Őszintén! Aki házasságban vagy tartós kapcsolatban él az megkereste már az exét/ exeit valaha a közösségi oldalakon?

Nekem egy-két exem van ismerősként bejelölve, meg néha, ha eszembe jut valamelyik régi ismerős, megnézem, hogy fent van-e, mennyit változott, van-e családja, mire jutott az életben. Volt olyan, hogy megpróbáltam megtalálni egy óvodai szerelmemet, kíváncsi lettem volna rá, milyen felnőtt lett belőle, de elég gyakori neve van, és az sem biztos, hogy még ebben a városban él, ahol én.

Néha látom, hogy a férjem és valaki bejelölték egymást, de elég sok nő között dolgozik, egyáltalán nem kavar fel. Azt nem tudom, ő megnézi-e az én ismerőseimet, de ha rákérdezne, elmondanám, hogy ki kicsoda.

*Hiszen azzal, hogy vegett ert az a kapcsolat, ott mar egy korszak lezarult!

TEhat teljesen felesleges most "kivancsiskodni", hogy ugyan mi tortent azzal az emberrel,

Aki egyszer Teged elhagyott, vagy pedig Te hagytad el Ot!

Lehet, hogy lezárult egy korszak, de attól még nem lehet és nem is kell kitörölni. Az exeim hozzá tartoznak az életemhez. Míg velük voltam, változtam, általuk, mellettük IS váltam olyanná, amilyennek a férjem megismert és megszeretett. Semmi nem indokolja, hogy ne érdekeljen, mi történt velük, és azt sem, hogy titkoljam előttük, mi van velem. Lehet normálisan is szakítani, amikor 2 ember nem arra emlékszik, hogy ki kit hagyott el.

Attól, hogy együtt nem működött, egyikőnk sem lesz rosszabb ember. Miért ne érdekelhetne, mit történt a másikkal. Szó nincs itt olyanfajta kötődésről, ami nem lenne összeegyeztethető a házasságommal, de én nem tudom és nem akarom kitörölni a múltamat.

Ahhoz, hogy legyen egészséges önbizalmad és személyiséged, tudni kell vállalni a múltadat. Ha ki akarod törölni vagy nem veszel róla tudomást, lemondasz a személyiséged egy részéről, nem fogod tudni, ki vagy valójában, önmagadnak is hazudsz.

Az esetleges hibákkal és kudarcokkal (lásd tönkrement kapcsolat) szembe kell nézni és tanulni belőlük, nem elmenekülni előlük.

Kérdezőnek: a féltékenység pedig pontosan az alacsony önértékelésből ered. A férjednek meg kéne érteni, hogy ez az ő problémája, és nem terhelhet vele téged.

Persze! Mikor felregisztráltam, mindenkire rákerestem, aki az eszembe jutott: exekre, régi osztálytársakra, távoli rokonokra, régi barátokra, akikkel már nem tartom a kapcsolatot. Még be is jelöltem közülük azokat, akikkel nem haraggal váltunk el.

Az én férjemnek pl. szinte az összes volt barátnője az ismerőse.

Furcsa belegondolni, hogy sokan olyan embereket is bejelölnek, akikkel csak távoli ismeretségben állnak, de azt, akivel valaha olyan közel voltak egymáshoz, amennyire csak ember a másikhoz lehet, azt nem, vagy esetleg nem szívesen. Sokszor az emberek a legalacsonyabb rendű kapcsolati formának tekintik azt, amikor szerelmi kapcsolat van köztük, a barátságokat is ez elé helyezik, pedig a párkapcsolatnál nincs bensőségesebb, közelibb kapcsolat két ember közt! Ha ez másképp van, akkor az nem is igazi kapcsolat, nem igazi szerelem, csak birtoklási vágy és szex.

Előbbi esetben el tudom képzelni, hogy utána is barátok maradnak az egykori szerelmesek, utóbbi esetben pedig meg tudom érteni az ellenségeskedést, hiszen a másik birtoklásért folytatott háborúnak csak vesztesei lehetnek.

Én bejelöltem a nőket a múltamból attól függetlenül, hogy mennyire fűzött szoros kötelék hozzájuk. Barátság, szerelem, vagy kapcsolat, mindegy. Ismerősök és kész. Ha ismered, bejelölöd, erről szólnak a közösségi oldalak és persze ma már a közös online tevékenységekről. Legfeljebb nem jelöl mindenki vissza.

Csak ne találkozzatok újra, ha anno az elválás fájdalmas volt.

Én egy ilyen nő "ismerőssel" lettem gazdagabb az egyik közösségi oldalon. Én jelöltem be, ő meg azt hitte, akarok valamit és találkozni akart, hát a kíváncsiság az hajtott, de a személyes találkozókor teljesen felkavarodtam, előjöttek a régi emlékek, felszakadtak a lelki sebek (nem kell semmire gondolni, csak hosszú órákat beszélgettünk) és a találka után egy hétbe telt, míg újra elrendeztem az egészet magamban.