Hogyan lehet "túlélni" ha 14évesen elhagy valakit az anyja?
14/L vagyok.
szóval átlagos tini vagyok,jól tanulok,segítek a házimunkában,nem járok bulizni,szűz vagyok,barátom sincs,szóval a normális(abb) kategóriába tartozok..Viszont..Kb 10 éve elváltak a szüleim,lett egy nevelőapám,akitől egy mostmár 9éves öcsém.Nagyon szerettem a nevelőapám,a példaképem volt,felnéztem rá.Imádtam vele kisebb koromban játszani,szerettem mintha a saját apám lenne.Aztán ez az egész megváltozott,amikor kiment dolgozni külföldre (ahol 99%,hogy megcsalta anyát)2évre.Miután hazajött valami miatt megGYŰLŐLT.Most csak egy pár példa:1,5éven keresztül minden másnap megpofozott,általában hányingerem lett tőle,mert elég rendeset kaptam.Olyan dolgokért,hogy azt mondtam nem,most nem mosogatok el,majd később.Megmondta,hogy gyűlöl és mindent elkövet,hogy kikészítsen.(Amikor ez történt teljesen magambafordultam pszichologushoz is jártam..Nyugtatókat szedtem.11-12évesen.)Többször szájbavert,ínyem felrepedt,kezem eltört,iskolában az igazgató vette észre,hogy verésnyomok vannak rajtam,iskolába reggelente rengetegszer sírva,kikészülve mentem,(ekkor voltam hatodikos,abban az évben a félévim és az évvégim 2-es lett,matekbol 1,7-tel engedtek át.Azelőtt kitűnő tanuló voltam.)Volt olyan,hogy ettem (tényleg!) semmit nem csináltam,odajött elkezdett lökdösni,ordibálni velem,mikor visszaszoltam,hogy "hagyjálmár" mindent a fejemhez vágott ami az asztalon volt.Ez csak egy pár példa..Rengeteget felsorolhatnék sajnos még.Igazábol mindennek 2,5éve,még ma sem bírom teljesen feldolgozni.Sokszor ujraálmodom stb..A lakótelepen sem szerette/szereti senki.Mindenki tudta/tudja,hogy egy állat.Sokszor menekültem el otthonról vérezve,sírva,kikészülve este 10-11kor.Anya du 6ig dolgozott,sokszor du 2től(miután vége lett az iskolának) leültem a buszmegállóba és vártam,hogy anyával egy busszal jöjjek haza,mert féltem hazamenni.Persze ezért is kaptam.Anya sokszor próbálta leállítani,aminek 2× az lett a vége,hogy anyának is nekiment.Szóval anya mikor ezt megelégelte(akkor voltam 13) elköltöztünk.Kb 1,5éve lakunk itt.Nevelőapám naponta hivogatja/smseket küldözget neki,hogy megváltozott.Anyám bejelentette,hogy hisz neki.:( éshogy (mivel jelenleg külföldön dolgozik a nevelőapám,azthiszem 2vagy 3 hónap múlva jön haza végleg) miután hazajön,Ő és az öcsém visszaköltöznek hozzá az előző lakásba.Én semmiképpen sem megyek.Apuhoz nem költözhetek,mert amióta új családja van (3-4éve) ahonnan már közös gyerek is van,nem érdeklem.Az élettársa valami miatt pedig kifejezetten nembír.Tehát ez nem megoldható.Apu anyuja (mert márcsak a mama él) szűkösen lakik,tehát egész biztosan nem férnék el.1szoba+konyhás lakásban lakik Ő,az élettársa 2kutya,ráadásul utoljára 3éve beszéltünk TELEFONON.Kb 5évvel ezelőtt láttam.Anyu szüleihez egyéb okok miatt nem mehetek.Intézetben nem szeretnék.Most az a lehetőség van,hogy egyedül lakjak itt( bár félek a sötétbe :D :) ) és,hogy anya majd hétvégente eljön,meg ad mindig elég pénzt.Anya mondta,hogy mivel nem vagyok nagykorú elvileg nem lakhatnék egyedül,de majd Ő megoldja,hogy ide legyen bejelentve.Szerintetek ez jó ötlet?Persze nekem tényleg nehéz,mert szeretem az anyát,dehát nincs más választás.Fontosabb neki a (már hál\'istennek nem) nevelőapám.Végülis eltudnám látni magam,tudok főzni néhány levest,másodikat,meghát van szakácskönyv.A házimunkát amugy is én csinálom,szóval evvel nem lenne gond.Sőt egy barátnőm is itt lakik a mellettünk lévő házban,biztosan sokat segítene!Bocsi,hogy ilyen hosszú lett,csak mindent leakartam írni,hogy értsétek.Am anya nem rossz ember.Szóval én sem gondoltam róla,hogy tényleg képes lenne elhagyni!(bár régebben célozgatott rá,nem gondoltam volna,hogy megteszi.)És ugye a másik kérdésem,hogy hogy lehet ezt az ujabb számomra tragédiát feldolgozni?Próbáltam már Vele beszélni,hogy Nekem nagyon rossz,és fáj,hogy itthagy de a válasza mindig az,hogy Ő nem hagy itt,mert rajtam áll ez az egész,mert akár mehetek is Vele/Velük!(De én biztosan nem megyek.Örülök,hogy már kezdem feldolgozni az akkor történteket,de nem bírnám ki mégegyszer.)Igazából tényleg ellennék egyedül,mert ígyis anya már 11körül elmegy itthonról a barátnőihez,akikkel iskolába jár,hogy letegye az érettségit (onnan általában 9kor ér haza,aztán eszik/fürdik/alszik.Öcsémet is 9körül hozza a Mama haza,addig náluk vannak.Meg amugy sem volt sosem az az igazán jó anya-lány kapcsolat.Az oldalról és más oldalakról tudtam meg sokmindent a szexről/védekezésről stb. (nem mintha gyakorlatban érdekelne,de azért mégis jó tudni,hogy mi hogyan működik.Igazából a barátnőim anyui többet tudnak rólam mint Anya.Tehát ellennék végülis nem az a probléma,hanem,hogy mennyi időbe telik ezt elfogadni stb.Tényleg nem sajnáltatni akartam magam,és nem is nyafogni akartam,csak mint mást se,ezt sem tudom mással megbeszélni.Előre is köszönöm a válaszokat,és bocsi,hogy iylen hosszú lett.
ha valakit esetleg érdekel:azért vagyok fennt ilyenkor,mert magántanuló vagyok,és egésznap egyedül vagyok itthon,ezért inkább átalszom a napot :)
válasza:Szerintem a hirtelen változás ill. az agresszió a drogok jele az exnevelőapádnál. Márpedig akkor kevés az esélye annak hogy megváltozik. Max. 2-3 hónapot adok neki amíg tartani tudja magát. Akkor jól fog jönni az anyukádnak hogy tud hirtelen vkihez költözni.
A főzés nem gondból azt szűröm le hogy anyukád tud neked annyi pénzt adni hogy külön élj. Hiszen hiába tudsz főzni ha nem tudod megvenni a hozzávalókat. Márpedig ha ad annyit akkor élj külön. Én is ismerek olyanokat akik 13 évesen érettebbek mint a szüleik.
Szóval sztem 1 % esélye van annak hogy a story valódi, de ha az akkor írd meg hogy mi lett.
Előszöris nagyon-nagyon köszönöm mindenkinek a válaszát.
Kollégiumba akartam menni,de Anya aztmondta,Ő nem fizeti.(Pedig ha nagyon akarná,valószínűleg tudná,mert "csakúgy" elment nyaralni Párizsba.Persze tudom,hogy a saját pénzéből ment,tehát nincs vele bajom,csak nem arról van szó,hogy nem lenne rá pénze.Vagy ugye alapból,megvette a mostani lakásunkat.)
Apával próbálok többet találkozni.De sajnos a sok sikertelen próbálkozás után kezdem feladni a reményt,hogy egyáltalán érdeklem.Tehát ebben az évben is elhívtam moziba,de nem ért rá.Vagy elhívtam vásárolni,erre azt mondta,hogy nincs pénze.(Pedig megsem fordult a fejemben,hogy azért hívjam el,hogy Ő fizessen bármit is,hiszen lényegében valószínűleg semmit sem vettem volna,a lényeg az lett volna, hogy vele legyek.)Vagy elmentem hozzájuk(már 2szer is ebben az évben),hogy hátha oldódik ez az egész helyzet.Először még fel is hívott hozzájuk,de hiába próbáltam tényleg kedvesen viselkedni,mindenben találtak hibát.(főleg az élettársa)Próbáltam játszani a 3éves (fél)testvéremmel,de ha felemeltem rögtön rámszólt,hogy tegyem le,nehogy elejtsem,ha mesét olvastam neki,rögtön mondta az élettársa,hogy nem szereti a meséket stb.Meg a kisfiú a nevemet sem tudja.Mivel ez az első próbálkozás rosszul sikerült,meg amikor elmondtam Anyának aztmondta,ne csodálkozzak h apám le sem sz*r.Már csak azért is elmentem 2.szor is.Még csokit is vittem Nekik,de akkor Apa lejött a lépcsőház elé,és meg sem kérdezte,hogy egyáltalán felmegyek -e,hanem a lépcsőház előtt beszéltünk kb 10percet,utána mondta,hogy felmegy,mert álmos.Tehát ebből azt a következtetést vonom le,hogy nem nagyon érdeklem.Amikor a nevelőapámat igazán szerettem (ugye mielőtt nem ment ki Skóciába)nem lakott együtt evvel a nővel,hanem csak találkozgattak stb.Már említette akkor is apa,hogy majd egyszer lehet,hogy összeköltöznek,de arról nem volt szó,hogy a közeljövőben.Szóval (egy lakótelepen laktunk apával) nagyon sokszor átmentem hozzá,sőt többszöt ottaludtam.Nem volt nagy élmény,mert focimeccsekre vitt,haverjaival kocsmába mentünk,lepasszolt a haverja nővéréhez ameddig Ők buliztak a kocsmában,vagy amikor együtt voltunk folyton Tv-zett,ujságot olvasott stb.De ettől még nagyon szerettem ott lenni Vele.Nem hinném,hogy annyira bántotta volna,hogy szeretem a nevelőapám,mivel sosem hívtam Apának a nevelőapámat (mert egyszer azt mondta,hogy Ő nem az apám,tehát ne hívjam így.)Vagy..a nevelőapám sokszor szídta,én mindig a magam módján megvédtem..
Sajnos a rokonok,nemigen itt laknak,és igazából nem is nagy a családunk (anya.apa.mama.papa.másik mama.anya testvére & családja)tehát ugy ennyi.Nem igazán küzdd senki lakásproblémával.
A (fél)testvérem (mármint a gyerekét),szereti a nevelőapám (elvileg) Neki mindig vett ajándékot,többször elmondta,hogy jobban szereti,elmondta,hogy Ő igenis kivételes gyerek stb.
Am tényleg 14 vagyok :) (vagyis múltam Decemberben)
Én nem szeretnék igazából egyedül lakni(csak mert valamelyik válaszoló említette ezt,hogy Ő mindig is szeretett volna.)csak más nem igazán jutott eszembe.
Apa anyukájával pedig végülis megpróbálhatom felvenni a kapcsolatot,de az odaköltözés lehetetlen,mert tényleg nagyon kicsi lakásban laknak.
A magántanulásról..Bár tudom,hogy elég nagy szégyen,sajnálom..
azért vagyok,mert előtte 4be jártam,és mindig akadt olyan probléma,ami miatt nem maradhattam ott.
1.iskolámból Anya vitt el a még 2.ban a 2. iskolámba,mert ott kapott munkát,mivel ez egy nagyon jó hírű magániskola,így ,hogy anya ott dolgozott,olcsóbban járhattam oda.Később új tulaj lett, anyának felfüggesztették a munkáját,mire Anyu azt mondta,hogy Ő nem ad ki (érthetően) havi 25ezret+kajapénzt az iskoláért,ezért átvitt a 3.iskolámba.De mivel aug.28.-án (ha jol emlékszem) derült ki,hogy 3.iskolába kell mennem,már nem talált más iskolát csak egy hívős,templomba járósat,ahol még 5.ben tűrtek,bár előítéleteik voltak,mert,hogy Isten előtt nincs elválás.De kibírható volt.aztán 6.ban is el voltam még ugy az iskolával,7.ben kezdődött,hogy már "kezdte felfogni az osztály",hogy csonka családból származom,ez miatt kicsit kiközösítettek(persze, ez nem volt akkora baj),csak mikor szekálódtak,akkor kicsit kezdtem rosszul érezni magam a suliban,tanárok is kicsit másképp kezdtek kezelni.Főleg,hogy 7.elején is tartott még a nevelőapám-szakasz az életemben,ezért tanulni alig tudtam,így a jegyeim romlottak,meg a tanárok engem feleltettek a legtöbbször,mondván elkallódok,mert nem tanulok.(persze az igazgatónőn kívűl senki sem tudott az iskolában arról ami a családban zajlik.Ő is csak azért tudta,mert észre vette.)Most 8.-ra(pedig azt gondolná az ember,hogy kezdenek ilyen korban érettek lenni),pedig teljesen megszűnt az összhang köztem,és az osztály között.Kibeszéltek,kiközösítettek stb..Nem bírtam tovább amikor már 1000× a fejemhez vágták,hogy -pogány(?!)- vagy,hogy szüleim elválása miatt úgy néztek rám mint valami leprásra stb..Egyszer 2tanítási óra között eljöttem az iskolából.Nagyon rosszul éreztem magam ez miatt,de nem bírtam egyszerűen.(én h*lye még öngyilkos is akartam lenni,amit nagyon megbántam,csak úgy gondoltam tényleg nincs olyan akire számíthatok>nem mintha azóta ez változott volna..< és,hogy nem hiányoznék senkinek,de időben rájöttem,hogy majd a felnőttkorom jó/jobb lesz,és ha jelenleg másért nem is igazán,legalább ezért érdemes élnem.)Ekkor kerestünk nekem egy másik iskolát (kb szeptember végén),ahol elfogadtak úgy,ahogy/amilyen vagyok.Csak..Teljesen más tananyagot vettek,más tempóban haladtak,más könyvekből tanultak,és azt mondták (jogosan),hogy nem tudják a tanmenetet miattam felbontani,és nem fogom tudni megírni a felvételit,mert ők máshogyan vesznek mindent.(ez igaz volt).Szóval oda pedig,tanulmányilag nem tudtam beilleszkedni.Anya azt mondta,Ő "nem járatja le magát,hogy 5.iskolát keres nekem",tehát azt mondta magántanuló leszek.Így október eleje fele magántanuló lettem.
Gondolom,biztosan bennem is RENGETEG hiba van,mert különben lenne olyan ember aki mellettem állna(esetleg segítene.Persze ezt nem "várom el" senkitől,csak egy feltevés),vagy tudtam volna helytállni az iskolá(k)ban :(
esetleg több barátnőm lenne,bár még mindig eléggé magamba zárkózott vagyok,de hál' Istennek,úgy veszem észre,hogy azért már nyitottabb kezdek lenni az emberek felé,mint mondjuk 1éve.
az e-mailom,(csak mert többen írtátok,hogy esetleg priviben beszélgetnétek velem) szviki1994@citromail.hu
bocsi,hogy megint egy regény írtam!
az utolsó választ most vettem csak észre :)
"Szóval sztem 1 % esélye van annak hogy a story valódi, de ha az akkor írd meg hogy mi lett."
Pedig sajnos ez az életem. :(
hidd el,sajnos ez az igazság. :(
ui.:14évesen elég sok ész kéne egy ilyen kitalálásához,és egyáltalán nem írtam hihetetlent szerintem,DE megértelek,mert azért mégsem minden napi probláma (HÁL' ISTEN) az enyém!
válasza:én 9.24
Azt ajánlanám, hogy próbálj segítséget kérni az ökumenikus szeretetszolgálattól, vagy a máltaiaktól. Ők nem állami szervezet, tehát nem kell automatikusan jelentést adniuk rólad a gyámügynek.
Budapest XXIII., Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat
szockp1@t-online.hu 1/286-1059
Máltai családsegítő szolgálat
maltai.esztergom@invitel.hu 33/412-614
Ismerik a lehetőségeket. Lehet, hogy el tudnak helyezni pl. egy társbérletben ahol kollégiumból kimaradt gyerekek laknak felügyelettel, de biztos, hogy el tudják mondani mik a lehetőségeid. És hidd el, akik ott dolgoznak már nagyon sok mindent láttak, tehát nem kell szényelned, ha hozzájuk fordulsz, az elején akár úgy, hogy meg se mondod a neved.
de ne költözz sehová, azt irtam, lehet jó lenne a nagyi szeretete, nem h odaköltözz. vegyél oda albérlőt, nem családtagra gondoltam, hanem egy idegen lányra, lehet idősebb, aki kedves, segitőkész, jut ideje rád is, és nem vagy egyedül, ennyi.
sajnos neked előbb kell a saját lábadra állni, bár van akinek még előbb, vigasztaljon ez a tudat, és nem baj, ha előbb okosodsz meg az ilyen dolgokban;)
válasza:Hát ha story valós akkor csak azt tudom mondani hogy szegénykém :(. De ne keseredj el mert akit ennyi megpróbáltatás és komoly gondok érnek gyerekként az felnőttként legyőzhetetlen. Igazi vezető alkat lesz, akire felnéznek az emberek. Csak tarts ki és ha tényleg baj van sose szégyelj segítséget kérni (mint ahogyan tetted most is). Bárhogy döntesz is tudom hogy megoldod :). (Saját tapasztalatból tudom hogy megoldod, nincs más választásod :))
Írd meg majd mi lett.
válasza:Nagyon sajnálom a helyzetedet, bárcsak segíthetnék többet is, mint pár szó...
Foglaljuk össze tárgyilagosan a lehetőségeket:
1. Maradsz egyedül, anyukád visszajár, anyagilag segít.
2. Visszamész vele és megkockáztatod, hogy a nevelőapád talán mégsem változott meg (vissza).
Azt javaslom, hogy ne csak ebben a két végletben gondolkodj, hanem pl. mondd azt anyukádnak, hogy kipróbálod azt, hogy maradsz, aztán meglátod.
Ez egy köztes lehetőség. Az biztos, hogy kezdetben szokatlan lesz, de meglehet hogy néhány nap alatt megszokod. Az is biztos, hogy NAGYON nyugodt lesz, és ezt még akár élvezheted is. Ha van olyan barátnőd, akivel szívesen tartanák egy "pizsipartit", beszéld meg vele és a szüleivel, hogy olykor egy éjszakát nálad alszik, és ezzel is könnyítheted azt, hogy megszokd a dolgot, még jól is érezhetitek magatokat (fiút ne hívj, nem akarsz te még babát :) ), de beszéld meg vele előre, hogy lehet hogy kezdetben kibukik belőled a sírás. Ez egy természetes érzelmi reakció, és ha valaki melletted van, akkor könnyebben túljutsz rajta, mintha teljesen egyedül vagy és egyedül szembesülsz azzal a szokatlan érzéssel, hogy egyedül vagy a lakásban, és nem csak azért, mert anyukád éppen moziban van.
Az biztos, hogy lelkileg hamarabb nősz föl, mint általában a gyerekek, és egyébként nem is olyan biztos, hogy ez végül nem bizonyul hasznosnak számodra.
Ha viszont nem működik a dolog, még mindig visszamehetsz, és TALÁN valóban megváltozott a pali.
Az is egy lehetőség, hogy mindezt elmondod a helyi Családsegítő Szolgálatnál, de szerintem előbb még próbáld ki a támogatott egyedüllétet.
Nagyon fontos azonban tudnod valamit ahhoz, hogy ne zakkanj bele ebbe a változásba.
Téged nem az határoz meg, hogy mit tesz az anyád, az apád, a tesód, a nevelőszülőd vagy a barátaid. Az ember úgy érzi, hogy ez határozza meg, de nem így van, ez csak egy illúzió.
Van egy bölcs aranyköpés, valahol olvastam a neten, azonnal bemagoltam:
"Az embert a kapcsolat teszi naggyá, melyben részt vesz, s a szerep, melyet felvállal. A kapcsolatot pedig az áldozat teszi naggyá, melyben részt vesz. A kapcsolatot pedig az áldozat teszi naggyá, melyet meghoznak érte."
Szerintem ez tényleg nagyon bölcs gondolat. Azt jelenti számodra, hogy Téged az határoz meg, hogy milyen szerepet játszol mások és a magad életében. És azt is, hogy csak az számít, hogy milyen erőfeszítéssel szállsz szembe a kihívással.
Ez vagy Te: a kapcsolat, melyet a saját életedhez fűz, a szerep, melyet felvállalsz a szituáció megoldásában, és az áldozat, amit ha kell, meghozol érte.
(Persze ez vonatkoztatható az anyukádra is, aki nem képes meghozni azt az áldozatot érted, hogy veled marad, de ezzel most ne foglalkozz, ez az ő baja.)
A helyzet, ami adódott, még egy felnőttnek is sok lenne, de ha tisztában vagy ezekkel a dolgokkal, erősebb és ügyesebb lehetsz, mint egy átlagos felnőtt.
NAGYON SZORÍTOK NEKED!
válasza:Jól elírtam az idézetet... :)
Helyesen:
"Az embert a kapcsolat teszi naggyá, melyben részt vesz, s a szerep, melyet felvállal. A kapcsolatot pedig az áldozat teszi naggyá, melyet meghoznak érte."
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!