A férfinak (férj, élettárs) dolga segíteni a nagytakarításban vagy nem? És mit csináljon és mit ne a nagytakarítás alatt?

A férfinak a feladata szerintem a lakás műszaki és egyéb barkácsolást igénylő feladatok elvégzése, a kocsi karbantartása, illetve egyéb férfiasnak mondható munkák a ház körül.

Persze ha eleget keres és van pénze megbízni valakit, elfogadható, hogy kihúzza magát a teendők közül :)

Néma gyereknek anyja sem érti a szavát. Ha nem mondod el, hogy te miért gondolod úgy, ahogy gondolod, akkor senki sem fogja érteni.

Ebben a stílusban válaszolni nem éppen arra utal, hogy beteg kisfiúval vagy otthon, idézem:

Én kivágnám a férjemet a házból,ha hozzáfogna takarítani.Szerintem ez a nő dolga. Szerintem egy pasinál nyálas dolog,ha takarít.Egyenesen papucs!!

Talán nem is az a baj, hogy otthon vagy, hanem ahogy előadtad magad. A kérdésre ebből annyi jön le válasznak, hogy a kérdező dögöljön bele a házimunkába, mert ha a férjét megkéri, hogy segítsen, akkor papucsot csinál belőle.

Nem, nem igaz, hogy a házimunka a nő dolga, és a férj nem lesz papucs, ha besegít.

Teljesen mindegy, milyen okból, de ha az egyik fél otthon van, szerintem övé a házimunka oroszlánrésze.

Ha mindketten dolgoznak, akkor meg felesben.

Én nem értem egyet egyébként azzal, hogy kiábrándító lenne, ha egy férfi takarít. Éltem már nagyon lump alakkal, és nem lehet idegileg bírni.. Mivel sosem takarított, főzött, nem értékelte és nem becsülte meg amit csináltam, holott én mellette dolgoztam és tanultam is. (Igen, ilyen hibát csak egyszer követ el az ember..)

De az én szívemet mindig megmelengették az olyan férfiak, akiknek az agglegény lakásukban pedáns rend uralkodik, és élvezettel fogják meg a fakanalat és alkotnak a konyhában. Számomra egy önálló férfi nem függ a nőtől, hanem képes rendben tartani a környezetét.

Kérdésedre válaszolva az aprólékos munkák - vasalás, ruhahajtogatás, varrás - szerintem inkább a nőkhöz állnak közelebb, a férfiak pedig inkább a szőnyegporolásban, portörlésben, porszívózásban, felmosásban jeleskedhetnek.

És nagyon hasznosak akkor is, ha a lomokat kell zsákokban kihordani az utcára!:)

Nálunk ez úgy van elosztva, hogy a gusztustalan dolgok az övék - vécépucolás, porzsákürítés, stb.

Ezen kívül meg egész jól kialakult rendszerünk van. Engem a kosz zavar, őt a rendetlenség. Ezért aztán ő rendet csinál, én takarítok. Felmosás mindig az enyém, mert azt ő utálja. Én mosogatni utálok, de ő meg képtelen, mert csak a mosogatásra szorítkozik, az hogy koszos a pult meg el is kéne pakolni, esetleg feltörölni a konyhát, az nem érdekli.

Ezért kötöttünk egy arányos bizniszt: én vállalom az összes utálatos mosogatást, cserébe annyit kelljen tudnom a mosásról, hogyha bedobom a ruhám a szennyesbe, az tisztán a szekrénybe kerül.

Szerintem ahol mindkét fél dolgozik, ott igenis felezendő a házimunka. Nagyon szívesen magamra vállalom az egészet, és a legnagyobb örömmel várnám haza minden nap vacsorával, csak akkor adja oda azt az összeget a kezembe, amit én havonta megkeresek.

De amíg nem így van, és sokszor később érek haza a melóból mint ő, addig szarok a klasszikus szerepekre.

Nekem olyan pasi soha nem kellene akit be kell fogni. Ezt tudnia kell, hogy 8-10 óra meló után mindkettőnknek jár a pihenés, vagy az együtt töltött idő, és magától KELL vinnie a házimunka felét.

Aki belső kényszertől hajtva vállalja, hogy mindent ő csinál és mindenkit kiszolgál, az gondolom ezért érzi magát hasznosnak. Lehet ez boldoggá teszi őket egész életükre, és lehet, hogy 40 év múlva már úgy belefáradnak, hogy belebetegszenek az életbe, mindenki cselédjének érzik magukat, megbecsülés nélkül. Mert a jóhoz korán hozzászokik mindenki..

Sajnos az utóbbira rengeteg példát láttam már, az előbbire viszont még egyet sem. De minden bizonnyal léteznek ők is..

Nekem kiábrándító lenne, ha a párom képtelen lenne ellátni magát, nekem férfi kell, nem nagy gyerek!

Ilyenkor mindig elgondolkodom, hogy akik egyedül élnek, azoknál a nőknél rend van, de mondjuk az ablak dzsuvás, a pasiknál meg minden működik, de éheznek?

NINCS olyan, hogy férfi vagy női munka. A társadalmunk, mi magunk alakítottuk ki ezeket. Én is egyedül élek, és rendszeresen arrébb tolom a szekrénysort, mikor porszívózok. Igaz, hogy majd besz@rok, de engem felszabadít, hogy nem kell mástól függenem.

Hahó! Miért kell másokat szekálni azért mert másképp gondolkodnak vagy más az életük?

Biztosan a marsról jöttem, de az alapvető nálunk, hogy a férj felelőssége eltartani a családját. Persze én is megteszem a magam dolgát, de a felelősség leginkább az övé. Magyarán többet dogozik mint én (munkahelyen), mert azt fizetik meg. Én meg több olyan munkát végzek, amit nem fizetnek meg túl jó: gyereket nevelek, háztartást vezetek. Nem hiszem, hogy az jó, ha a férfi a 12 órás műszakok után hazaérve még ablakot kell pucoljon. Neki a munkahelyen ha tetszik ha nem helyt kell állnia. Míg a háztartás egy olyan téma, hogy mindig van választásod. Vagy megcsinálod ma, vagy ha nincs kedved akkor holnap. Vagy ha végképp nincs, akkor a jövő héten.

A gyerekben viszont én sem engedek. A nevelése közös feladat. Munka után, alatt, mellett.

De attól függetlenül, hogy én hogyan csinálom, mindenkinek szíve joga másképp látni és végezni a dolgait. Ha az ő életükben ez tökéletesen bevált, akkor minek is bántani a másikat????!!!!

Nálunk nagyjából mindent én csinálok mert ha a párom belefog valamibe abból csak a baj lesz. A múltkor porszívózni akart, de eldugult neki a cső mert felszívta a szétdobált pukit a földről ezért levette a fejet és a padlóhoz veregette a csövet, hogy kiessen belőle a puki, nem jött neki össze, de a cső szépen eldeformálódott és a fej azóta nem megy bele. Ki akarta egyenesíteni fogóval, de berepedezett a fém cső ezért azóta a nélkül porszívózok :D

Néha (hétvégente) el szokott mosogatni és kiviszi maga után a szemetet a szobából és néha szokott segíteni teregetni (össze-vissza egymásra pakolgatja gyűrötten a ruhákat :D). Ezen kívül mindent én csinálok.

Ha ügyesebb lenne nem ilyen kétbalkezes akkor több mindent rá tudnék bízni, de így sajna nem. Nyáron havonta-kéthavonta levágja a füvet az udvarban, neki ez éppen elég sőt néha sok is mert tavaly is volt, hogy már olyan hosszú volt, hogy kaszával kellett mert a tologatós fűnyíró nem vitte, úgyhogy vett is egy "nyakba akasztósat" és azzal nyírja. Tisztára olyan mint a közmunkások az út szélén :D

Amíg nem voltam itthon gyesen a gyerekkel és mind ketten dolgoztunk akkor is ugyanígy én csináltam mindent. Az azért hozzá kell tennem, hogy 3-4x előfordult, hogy mire mentem haza munkából ő már csinált valami egyszerűbb kaját, bolognait vagy tejfölös tésztát. Szóval akar ő csak kétbalkezes és sok minden nem megy neki.