Kihasználnak, vagy mi ez? 28 éves nőként hogy léphetek ki ebből?

Otthon élek még anyámmal és a bátyámmal. A szüleim elváltak 5 éve.Mi akkor már dolgoztunk a tesómmal. Apánk elköltözött akkor, és hogy mi hárman megtarthassuk a családi házat, hitelt kellett felvenni, mert a ház apámé volt, és ki kellett fizetni a részét, hogy maradhassunk, és ő költözhessen. Megtehettük volna, hogy eladjuk, és mindenki megy a pénzével külön egy kisebbe, de ebben a házban nőttünk fel, ragaszkodunk hozzá. Így történt, hogy 5 éve a hitel felvételekor megegyeztünk anyámmal és bátyámmal, hogy a keresett pénzünket hazaadjuk (mert anyám egyedül nem tudta volna fizetni a hitelt+rezsit+egyéb kiadásokat, még ha külön ránk nem is kellett költenie). Én nettó 120-at kerestem, bátyám is nagyjából ennyit, és utolsó fillérig ment haza. Néha tudtunk saját szórakozásra, öltözködésre stb költeni belőle, de az is olyan legszükségesebb kategória, viszont mikor most jó pár hónapja megemelkedett a törlesztőnk, még erre sem futotta. Itthon borzalmas néha a légkör, állandóak a viták a pénztelenségből és a sok munkából. És hála ennek az életvitelnek, sem nekem, sem a tesómnak nincs ideje ismerkedni, lassan évek óta párkapcsolat és barátok nélkül vagyunk, ráadásul ami most már szinte ennél is jobban zavar, hogy mindjárt 30 éves fejjel semmi félretett pénzem nincs, továbbtanulni nem tudok, ismerkedni sem, és még 5 évig csak fizetünk a házért, ahol lakunk. Ha elmennék, megszakadnának anyagilag, nem tehetem meg velük. De olyan szívesen elmennék, mert nincs életem, és haragszom is anyámra, hogy annak idején (mikor még sokkal több lehetőségem és kilátásom lett volna továbbtanulás, gyűjtögetés téren) belevitt ebbe a helyzetbe, csak most látom, hogy ezzel elvágott számomra rengeteg lehetőséget, és úgy érzem, kifutok az időből. Ennyi idősen már gyereket szerettem volna, férjet, családot, de még arra sincs lehetőségem (holott önerőből megtehetném) hogy félretegyek későbbre. Ti mit tennétek? Önzőek lennétek, és mennétek? De nem tehetem meg velük.. Bátyám is menne, de ő is ugyanígy van. Ha ő megy, én végképp ittragadok anyámmal az idők végezetéig. És már Őt is nagyon nehezen viselem, főleg a kilátástalanságot. Van megoldás? :(