Hogyan lehet "túlélni" ha 14évesen elhagy valakit az anyja?
14/L vagyok.
szóval átlagos tini vagyok,jól tanulok,segítek a házimunkában,nem járok bulizni,szűz vagyok,barátom sincs,szóval a normális(abb) kategóriába tartozok..Viszont..Kb 10 éve elváltak a szüleim,lett egy nevelőapám,akitől egy mostmár 9éves öcsém.Nagyon szerettem a nevelőapám,a példaképem volt,felnéztem rá.Imádtam vele kisebb koromban játszani,szerettem mintha a saját apám lenne.Aztán ez az egész megváltozott,amikor kiment dolgozni külföldre (ahol 99%,hogy megcsalta anyát)2évre.Miután hazajött valami miatt megGYŰLŐLT.Most csak egy pár példa:1,5éven keresztül minden másnap megpofozott,általában hányingerem lett tőle,mert elég rendeset kaptam.Olyan dolgokért,hogy azt mondtam nem,most nem mosogatok el,majd később.Megmondta,hogy gyűlöl és mindent elkövet,hogy kikészítsen.(Amikor ez történt teljesen magambafordultam pszichologushoz is jártam..Nyugtatókat szedtem.11-12évesen.)Többször szájbavert,ínyem felrepedt,kezem eltört,iskolában az igazgató vette észre,hogy verésnyomok vannak rajtam,iskolába reggelente rengetegszer sírva,kikészülve mentem,(ekkor voltam hatodikos,abban az évben a félévim és az évvégim 2-es lett,matekbol 1,7-tel engedtek át.Azelőtt kitűnő tanuló voltam.)Volt olyan,hogy ettem (tényleg!) semmit nem csináltam,odajött elkezdett lökdösni,ordibálni velem,mikor visszaszoltam,hogy "hagyjálmár" mindent a fejemhez vágott ami az asztalon volt.Ez csak egy pár példa..Rengeteget felsorolhatnék sajnos még.Igazábol mindennek 2,5éve,még ma sem bírom teljesen feldolgozni.Sokszor ujraálmodom stb..A lakótelepen sem szerette/szereti senki.Mindenki tudta/tudja,hogy egy állat.Sokszor menekültem el otthonról vérezve,sírva,kikészülve este 10-11kor.Anya du 6ig dolgozott,sokszor du 2től(miután vége lett az iskolának) leültem a buszmegállóba és vártam,hogy anyával egy busszal jöjjek haza,mert féltem hazamenni.Persze ezért is kaptam.Anya sokszor próbálta leállítani,aminek 2× az lett a vége,hogy anyának is nekiment.Szóval anya mikor ezt megelégelte(akkor voltam 13) elköltöztünk.Kb 1,5éve lakunk itt.Nevelőapám naponta hivogatja/smseket küldözget neki,hogy megváltozott.Anyám bejelentette,hogy hisz neki.:( éshogy (mivel jelenleg külföldön dolgozik a nevelőapám,azthiszem 2vagy 3 hónap múlva jön haza végleg) miután hazajön,Ő és az öcsém visszaköltöznek hozzá az előző lakásba.Én semmiképpen sem megyek.Apuhoz nem költözhetek,mert amióta új családja van (3-4éve) ahonnan már közös gyerek is van,nem érdeklem.Az élettársa valami miatt pedig kifejezetten nembír.Tehát ez nem megoldható.Apu anyuja (mert márcsak a mama él) szűkösen lakik,tehát egész biztosan nem férnék el.1szoba+konyhás lakásban lakik Ő,az élettársa 2kutya,ráadásul utoljára 3éve beszéltünk TELEFONON.Kb 5évvel ezelőtt láttam.Anyu szüleihez egyéb okok miatt nem mehetek.Intézetben nem szeretnék.Most az a lehetőség van,hogy egyedül lakjak itt( bár félek a sötétbe :D :) ) és,hogy anya majd hétvégente eljön,meg ad mindig elég pénzt.Anya mondta,hogy mivel nem vagyok nagykorú elvileg nem lakhatnék egyedül,de majd Ő megoldja,hogy ide legyen bejelentve.Szerintetek ez jó ötlet?Persze nekem tényleg nehéz,mert szeretem az anyát,dehát nincs más választás.Fontosabb neki a (már hál\'istennek nem) nevelőapám.Végülis eltudnám látni magam,tudok főzni néhány levest,másodikat,meghát van szakácskönyv.A házimunkát amugy is én csinálom,szóval evvel nem lenne gond.Sőt egy barátnőm is itt lakik a mellettünk lévő házban,biztosan sokat segítene!Bocsi,hogy ilyen hosszú lett,csak mindent leakartam írni,hogy értsétek.Am anya nem rossz ember.Szóval én sem gondoltam róla,hogy tényleg képes lenne elhagyni!(bár régebben célozgatott rá,nem gondoltam volna,hogy megteszi.)És ugye a másik kérdésem,hogy hogy lehet ezt az ujabb számomra tragédiát feldolgozni?Próbáltam már Vele beszélni,hogy Nekem nagyon rossz,és fáj,hogy itthagy de a válasza mindig az,hogy Ő nem hagy itt,mert rajtam áll ez az egész,mert akár mehetek is Vele/Velük!(De én biztosan nem megyek.Örülök,hogy már kezdem feldolgozni az akkor történteket,de nem bírnám ki mégegyszer.)Igazából tényleg ellennék egyedül,mert ígyis anya már 11körül elmegy itthonról a barátnőihez,akikkel iskolába jár,hogy letegye az érettségit (onnan általában 9kor ér haza,aztán eszik/fürdik/alszik.Öcsémet is 9körül hozza a Mama haza,addig náluk vannak.Meg amugy sem volt sosem az az igazán jó anya-lány kapcsolat.Az oldalról és más oldalakról tudtam meg sokmindent a szexről/védekezésről stb. (nem mintha gyakorlatban érdekelne,de azért mégis jó tudni,hogy mi hogyan működik.Igazából a barátnőim anyui többet tudnak rólam mint Anya.Tehát ellennék végülis nem az a probléma,hanem,hogy mennyi időbe telik ezt elfogadni stb.Tényleg nem sajnáltatni akartam magam,és nem is nyafogni akartam,csak mint mást se,ezt sem tudom mással megbeszélni.Előre is köszönöm a válaszokat,és bocsi,hogy iylen hosszú lett.
ha valakit esetleg érdekel:azért vagyok fennt ilyenkor,mert magántanuló vagyok,és egésznap egyedül vagyok itthon,ezért inkább átalszom a napot :)
"Fontosabb neki a (már hál\'istennek nem) nevelőapám."
tehát azt úgy értettem,hogy nekem nem nevelőapám(csakmert lehet ugyis érteni,hogy anyának már nem fontosabb)
huhhhh.. ez nem egyszerű. próbálom bele képzelni magam, mit tennék én.. először is, minden helyzetben van jó, de ezt neked meg is kell találnod. tudod, mit nem akarsz :visszamenni a nevelőapához- tehát ezt megkaptad!!!! gondolj arra, ha anyud azt mondaná, már pediglen jössz, mert én döntök felőled! és vele kéne laknod megint. szóval örülj annak, h nem igy van, nem mondom, h anyud helyesen cselekszik, de lehetne rosszabb is! mindig lehetne rosszabb is, és te mindig örülj annak, h jobb.. valamit valamiért, tudod mindennek ára van, ez az élet sajnos!!!! és nem is olyan rossz ár a tiéd! más erre vágyik-egyedül!! nem vagy te olyan rossz helyzetben. én ilyenkor azzal vigasztalom magam, mennyi mindenkinek sokkal rosszabb!!!!! és ha intézetbe adna anyud v utcára tenne? szomorú valóság, de gyakori az ilyen.
a helyzeted jó, csak úgy érzékelem, meg kellene könnyiteni. mi van akkor, ha odaveszel vkit? aki segit lelkileg, nem unatkozol, éldegéltek együtt, anyud meg biztosan beleegyezne, mert ugye ez albérlő lenne, tehát pénzhez is juttok, mindenki jól jár!!! anyudnak csak jól elő kell adnod, ez nem nehéz.
a másik, amit tennék, az a mamád, akivel nem beszélsz évek óta, nem lenne jó, ha összejárnátok? mert ha ő igazi anya tipus, akkor feltétlen szükséged lenne rá! a nagyik szeretet sokmindenen át segit, ez biztos! és az anyai, nagymamai simogatásnál nincs is jobb! biztonságban érezhetjük magunkat tőlük. és ha nem is vagyunk abban, mert mindentől nem tudnak megvédeni, a tudat pont elég ahhoz, h erőt adjon!
és még ami fontos: ne azzal foglalkozz, h zárd le. pont ezáltal foglalkozol ezzel, és ezért marad felszinen. MINDEN akaraterő és elhatározás kérdése. én úgy szoktam, h amelyik érzéstől meg akarok szabadulni, az egy doboz, amit elteszek, magamban, de leragasztva. később pedig ki is szelektálom ezt a dobozt. mert akkor nem jut hely az új érzéseknek!! ez csak az én szokásom, nem mindenki ilyen. keress jó módszert. és mással foglalkozz, pl azzal, h neked adva van most egy új élet. ha a régivel foglalkozol, meg azzal, h milyen lenne, ha, stb.., akkor elsiklik melletted a jelenlegi életed, amiből pedig sok jót ki lehet hozni!!
olvasd el a vonzás hatalma c könyvet is.
és minden pillanatban gondolj ilyenekre pl: mikor azt gondolod, h "jaj egyedül vagyok:(", akkor ezt javitsd át gyorsan, h "de nem a nevelőapámmal:)"!! mindig , MINDIG helyettesitsd a rossz gondolatod jóval, mert mindennek van másik oldala!!!! és ezzel foglalkozz, ne pedig csak állj a rosszba.
nagyjából ezek. remélem segitettem valamelyest..
válasza: válasza:Ezt a történetet normális ésszel felfogni nem lehet. Egyszerűen nem tudom elképzelni ,hogy ilyen anyák is léteznek. Az első tettlegességnél el kellett volna hagynia a férfit. Ráadásul most képes lenne egyedül hagyni.Hát nem tudom. Egyáltalán ki fizetné a lakás rezsijét az ellátásodat a tanulmányaidat? Nem hiszem ,hogy anyud ennyi pénzt tudna adni.Miért vagy magántanuló? Sokkal jobb lenne ha egy közösségbe tartoznál! Normális megoldás nincs erre a szituációra. Ha a gyámügyhöz fordulsz ők valószínű intézetbe küldenek.
Talán van olyan rokonotok ismerősötök aki lakásgonddal küzd. Ő odaköltözhetne hogy ne legyél egyedül.
válasza:Szia!
Én is 14 éves magántanuló lány vagyok.:) Meg tudom érteni a helyzetedet! Nagyon nehéz lehet, de szerintem semmiképp se menj anyukáddal. Mert vannak akik nem változnak. És szerintem a te nevelőapád is ilyen. Annyira sajnálom.:( Lehet hogy megváltozott. De nem hiszem. Aki ilyen megszállottan küldi az SMS-eket az nem az a típus aki változtatni szeret, hanem épp ellenkezőleg(tapasztalat mondatja velem). Szóval szerintem minden jobb mint visszamenni a nevelőapádhoz. Még egy kérdés: Az öcsédet(aki csak féltesó), nem bántja a nevelőapád? Vagy Ő kiváltságos helyzetben van?
Ha valamiben segíthetek, vagy csak beszélgetni szeretnél, írj privit!:)
válasza:Szia, van egy ötletem, talán használható...
Vesd be magad anyudnál, és ezzel párhuzamosan egy pszichológusnál- ott először egyedül. Mondd el neki a helyzetedet, és azt is, hogy Te 14 éves fejjel úgy gondolod, valamit tenni kell az anyukáddal, mert
1) Egy anyánál (szülő bárki lehet, ANYA nem!) nem normális dolog, ha lélekszakadva rohan vissza ahhoz, akit sokkal-sokkal korábban el kellett volna hagynia...
2) Pláne nem normális dolog, ha ezt a még önellátásra képtelen lányával teszi.
Kérd meg a -lógust arra, hogy mintha neked lenne problémád, rád való hivatkozással beszéljen anyuddal. A szakember ismer olyan praktikákat, amelyekkel ráébreszti anyudat arra, hogy amit tenni szeretne az amorf, és nagyon-nagyon durva!
Biztos, hogy a történeted hallatán a pszichológusok többsége segítőkész lesz! A háziorvosodtól-vagy egyszerűen,a neten is találhatsz akár a közeletekben is -lógust, felhívod telefonon és elmondod a dolgokat, azt is, hogy mire kéred.
NE maradj egyedül! Ezt most nem azért írom, mert még kicsi lennél hozzá. Érett az írásod, el is bizonytalanodtam első olvasatra őszintén szólva, tényleg 14 vagy-e. Tömören, világosan, logikusan fogalmazol-tehát ha valóban 14 vagy, akkor erős vagy, megedzettek az eddigiek... Sajnálom. Szóval azért írom, hogy ne maradj egyedül, mert nagyon nagy az intézetveszély! Könnyebben kiderülhet a dolog, mint gondolnád... Elmondod egy akiárkinek, futó barátnőnek, bárkinek, és kész a baj!
Ha nem sikerül a mamádat jobb belátásra bírni, akkor kollégium... Anyukád, ha már vissza akarja fogadni a szörnyeteg pótapádat, igazán várhatott volna még egy-két évet, 16 évesen kicsit más lenne a helyzet már jogilag...
Azért fűznék nagy reményeket a pszichológusos megoldáshoz, mert anyukád csak egy van, akármilyen is, és így, csírájában helyre tenni a kapcsolatotokat egyszerűbb, mint évek múlva, egy elmérgesedett, vagy elhidegült helyzetben. Szükséged van az anyádra, de úgy, hogy ő anyaként viselkedik veled és nem csúsztat olyan púderfelhőket az orrod alá, hogy nem ő dob el, hanem te nem akarsz menni vele... Főleg úgy, hogy tudja: senkid nincs rajta kívül a világon.
Írj privit nyugodtan, ha úgy gondolod.
Szeretettel:
A.
válasza:én:9.24
Itt találsz egy csomó középiskolai kollégiumot. 3 hónap múlva vége a félévnek, tehát - ha ezt a megoldást választod - van időd tájékozódni, kiválasztani egyet, felvételizni.
Megpróbálhatod a pszichológust is, de neki(sajnos)is jelentési kötelezettsége van a gyámügy felé abban az esetben, ha gyermek veszélyeztetését látja. Próbálj apukáddal is beszélni!
válasza:Bele sem tudok gondolni, hogy 14 évesen már mennyi mindenen kellett keresztül menned. Azt megértem, hogy nem akarsz visszamenni az anyukáddal a nevelőapádhoz és szerintem anyukád hatalmas hibát követ el, de ezt majd később ő úgyis meglátja. Sok hasonló esettel találkoztam már és végül az anya mindig szétment a választottjával, pedig az ígérgette, hogy megváltozik, aztán a gyerek már annyira megutálta, hogy a kapcsolatuk sosem rendeződött.
Viszont neked sajnos ilyen helyzetben az lesz a legjobb, ha minél előbb önállósítod magadat és elkülönülsz a családodtól. Írásod alapján nagyon érett vagy és bátor...szerintem bírni fogod az egyedül lakást, mást nem nagyon tudsz tenni. Intézetbe ne menj, mert ott lehet, hogy tönkretennének. Tartsd a kapcsolatot anyukáddal amennyire lehet. Csak ennyit tudsz tenni sajnos.
Egyébként szerintem a jellemzésed a nevelőapádról arra utal, hogy bekattant. Vannak emberek, akik egyik napról a másikra megváltoznak és sosem lesznek már olyanok, mint rég. Lehet, hogyha ennyire aggresszív, akkor valamilyen mentális problémája is van. Valószínűleg anyukád nagyon meg fogja bánni a döntését, szóval vissza ne menj vele.
Szia!
Fúúú...nem is tudom hogyan kezdjek hozzá.Legszívesebben megkérnélek hogy cseréljünk e-mail címet és ott megbeszéljük,de végülis itt is lehet.
Szerintem semmiképpen nem szabadna még egyedül laknod.Ebben biztos vagyok.Óriási felelősség,és tudom,jó bulinak látszik,én is világéletemben ezt akartam,de most még a közelgő kollégista éveimtől is félek.Nem szabadna neked.
A másik,ami még meglepett,hogy a végén írtad,magántanuló vagy. Mindigis az voltál,vagy ez új? Mert tudom,te nem tehetsz róla,de én nagyon ellene vagyok a magántanulásnak,teljesen elszigetel az egészséges szociális fejlődéstől,az emberek megismerésétől,pedig az talán fontosabb lenne a te korodban mindennél.Na mindegy.Ez egy dolog.
A másik az borzasztó amit leírtál,őszinte szólva nem tudom hogyan is fognék hozzá ehhez a helyzethez,azt hiszem a legjobb,ha segítséget kérsz,amit meg is tettél most ezen az oldalon,de lehet,hogy ennél több kéne,ennél több beavatkozást igényelne a dolog...
Na,hát tarts ki,és csak ügyesen!!!!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!