúlyos gyakorlati dolgok, de nem minden!) már nem értünk egyet.

Mindezt nem dorgálásként vagy okosításként írtam neked, ne érts félre. De talán volt ebben az egész diskurzusban valami, ami számodra is hasznos lehet még a jövőben. És bocsánat most ezért, de tényleg figyelj oda jobban, hogy mi történik veled/veletek, mert amikor az ember együtt van valakivel, akkor BÁRMIKOR teherbe eshet! Itt életekről van szó. És nemcsak a tiédről meg a többi felnőttéről, hanem egy babáéról is, aki semmiről sem tehet...

De majd akkor tudod ezeket a szavakat igazán értékelni, ha te magad is anya leszel. Ha átérzed, megtapasztalod, mekkora érték és kincs az, aki a te véred, hogy mennyire nagyon lehet szeretni, hogy mindent odaadnál azért, hogy ő jól legyen, ép és egészséges. Gyereket nevelni az életünk legnehezebb és legszebb feladata. Ha nem most van itt az ideje ennek, akkor viszont tegyél ellene - de ne utólag, hanem előre. Ez a téma nem olyan, mint hogy épp nem figyeltél oda, megbetegedtél és aztán bedobsz pár bogyót, hogy meggyógyulj... Egy nem várt babát nem/sem lehet/szabad így kezelni, mert sokkal-sokkal értékesebb az egész!

Kívánom neked, hogy ezután már akkor legyen gyereked, amikor készen állsz rá. Tegyél érte, ésszel, hogy így legyen!

Utolsó.. És amikor lesz neki egy tervezett gyereke, az hogy függ össze az abortusszal, mint ténnyel?

Majd ha a gyerekét fogja a kezében, akit várt, és nagyon szeret már mikor megfogan, miért gondolkozna ilyen butaságokon???

Hála Istennek elég sok hozzám hasonló hülye rohangál még a világban és ez nekem azért megnyugtató érzés.

Látszik, hogy ki az, aki képtelen tovább látni a saját orránál. Az oké, hogy maradjunk két lábbal a földön, legyünk gyakorlatiasak, de hogy ennyire szívtelenül gondolkodjon valaki, az azért megdöbbentő. Jó, hogy épp most tanulok ugyanerről etikából...

De tényleg nem írnék már többet, mert lassan én is átmegyek bántóba.