Elhagyjam? Vagy maradjunk együtt? De szeretem. és Ő is engem, csak már elég sok minden történt, és van, hogy már nincs türelme/münk a másikhoz.
Nem kioktatást kérek, hanem tanácsot.2éve vagyunk együtt.
Hol jobb, hol rosszabb.Én ráadásul Pco-s vagyok, és clostyt is szadek, aminek a mellékhatásai szörnyen kihatnak rám.Sokat sírok, hangulat ingadozások, stb..
Ezt már néha nem tudja tolerálni, mert nincs türelme azt mondja.
Tegnap is azon vesztünk össze, hogy ő elég hülye jeleket adott arra, h sexelne, én sem úgy reagáltam, aztán elvesztettem a türelmem, mert mintha semmi nem történt volna, el kezdett tévézni, anélkül, h megbeszéltük volna, mi, és miért is történt.Mondtam, h velem Ő nem fog szórakozni, stb..ő meg h elege van, szakítsunk..van, h nálunk ez a szakítás csak "szavak" mert elszakadni egymástól nem tudunk.Este úgy feküdtünk le, h "szakítottunk", külön is aludtunk(én kértem rá).Reggel meg egy puszival ébresztett, mintha mi sem történt volna.
Írtam neki sms-t, h "megbántad a tegnapit"?, de nem jött válasz.
Mikor ő mondja ki a "szakítás szót" tudom, h csak mondja, mert akkor úgy gondolja, de nem ezt akarja.
De nekem ez baromira fáj!
Mit csináljak?Együtt is élünk, babát is terveztünk, de az utóbbi időben javarészt az én hisztijeim miatt katasztrófális a dolog.
Költözzek el?
Nem fogja kibírni, h ne keressen..Annak meg semmi értelme, h külön megyünk x időre, aztán megint együtt.
Azért írtam le mindent őszintén, h én is milyen vagyok, mert objektív választ szeretnék kívülállóktól.
Először is,én ilyen labilis kapcsolatba nem terveznék babát.Amit leírtál az alapján olyanok vagytok még Ti magatok is mint a gyerekek.Egy gyereknek pedig biztos háttérre van szüksége minden téren,nem pedig bizonytalanságra.Szerintem üljetek le átbeszélni a kapcsolatotokat,ki mit vár a másiktól,mik a távoli terveitek álmaitok.Valahogy nem igazán működhet a kommunikáció kettőtök között.Pedig ez sok kapcsolatot öl meg,hiába szeretik egymást a felek,ha teljesen felőrlik egymás idegeit.Ez csak egy darabig megy így,hosszútávon nem.Ha meg tudjátok ezeket a problémákat oldani,és tudtok is a megbeszéltek szerint élni,(nem egy hétig,évekig,de min 1 évig)akkor érdemes babát terveznetek.Amíg a Ti kettőtök kapcsolata sem biztos az sem,hogy együtt maradtok,addig nem kell gyerek,csak tönkremenne ilyen szülők mellett.Az érthető,hogy a gyógyszerednek vannak mellékhatásai,de próbáld őket felnőtt nő módjára kezelni.A terhességnek is lesznek ilyen hatásai,sőt szülés után is,még ilyenebbek.Tudom kellemetlenek,de egy ember akkor érett igazán,amikor az érzelmeit kordában tudja tartani.Mégsem hisztizhetünk mint a gyerekek.
Sok sikert,minden jót nektek.
előző vagyok, én úgy látom a leírásból, hogy a párod ahhoz képest elég jól tolerálja ezt, de neki sem végtelen a tűrőképessége.
Szépen kell élni, vidáman, szeretetben. Ha valami tartósan akadályoz ebben -pl. mellékhatás - megoldást kell keresni. Mielőbb! Biztos van, ebben a párod is segíteni fog. Ha ideges vagy, menj el inkább sétálni, az meg is nyugtat kis időre. S keress mielőbb megoldást, hogy jó kedélyű legyél! Orvos, jóga, gyógyfüvek, segítő csoport, pszichológus. Nem szakítani kell, hiszen a következő sem tolerálná tovább - ő meg kifoghat egy hisztis tyúkot. Meg kell oldani, hogy múljon el ez a probléma. Ha nem oldod meg, máskor mással ugyan ez előjön.
Ha valóban igazán szeretitek egymást, és nem csak a megszokás tart össze, ne szakítsatok. Beszéljetek a dologról sokat, és találjátok ki, hogyan tudnátok elkerülni a veszekedést. A mai világban akaratlanul is türelmetlen az ember a párjával, hiszen annyi elvárás nehezedik ránk nap mint nap, hogy akaratunkon kívűl is ingerülten érünk haza, és egy kevés is elég a vitához.
Ha ő sem gondolja komolyan a szakítást, biztos meg tudod vele beszélni. És miután elmúlik a hisztid próbáld meg kompenzálni sok-sok szeretettel.
Nagyon szépen köszönöm a tanácsokat!
A gyerek sírást bírná, mert imádja a gyerekeket, meg van is pici baba a környezetünkben, őt az én sírásom zavarja, mert olyankor nagyon el vagyok keseredeve, és be nem áll a szám, és legfőképpen amiket mondok az dühíti.
Ez volt az utolsó clostys hónapom, megbeszéltük az orvossal, mondtam neki, h én ezt már nem bírom így, mert szörnyű mellékhatásai vannak, ezért ah ebben a ciklusban nem jött össze(mondjuk ma vagyok a 27.ciklus napomon és még nem jött meg), akkor jövő hónap inszem..(már ha együtt maradunk...:(
Igaz, akkor is kell majd peteérlelő szuri, stb, de azt mondta az orvosom(aki egyébként nagyon lelkiismeretes, és nő)hogy annak alacsonyabb hormontartalma van, mint a clostynak.
Az elejében 100%ban mellettem volt a párom.Mindig el jön velem a dokihoz, meg vár a váróban, sőt olyan is volt, h be is jött velem, és kérdezett az orvostól, h tul.képpen mi is a pco, milyen esélyeink vannak, stb..
Csak már nem bírja a hisztikat.
És igen, megérdemelné, h nyugodt élete legyen, ha hazajön, de nem én tehetek mindenről.
más fél évvel ezelőtt szinte soha nem sírtam, jól megvoltunk(akkor még nem volt diagnosztizálva a pco).
Most meg?Örülök, ha egy hetet kibírunk surlódás nélkül..
Ne azt írd az sms-be, hogy megbántad? Hanem, hogy szeretlek édes, örökké, bocsi, ha zizi voltam, visszamegyek a dokihoz, változtasson a gyógyszeren.
Szeretjük egymást, nem fog egy ilyen buta kis probléma közénk állni.
Te bántad meg!
Mert megsértetted.Visszautasítottad. Azért, mert van vmilyen betegséged, még nem kell a párodat sértegetned.
Lehet, mindig lesz vmelyikőtöknek vmi baja, betegség munkanélküliség, idegkimerültség - nem sértegethetitek folyton egymást. Ha békülni akarsz, neked kell engedned.
Ha nem születik gyereketek, de ti békében - szeretetben éltek, az többet ér, mintha kierőszakoljátok a babát, s mire megszületik, szétmentek, s felnő szerencsétlen félárvaként. Persze, úgy is lehet boldog, de ha nem muszáj?
Inkább szeressétek egymást!
Egy földre készülő lélek is szívesebben jön egy szerető párhoz, békébe. Én hiszek az ilyesmiben, de ha Te nem , meg lehet ezt fogalmazni orvosi nyelven is.
Várj azzal az inszemivel, míg újra megerősödik a kapcsolatotok. Lehet, az meghozza az áldást is.
Most is sírok, mert tudom, h igazatok van!!!!
Tudom, h nekem kéne változni, változtatni, h ő is, és mi együtt ketten is nyugodt, békés életet élhessünk.
Nagyon nehéz...
Nagyon nehéz lenne nekem várnom még az inszemre, mert minden nap egy örökké valóság, minden hónap egy egy csalódásokkal teli hónap..
De lehet igazad van!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!