Az, aki elcseszett családban nőtt fel, hogyan sikerült túlélni és nem "olyannak" lenni?

Ez a kérdés már volt, nem? ;)

Egyébként nehezen. Egyrészt azért, mert hiába az idő, vannak olyan sebek, amelyek kitörölhetetlenek és fel lehet őket dolgozni, meg lehet őket bocsátani, de időnként úgyis előbuknak. Olyan ez, mint amikor megüt az áram és onnantól kezdve tartasz a konnektoroktól - na jó, ez hülye példa, de gondolom érted; magyarázhatod magadnak, hogy nem félsz a konnektoroktól, de ha szembekerülsz eggyel, úgyis megborzongsz. Mert egyszerűen beléd égett a sokk.

Egyébként a legjobb módszer - talán az egyetlen - ha függetleníted magad a családodtól. Én is ezt tettem, és hidd el, minden sokkal könnyebbé vált. Mert Te nem Ők vagy, nem kell úgy cselekedned, mint nekik, nem kell azt gondolnod, azt hinned, nem kell úgy élned, ahogy ők várják. S legfőképp, nem kell olyannak lenned, mert nem vagy rossz és elcseszett ember csak azért, mert ezt érzékeltetik veled.

Persze ezt sem könnyű elfogadni, de próbálkozni kell. Nekem sikerült és ezért "éltem túl" az elcseszett gyermek- és ifjúkoromat - mert igenis tudatosítottam magamban, hogy jogom van boldognak és elégedettnek lenni, bármit vélnek.

Hát ki kellett nyitni a szemet, és csalódni párszor.

Továbbá a fejlődés alapvető képességével kellett rendelkezni, ahhoz, hogy az elcseszett családon agyilag túlfejlődjön, és elszakadjon tőlük.

ma 19:42

Idővel az adott közösség szokásait veszed át, ha pedig monogám vagy akkor a sajátod tör felszínre, persze kisebb mértében akkor is átveszel valamit valahonnan hiszen nem lehet az ember 4 fal közé bezárva.