Hogyan lehet "túlélni" ha 14évesen elhagy valakit az anyja?

Szia!

Én hasonló sztorin mentem végig 18 évesen, anyám kidobta apámat és odahozta az új barátját, kb 1 év alatt kikészültem tőlük. Ekkor apámhoz mentem, aki egy lerobbant albérletben lakott, a lakásában volt 1 db régi mosógép, 1 szekrény és egy TV. Hűtőnk se volt. A lényeg hogy mivel megkönnyebbültem anyám és az élettársa piszkálódásaitól, el tudtam kezdeni a saját életemet, apám sokat segített. Mára végeztem a fősulival és nagyon jó állást kaptam. Azt javaslom hogy ha anyagilag támogatást kapsz anyudtól és el tudod látni magad ebben a másik lakásban akkor kezdj bele a saját életedbe. Fura lesz az elején, de előbb utóbb lesznek új barátaid akik segítenek, meg neked is rutinná válik a dolog, sőt ha jól tanulsz akkor dolgozni is tudsz mellette, könnyebb lesz. Az érzelmi dolgaid rendezésével kapcsolatban pedig keress fel egy pszichológust.

Értem. De gondolom anyagiakban továbbra is segíteni fog.

A helyzet az, hogy meg kellene rökönyödnöm, teljesen indokolt lenne, de az Rajtad egyáltalán nem segítene. Az is hozzátartozik, hogy az eset már a Gyámügyre tartozik, mivel egyetlen szülő sem hagyhat magára egy 14 éves gyermeket. Azonban a gyámügy vagy a gyermekjóléti szolgálat csupán azt érhetné el, hogy velük mész, nem pedig azt, hogy anyukád marad, ezt viszont magadtól is nyilván el tudod intézni, tehát csak az a kérdés, hogy akarod-e.

Ha anyukád továbbra is segítene anyagilag, rendszeresen utalna neked pénzt (na de hova?, a diákszámlák használhatósága korlátozott, bár meg kell nézni hogy mennyire, és a számlák postázási címének talán meg lehet adni a külföldi címet, vagy távolról utal egy magyar bankszámláról...), akkor technikailag még működhet a dolog, de vajon hogy bírja a lelked?

Nem normális, nem megszokott, hogy valakinek 14 évesen a saját lábára kelljen állnia, bár nem példanélküli. Csakis rajtad múlik, hogy képes vagy-e rá (amennyiben az anyagiak adottak az anyukád részéről), azon hogy hogyan dolgozod ezt fel.

Azt kell eldöntened, hogy most rendhagyó módon a saját lábadra állsz, vagy meghajolsz a helyzet előtt, és velük mész. Alighanem több esélyed van megalapoznod az életedet velük, mint egyedül, reménykedve abban, hogy a mostohaapád tényleg megváltozott.

Nagyon sajnálom, hogy ilyen helyzetbe kerültél, hogy ilyen döntés elé kell nézned. Bárcsak segíthetnék többel is...

Már régóta szerettem volna írni, de úgy éreztem, mostanában inkább pihenni kívántál volna, nem akartam zavarni. Most, hogy újra írtál, írok én is, mert talán most éppen jókor írok.

Írtad, hogy sokszor érzel önvádat. Valószínűnek tartom, hogy nem Veled van a baj, hanem lapul valami sötét titok a háttérben, amit a felnőttek nem mondtak el Neked (vagy esetleg ők maguk sem tudatosították magukban). Nem hiszem, hogy ,,tehetnél róla'', erről a sok szörnyűségről. Gyerek nem tehet ilyen dogokról. Jó lenne, ha kiderülne. hogy valójában a felnőttek titkolnak el Előled valami sötét titkot, mert így legalább az önvádtól rögtön megszabadulhatnál akkor. Ebben legjobban pszichológus tudna segíteni. Tudom, igazságtalan dolog ez: miért Te menj el pszichológushoz, ha egyszer nem Veled van a baj? Hát azért, mert csak Rajtad keresztül, csak a Te élményeiden keresztül tudja a doki kinyomozni, milyen sötét titok lapít is itt a háttérben! Előfordulhat, hogy olyan sötét titkot rejtegetnek Előled a felnőttek, amire ha fény derülne, lelepleződne, akkor megváltozna az egész életed! Például esetleg Édesanyád kénytelen lenne elküldeni a férfit.

Egyébként kicsit pontosabban szólva: nem biztos, hogy direkt csinálják ezt a titkolást, rejtegetést. Lehet, hogy félig-meddig öntudatlanul teszik. Lehet, hogy a sötét titokról saját maguk sem tudnak. Arra gondolok, hogy esetleg mindketten valamiféle személyiségzavarban szenvednek, vagy akár betegségben is. Például, esetleg a nevelőapád pszichopata, Édesanyád meg talán társfüggő (kodependens). Ezek betegségek. Persze sok más eset is lehetséges. Mindenesetre, ha ilyesmire fény derülne, akkor máris út nyílna Számodra, lehetne lépni, eszköz lenne a kezedben. Mert a szakvélemény, a megalapozott gyanú birtokában már a gyámhatóság is többet tud segíteni Neked. Esetleg rá lehetne venni Édesanyádat, hogy gyógykezeltesse magát, és talán, ha kigyógyul, ő maga fogja kirúgni nevelőapádat. Esetleg hatóságilag is ra lehet szorítani őt arra, hogy küldje el a férfit (ebben az utóbbi dologban nem vagyok biztos). Mindenesetre sok dolgot érdemes megvizsgálni, felmérni, mi is a pontos helyzet.

Írtad, hogy Szerinted nevelőapád jól bánik Öcséddel. Azonban ez nem is olyan biztos: a kegyetlen emberek általában bárkire ,,rászállnak'', aki ki van nekik szolgáltatva. Ha öcséd van neki kéznél, hát akkor őrá, legfeljebb kifelé nem híresztelik ezt. Az is lehet, hogy nem tud erről senki, csak ők ketten. Mondjuk azért, mert öcséd szégyelli a dolgot, nem nyílik meg senki előtt, így senki sem sejt semmit. Persze nem biztos, hogy ez így van. De ha esetleg mégis ez van, és kiderül, akkor a gyámhatóság máris többet tud segíteni Neked: esetleg eltiltja nevelőapádat öcsédtől, végleg szétesik a Neked félelmet okozó szörnyű kapcsolat, megszabadulnál, és öcsédet is korlátlanul láthatnád, újra vele élehtnél, nevelőapád nélkül.

Mindenesetre az Általad leírt ügynek nagyon-nagyon sok szála van, és sok-sok dolog bizonytalan itt még. Valami rejtélyek, sötét titkok lapulnak itt a felnőttek háta mögött, talán ők maguk sem tudnak róla teljesen tudatosan. Ezeket mi innen a gép mellől nem tudhatjuk legfeljebb sejthetjük, minden sejtést érdemes megvizsgálni.

Talán úgy lehetne elindulni, ha elmennél a körzeti orvoshoz, és pár szóban beszélj neki erről. Mindenképp fontos megemlíteni az erőszakot (abúzus), és azt is, hogy Édesanyád furcsa módon újra meg újra visszamegy az erőszakos férfihoz (kodependecia, társfüggés gyanúja). A körzeti orvos ugyan maga nem fog tudni segíteni Neked, de továbbküld Tégedet pszichológushoz. Neki mondj el mindent, amit itt, és kérdezz rá, hogy ért-e erőszakos, kegyetlen, abuzív esetekhez (nevelőapád) és társfüggő, kodependens esetekhez (Édesanyád). Lehet,hogy azt mondja, hogy ő maga nem ért ugan hozzá, de tud mondani mást, aki ért. Ekkor valószínűleg továbbküld Téged egy másik pszichológushoz. Ha végre olyan pszichológushoz kerülsz, aki ezekhez a dolgokhoz ért, akkor az majd sokat fog Téged kérdezgetni. Azok alapján, amit neki elmondasz, ő majd ki tudja következtetni, nyomozni, megsejteni, hogy milyen sötét titkot is rejtegetnek Előled a felnőttek. Valószínűleg abban is tanácsot adhat, hogy mire mész ezzel a tudással.

A pszichológustól még nem kell félned (valószínűleg), őneki (szerintem) titkot kell tartania. Ami pedig a gyámhatóságot illeti, oda be lehetne valakit előzetesen küldeni, hogy név nélkül puhatolja ki, hogy milyen a gyámügyi előadó hozzáállása. Lehet-e vele normálisan beszélni, meghallgatna-e Téged, vagy pedig ráderőltetné a saját elképzelését? Persze, nincs kit beküldened oda, gondolom. Esetleg lehetne névtelen levelet küldeni oda, és a választ postán maradóan kérni, vagy pedig egy e-mail címre. Vagy eleve emailt írni oda, amihez külön erre a célra készítenél Magadnak e-mail címet (a szviki nem jó erre a célra, ha akarod, megírhatom priviben, miért is nem). Szóval, ha előzetesen úgy látod, hogy jól szót lehet majd érteni a gyámügyi előadóddal, akkor már élőben is át tudjátok beszélni a helyzetet.

Neked két öcséd is van, és egyiket sem láthatod normális módon. Nevelőapád-öcsédet az erőszak matt nem, Édesapád-öcsédet pedig a láthatás önkényes korlátozása miatt nem. Itt még nem merek mit mondani, elvileg mindkét dolog súlyos törvénysértés, de csak szakemberek tudnak seíteni babban, hogy pontosan mit is lehetne tenni. Nevelőapádat esetleg eliltják a gyerektől, és akkor gond nélkül láthatod. Édesapád esete bonyolult, de mindenképp törvényellenes ez is, elvileg lehetne tenni ez ellen, de a gyakorlatot nem ismerem.

Szóval nagyon sok minden van, sok szála van az ügynek, és éppen ezért sok mindenben tévedhettem is, lehet, hogy butaságokat mondtam, és nem találtam bele jól az érzéseid lényegébe, vagy pedig olyan dolgokat javasoltam, amiket nehezen tudnál Te kezdeményezni, végigvinni. Vágülis még felnőtt embenek is nehezére esne az ilyen utánajárkálósdi-nyomozásosdi, nemhogy gyereknek. Én nem ismerem pontosan a Te vilgodat. Ne haragudj meg ezért, nyugodtan elmondhatod a benyomásaidat arról, amit írtam, még akkor is, ha rosszaknak találod őket, nem fogok megsértődni. Mivel kívülálló vagyok, alapvetően természetes is, hogy elsőre nem tudok jól beletalálni a lényegbe, szóval számítok is rá.

Amúgy van valamihez érzéked, tehetséged? Szóval amit kedvelsz, különösen érdekel, kitölti az életedet, gyerekkorod óta érzéked van hozzá, vagy akércsak mostanéban kezdett érdekelni.

A legutolsó kommentedhez: SEMIKÉPP SE MENJ VISSZA, mert közvetlen életveszélyt is jelenthet a külföldi kiszogáltatottság.

Ha már megjelenik az erőszak, és főleg a KEGYETLENSÉG a családban, az többnyire kirthatatlan. Olyan súlyos személyiségzavar áll az ilyesmi mögött, ami szinte biztos, hogy nem múlik el kezelés nélkül. A felnőttkori szmélyiségzavarok már nehezen kezelhetők. Ráadásul, ha nevelőapád esetleg tényleg pszichopata (amit egyelőre nem lehet kizárni),akkor SOHA nem változik meg, a pszichopátia ugyanis gyógyíthatatlan. Az ilyen emberek ,,lelki sivatagok''.

Semmiképp se menj vissza hozzá, még ha látszólag megváltozott, akkor sem. Előbb mindenképp szakemberrel meg kell beszélni a dolgot. Külföldön szélőségesen ki lesztek neki szolgáltatva. Ez öcsédre is vonatkozik. A külfüldre való utazás megakadályozásában a gyámhatóság valószínűleg tud segíteni (legalább öcséd dolgában), de a gyámhatóság is a pszichológus szakvéleménye alapján fog tudni dönteni, ezért a legelső dolog tényleg egy jó pszichológus felkeresése lenne az ügyben. Édesanyád ügye bonyolultabb, de ha tényleg beteg, akkor ESETLEG hatóságilag őt is vissza lehet tartani.

Milyen külföldről van szó? Ha nem ilyesmi, hogy Ausztria, vagy Svédorszéág, akkor sajnos tényleg komoly veszélybe kerülhet öcséd, de akár Édesanyád is. De persze az erőszak mindenütt veszélyes, még civilizált országban is, a pszichopatákat nem feltétlen tartja vissza a börtön veszélye.

Írtál még a gyűlöletről. A leírásod alapján, amit átéltél, az bizony tényleg súlyos trauma. Ilyen helyzetben az érzéseid, a gyűlölet teljesen érthető és természetes. Sajnos eltart egy darabig, amíg ezeket feldogozod, segítség nélkül talán nem is fog menni. Írtad, hogy magántanuló vagy. A trauma okozhat önértékelési zavrokat, szorongást, depressziót, és természetesen ezek részeként tanulási zavarokat is. Ezeket ki lehet kezelni, de sajnos általában ki is KELL kezelni, mert teljesen magától nem mindig múlik el.

... írtál arról, hogy jártál már pszichológushoz. De én két szempontból is más jellegű dologra gondoltam.

Egyrészt nem ,,gyógyszeres'' pszichológusra gondoltam, hanem ,,beszélgetősre''. Abból sem akármilyenre, hanem olyanra, aki tényleg ért a családon belüli erőszakhoz, kegyetlenséghez, abúzushoz, édesanyád furcsa visszamenési hajlamához. Mindezeknek a dolgoknak megvan a maga külön saját tudománya, csak persze nem minden pszichológus ért hozzá. A pszichológián belül is több terület van, hiszen túl nagy ez a tudomany ahhoz, hogy egyetlen ember értsen benne mindenhez, ott is szakosodás van.

Másrészt Te tulajdonképpen nem azért járnál pszichológushoz, mintha Veled lenne a baj, hanem azért, mert csak Rajtad kerestül lehet kinyomozni, miféle sötét titok is lapul itt a felnőttek füle mögött. Nem az a lényeg, hogy nyugtatókat kapjál, hanem az, hogy kiderüljön, pszichpata-e nevelőapád, kodependens-e Édesanyád, meg ilyesmi. Mert akkor már igenis meg lehet Téged védeni és öcsédet a további szenvedéstől, talán még Édesanyád akarata ellenére is.

Édesanyádról sokat írtál, meg hogy ugyan mi is lehet ez az egész, hogy elhagy, miközben nem rossz ember amúgy. Szóval, ha már ennyit emlegettem a kodependencia gyanúját, akkor megadok egy linket is. Mert ez a kodependencia téma itt a Gyakorikérdések.hu-n is előjött már:

http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__egyeb-ker..

itt van néhány további link, itt látható, mi is ez. Persze nem mondom, hogy feltétlenül ez áll Édesanyád kettős viselkedése hátterében, ez csupán egy lehetséges ok a sok közül, így látatlanban nehéz lenne nyilatkozni. Épp ezért érdemes igazi szakemberrel beszélni, én sajnos nem vagyok az.