Ha fiatal korotokban lett volna egy abortuszotok (mondjuk 16 évesen), arról tud a férjetek/vőlegényetek?

11:11

Jártam úgy laborvizsgálat előtt, hogy a papírokat a folyosón töltötte ki az aszisztens, és hangosan kérdezte hanyadik a terhesség, hány kilós vagyok, van-e betegségem, stb.Nyilván, ez nem mindennapos dolog, de mással is előfordulhat.

Nekem 19 évesen volt egy abortuszom. Az akkori vőlegényemmel nem jöttünk ki jól, közünk sem volt egymáshoz stílusba... hosszú, de "örülök" a döntésnek. Védekezés mellett estem teherbe.

A férjemnek elmondtam, tud róla (szerintem ez alap), bár azt sosem veséztük ki, hogy is történtek a dolgok és egyszer azt mondta, hogy felelőtlenek voltunk. Akkor meséltem el neki, (kb 5 év után), hogy hogy is történt.

A sors ismételte önmagát, mivel vele is terhes lettem védekezés mellett. Ekkor úgy nagyjából minden stimmelt és meg is tartottuk, most augusztusban lesz 3 éves a nagylányunk, ill. azóta már született egy hugica is (tervezve, azonnal összejött szerencsére).

Sajnos viselni kell a következményeket, de minden nő maga döntse már el hány gyereket vállal.

(A férjem meg az előző barátnőivel sosem védekezett és egyik sem lett terhes.

Mondtam neki, hogy örüljön hogy nem kell most gyerektartást fizetnie.)

Én elmondtam. Pont 16 voltam, mikor abortuszom volt, rá 1 évre jöttem össze a férjemmel, pont 10 éve már. Rögtön a kapcsolatunk elején elmondtam neki, nem titkolóztam előtte, úgy éreztem ez így tisztességes. Nem csinált belőle problémát, ez nem akadályozta abban, hogy továbbra is velem legyen. Nekem annál nagyobb probléma, mert lelkileg szerintem ma sem tudtam feldolgozni igazán. Úgy érzem rosszul döntöttem, és sokszor eszembe jut, hogy ma már 10 éves lenne a nagyobbik gyerekem. Fáj nagyon....

Azóta persze született egy kisfiam aki most 3 éves, és nagyon imádom, és hálát adok az Istennek, hogy az akkori csúnya botlásomnak nem lett az a következménye, hogy nem lehetek édesanya.

Elmondanám. Mégpedig azért, mert ez az én döntésem volt, és tudom, hogy a lehetőségekhez képest a legjobban döntöttem. Nincs joga ezt megkérdőjelezni, nincs joga felülbírálni a múltamat. A múltam tett olyan emberré, aki vagyok. Ha ő ennek fényében már nem akar velem maradni, akkor soha nem is tartoztunk össze.

Jelenleg nem élek párkapcsolatban, de ha társra találok, és komolynak tűnik a dolog, lesz majd egy dolog, amit el kell mondanom neki magamról. Valamit, ami nem az én hibám volt, viszont hatással van az életemre. Nem abortusz..

Ezt viszont csak akkor fogja megtudni, ha komolyan gondolja velem kapcsolatban a dolgokat, velem szeretne maradni. Akkor elmondom majd neki, mint afféle utolsó vízválasztót.. Korábban azért nem, mert ez csak arra tartozik, akiben maximálisan megbízom. Azt hiszem, egy abortusszal kapcsolatban is ugyanígy éreznék..

ma 19:59

ma 20:58

Mik azok a sötét titkok? Kiváncsi lettem. :)