Elhagyjam? Vagy maradjunk együtt? De szeretem. és Ő is engem, csak már elég sok minden történt, és van, hogy már nincs türelme/münk a másikhoz.

Nem kioktatást kérek, hanem tanácsot.2éve vagyunk együtt.

Hol jobb, hol rosszabb.Én ráadásul Pco-s vagyok, és clostyt is szadek, aminek a mellékhatásai szörnyen kihatnak rám.Sokat sírok, hangulat ingadozások, stb..

Ezt már néha nem tudja tolerálni, mert nincs türelme azt mondja.

Tegnap is azon vesztünk össze, hogy ő elég hülye jeleket adott arra, h sexelne, én sem úgy reagáltam, aztán elvesztettem a türelmem, mert mintha semmi nem történt volna, el kezdett tévézni, anélkül, h megbeszéltük volna, mi, és miért is történt.Mondtam, h velem Ő nem fog szórakozni, stb..ő meg h elege van, szakítsunk..van, h nálunk ez a szakítás csak "szavak" mert elszakadni egymástól nem tudunk.Este úgy feküdtünk le, h "szakítottunk", külön is aludtunk(én kértem rá).Reggel meg egy puszival ébresztett, mintha mi sem történt volna.

Írtam neki sms-t, h "megbántad a tegnapit"?, de nem jött válasz.

Mikor ő mondja ki a "szakítás szót" tudom, h csak mondja, mert akkor úgy gondolja, de nem ezt akarja.

De nekem ez baromira fáj!

Mit csináljak?Együtt is élünk, babát is terveztünk, de az utóbbi időben javarészt az én hisztijeim miatt katasztrófális a dolog.

Költözzek el?

Nem fogja kibírni, h ne keressen..Annak meg semmi értelme, h külön megyünk x időre, aztán megint együtt.

Azért írtam le mindent őszintén, h én is milyen vagyok, mert objektív választ szeretnék kívülállóktól.