Hogyan lehet "túlélni" ha 14évesen elhagy valakit az anyja?

14/L vagyok.

szóval átlagos tini vagyok,jól tanulok,segítek a házimunkában,nem járok bulizni,szűz vagyok,barátom sincs,szóval a normális(abb) kategóriába tartozok..Viszont..Kb 10 éve elváltak a szüleim,lett egy nevelőapám,akitől egy mostmár 9éves öcsém.Nagyon szerettem a nevelőapám,a példaképem volt,felnéztem rá.Imádtam vele kisebb koromban játszani,szerettem mintha a saját apám lenne.Aztán ez az egész megváltozott,amikor kiment dolgozni külföldre (ahol 99%,hogy megcsalta anyát)2évre.Miután hazajött valami miatt megGYŰLŐLT.Most csak egy pár példa:1,5éven keresztül minden másnap megpofozott,általában hányingerem lett tőle,mert elég rendeset kaptam.Olyan dolgokért,hogy azt mondtam nem,most nem mosogatok el,majd később.Megmondta,hogy gyűlöl és mindent elkövet,hogy kikészítsen.(Amikor ez történt teljesen magambafordultam pszichologushoz is jártam..Nyugtatókat szedtem.11-12évesen.)Többször szájbavert,ínyem felrepedt,kezem eltört,iskolában az igazgató vette észre,hogy verésnyomok vannak rajtam,iskolába reggelente rengetegszer sírva,kikészülve mentem,(ekkor voltam hatodikos,abban az évben a félévim és az évvégim 2-es lett,matekbol 1,7-tel engedtek át.Azelőtt kitűnő tanuló voltam.)Volt olyan,hogy ettem (tényleg!) semmit nem csináltam,odajött elkezdett lökdösni,ordibálni velem,mikor visszaszoltam,hogy "hagyjálmár" mindent a fejemhez vágott ami az asztalon volt.Ez csak egy pár példa..Rengeteget felsorolhatnék sajnos még.Igazábol mindennek 2,5éve,még ma sem bírom teljesen feldolgozni.Sokszor ujraálmodom stb..A lakótelepen sem szerette/szereti senki.Mindenki tudta/tudja,hogy egy állat.Sokszor menekültem el otthonról vérezve,sírva,kikészülve este 10-11kor.Anya du 6ig dolgozott,sokszor du 2től(miután vége lett az iskolának) leültem a buszmegállóba és vártam,hogy anyával egy busszal jöjjek haza,mert féltem hazamenni.Persze ezért is kaptam.Anya sokszor próbálta leállítani,aminek 2× az lett a vége,hogy anyának is nekiment.Szóval anya mikor ezt megelégelte(akkor voltam 13) elköltöztünk.Kb 1,5éve lakunk itt.Nevelőapám naponta hivogatja/smseket küldözget neki,hogy megváltozott.Anyám bejelentette,hogy hisz neki.:( éshogy (mivel jelenleg külföldön dolgozik a nevelőapám,azthiszem 2vagy 3 hónap múlva jön haza végleg) miután hazajön,Ő és az öcsém visszaköltöznek hozzá az előző lakásba.Én semmiképpen sem megyek.Apuhoz nem költözhetek,mert amióta új családja van (3-4éve) ahonnan már közös gyerek is van,nem érdeklem.Az élettársa valami miatt pedig kifejezetten nembír.Tehát ez nem megoldható.Apu anyuja (mert márcsak a mama él) szűkösen lakik,tehát egész biztosan nem férnék el.1szoba+konyhás lakásban lakik Ő,az élettársa 2kutya,ráadásul utoljára 3éve beszéltünk TELEFONON.Kb 5évvel ezelőtt láttam.Anyu szüleihez egyéb okok miatt nem mehetek.Intézetben nem szeretnék.Most az a lehetőség van,hogy egyedül lakjak itt( bár félek a sötétbe :D :) ) és,hogy anya majd hétvégente eljön,meg ad mindig elég pénzt.Anya mondta,hogy mivel nem vagyok nagykorú elvileg nem lakhatnék egyedül,de majd Ő megoldja,hogy ide legyen bejelentve.Szerintetek ez jó ötlet?Persze nekem tényleg nehéz,mert szeretem az anyát,dehát nincs más választás.Fontosabb neki a (már hál\'istennek nem) nevelőapám.Végülis eltudnám látni magam,tudok főzni néhány levest,másodikat,meghát van szakácskönyv.A házimunkát amugy is én csinálom,szóval evvel nem lenne gond.Sőt egy barátnőm is itt lakik a mellettünk lévő házban,biztosan sokat segítene!Bocsi,hogy ilyen hosszú lett,csak mindent leakartam írni,hogy értsétek.Am anya nem rossz ember.Szóval én sem gondoltam róla,hogy tényleg képes lenne elhagyni!(bár régebben célozgatott rá,nem gondoltam volna,hogy megteszi.)És ugye a másik kérdésem,hogy hogy lehet ezt az ujabb számomra tragédiát feldolgozni?Próbáltam már Vele beszélni,hogy Nekem nagyon rossz,és fáj,hogy itthagy de a válasza mindig az,hogy Ő nem hagy itt,mert rajtam áll ez az egész,mert akár mehetek is Vele/Velük!(De én biztosan nem megyek.Örülök,hogy már kezdem feldolgozni az akkor történteket,de nem bírnám ki mégegyszer.)Igazából tényleg ellennék egyedül,mert ígyis anya már 11körül elmegy itthonról a barátnőihez,akikkel iskolába jár,hogy letegye az érettségit (onnan általában 9kor ér haza,aztán eszik/fürdik/alszik.Öcsémet is 9körül hozza a Mama haza,addig náluk vannak.Meg amugy sem volt sosem az az igazán jó anya-lány kapcsolat.Az oldalról és más oldalakról tudtam meg sokmindent a szexről/védekezésről stb. (nem mintha gyakorlatban érdekelne,de azért mégis jó tudni,hogy mi hogyan működik.Igazából a barátnőim anyui többet tudnak rólam mint Anya.Tehát ellennék végülis nem az a probléma,hanem,hogy mennyi időbe telik ezt elfogadni stb.Tényleg nem sajnáltatni akartam magam,és nem is nyafogni akartam,csak mint mást se,ezt sem tudom mással megbeszélni.Előre is köszönöm a válaszokat,és bocsi,hogy iylen hosszú lett.

ha valakit esetleg érdekel:azért vagyok fennt ilyenkor,mert magántanuló vagyok,és egésznap egyedül vagyok itthon,ezért inkább átalszom a napot :)