Szülők, van olyan, hogy jobban szeretitek az egyik gyereketeket a másiknál? Mit tesztek, hogy ez ne érződjön?

Nem akar rajta változtatni,mert nem azt kérdezi itt tőlünk,hogy hogyan tüntesse el magában ezt az érzést és szerese ugyanúgy a nagylányát,hanem azt,hogy a nagy hogy ne vegye észre,hogy már fosik a fejére...pusztán mert már nagy!

Olyan vagy,mint az apám...csinált 3 gyereket aztán elváltak anyával,mikor a másik 2 tesóm már nagy volt,de én még kicsi,így hozzám járt a szülinapomra,mert kicsi voltam!Mihelyst első osztályos lettem nem láttam csak ha összeütköztünk az utcán vagy láttam az autóban!!!Ez szörnyű....és ezért vagy rossz szülő te is!Egy gyerek nem mindig boldogság,nem mindig annyiból áll,hogy etetem,cumi a szájba,hajcsi van,meg fürdetés,altató dalok!A gyerekek felnőnek és csinálnak néha dolgokat...a szereted a mérvadó arra nézve,hogy éppen milyen dolgok csinálnak a tinik rosszul!!!

A kicsit jobban szereted, mert kicsi, ez van sajnos, a legtöbb nő ilyen. (nem bántás, de általában sok szülőnek addig érdekes és szeretetre méltó a gyereke, amíg kicsi, tisztelet a kivételnek)

Amúgy: pároméknál is megy a kivételezés, de meg is értem. 25 év körüliek mindketten, öcsike egy hanyag, bunkó, lekezelő, bunkó ember, a párom pedig normális, nem beszél vissza, segítőkész, nem egoista férfi. Megértem, ha a másikat nem vagy kevésbé szeretik otthon, kinek kellene egy üvöltöző, mindent megengedek magamnak, de nem segítek semmiben típusú ember?

De nálatok viszont tini gondok lehetnek, plusz féltékeny lehet a kicsire, így van esély arra, hogy ne legyen ilyen ellenséges, csak valahogy a kis tüskés szívéhez közel kell kerülnöd újra. Tippet nem tudok adni, de ne add fel, szeresd őt is, ő is a te gyermeked, még ha már nem kis picike!

hát ennyi rosszat kapni, szegénykém!

szerintem az normális, ha a piciért jobban odavagy, hisz még új a családban, idővel a két gyerek iránt érzett szereteted kiegyenlítődik, de addig ezt a "kivételezést" palástolnod kell. Az idősebb most a lázadó korszakát éli, én is ilyen voltam, és picit féltékeny is a testvérkéjére. Ülj le vele megbeszélni ezt a dolgot,mond meg neki, h. sajnálod, h. most nem törődsz vele annyit mint korábban, de most ott a pici és rá többet kell figyelned, mert ő még nem tudja meggondolni a dolgokat és nem olyan okos mint a nagytestvére. az pedig, hogy már nem kitűnő (mivel feltételezhetően korábban az volt), az betudható a korának is, vagy nehezebb a tananyag vagy tényleg érzi a különbséget, de ha sikerül vele elbeszélgetned, akkor minden rendbe jön majd. Ajánlom, h. néha tarts a lányoddal egy csajos napot, amikor körmöt festetek, arcmaszkoztok, filmet néztek, együtt, nyugodtan. Néha mondd neki, ha jó jegyet hoz v. vmi szépet/jót csinál, h. milyen ügyes, dícsérd őt.

sok sikert és kitartást

"tudom, hogy szörnyű, amit érzek, de hogyan tudnám leküzdeni?"

szerintem meg akar rajta változtatni.

Kedves Kérdező!

Az érzések néha becsapják ám az embert...

Nekem a nagy lányom 21 éves, a pici másfél. A naggyal egy iszonyatos kemény kamaszkoron vagyunk túl, és rendeződni látszik a kapcsolatunk, de nagyon-nagyon nehéz, és kemény menete volt. A nővérem a kamasz fiával nagyon megszenvedett, és sírva imádkozott sokszor, hogy ne gyűlölje meg a fiát, mert a gyerek olyan dolgokat tett, mondott. Szerencsére már őkk is túl vannak a dolgon, nagyon jó a kapcsolatuk. Az én nagyobbik lányom amolyan állandó szájhúzogatós, beszólogatós alkat, aki igen erős kritikai érzékkel rendelkezik. :-) A kics egy mosolygós kis dagi, elégedett baba, de mi gondja is lenne? Én azt mondom, sokkal könnyebb szeretni egy kicsi gyereket, akivel szemben még nincsenek elvárásaid, mert ugye pici. Majd ez is megváltozik, mert ő sem lesz mindig bájos babuci. Akkor fog visszaállni a normális rend.

Én nem hiszem, hogy jobban szetnéd a picit, csak őt könnyebb szeretni. Egyáltalán nem tartalak rossznak. Kicsit össze vagy zavardva, mert azt hiszem te tartod magad annak. De nem vagy az. Pusztán egy ember. Az, hogy melyik gyermekedet hogyan, mennyire, egyformán szereted e vagy sem, szerintem sokkal később fog kiderülni. És attól függ majd, hogy melyik, milyen ember, milyen jellem. Addig pedig fogadd el, hogy te sem vagy tökéletes, nem is kell annak lenned. De tőlük se várd ezt...Kitartás.