Ha egy kapcsolatban, házasságban az egyik fél nem tud kiteljesedni, nem tudja önmagát megvalósítani, akkor az a kapcsolat nem fog hosszú távon működni?

Szia!

Nem értelek, még 3.nekifutásra sem.

Ha szeretnéd megvalósítani magadat, akkor mi a gond a 40 km-rel arrébb lévő munkahellyel? Hogy a gyerek nagyon ragaszkodó? Jaa....akkor most mégis a gyerek a "lényeg", és ez belső konfliktusokat okoz? Ez egy örök dilemma egy nőben, de hogy is fogalmazzam meg: a gyereknevelés (legalábbis az elején) önfeláldozás. Monoton, uncsi néha, de ez a "feladatunk", ez a mi "munkánk".

Te pedig türelmetlen vagy. Legalábbis nekem ez a kérdés így értelmezhető.

Nem tudom , mekkora az a gyerek? És nem szeretnétek mégwegyet?

Vagy azt csinálod, hogy a 40 km-re lévő városban keresel munkehelyet és bölcsit/ ovit éskkor együtt mentek dolgozni. Vagy még otthon maradsz és elkezdesz tanulni. Kismamáknak sok helyen van támogatás. Nézz ki valami hiányszakmát, aminek hasznát tudod venni.

tehát egy olyan tanfolyamot, ahova elég csak kéthetente kell bemenni és államilag támogatott.

Én pl most kitaláltam, hogy megtanulok varrni. Legalábbis nagyon rég óta tervezem. Egy jó varrónöre mindig szükség van. Amúgy nincs olyan hogy hitvány szakma, vagy lenézendő szakma. Ha valaki a saját szakterületén jó, és szívvel lélekkel csinálja az meghozza a gyümölcsét.

Azért írtam le ezt, hogy nézzél körbe, akár olyan területen is amire eddig nem gondoltál. Nem kell a "menők " közöl válogatni.

A pasik mindent megigérnek, hogy a nő fogja be a száját.

Én megértelek, otthon ülni nem jó, főleg nem ebben az ingerszegény környezetben, ami itt található.

De a gyereket sem akarod teljesen elhanyagolni,mert anya is vagy. A nagyvárosban a gyerek is jobban fejlődhet, több ovoda, iskola közül választhattok.

Majdnem 30 vagyok, és a mai napig emlegetem, hogy nem volt boldog gyerekkorom, mert a bokorban játszottunk meg a sárban, annyira nem volt hova menni! SZenvedtem már gyerekként, többre vágytam. Igen is, ezt egy gyerek is érzi.

Újra meg kell beszélned a férjeddel, és legalább a gyerek érdekeit nézze, ha szeret, akkor téged is meg kell értenie, és anyagilag is jobban kijönnétek.

Nagyon zavaros és értelmetlen is amit írtál.

A gyereket nyilván nagyon magadhoz szoktattad,azért ragaszkodik hozzád (talán túlságosan is). Azért nem akarsz 40 kilomérre munkát vállalni,mert nem akarod bölcsibe adni,de több helyen is próbálkoztál,hogy bevegyék. Keveset lennél a gyerekeddel? Ez igaz,de nagyanyáink is vitték már a féléves gyereket is a bölcsibe,és este a háztartás mellett foglakoztak csak a gyerekükkel. Ettől nem lett egyetlen gyerek sem lelkisérült.

Nem lenne,aki hazahozza a gyereket? Mint írod,ott vannak a nagyszülők is,ők is segíthetnek.

Van lakásotok,megélhetésetek. Ha elköltöznétek,akkor lakást kellene keresnetek,és egyáltalán nem biztos,hogy egy nagyobb városban találnál is munkát. Ott is bölcsibe kellene adnod a picit. Ha beteg,akkor nem tudnád kire bízni ( a nagyszülők aligha utazgatnának hozzátok emiatt),és igen gyorsan az utcán találnád magad.

A férjednek van igaza,hogy nem akarja feladni a biztosat a bizonytalanért. Az pedig nagy felelőtlenség lenne,ha a kicsivel egy bizonytalan helyzetbe elmennél. Miből és hol élnél meg vele?

Egyszerűen unatkozol,ez ellen tégy valamit,ahogy már az előttem szólók is javasolták.

Még annyit,hogy szép dolog az önmegvalósítás vágya,de egy anyának azért fontosabbnak kell legyen a gyerek érdeke.

Ha férjednek van munkahelye, elég jó, akkor hogyhogy nyomorogtok?

Akkor nyilván úgy sz..r az a munkahely ahogy van. Egyértelmű, hogy innen mozdulni kell.

Dehogy is támadok!

Én legalábbis. Én is visszamegyek dolgozni, ha már nagyobbacska lesz, és nem is közel van a munkahelyem. De az eleje, amikor még nem mehet bölcsibe/vagy oviba, az otthonlét is "munka".

Tudjuk hogy ez már a 21. század, persze hogy az, nem cselédek vagyunk. De nem kell szétkaparni magunkat mert 2 évig (még nekem 3 ) itthon kell "unatkozni". Írja kérdező. hogy vannak nagyszülők, megy majd bölcsibe a gyerek , elhozzák. Csak feszül benne a dilemma, hogy este 6kor ér haza, alig látná. Hát kérdem én, normál munkahelyen meddig "tűrik" ha vki 3kor elmegy, hogy bölcsibe/oviba kell mennie a gyerekért?...

Én másképp látom a dolgot:

Sürgősen beszélj a férjeddel, ez így nem állapot! Ha megígér valamit, tartsa is ahhoz magát... ha nem akkor meg ne ígérgessen, ezt én is nagyon-de nagyon utálom. Ez csak rosszabb lesz, mert így megtanulja, hogy ezzel a technikával befoghatja a szádat és nem b@sztatod mindenféle hülyeséggel "Ő nagyságát".Légy következetes, mond neki azt hogy ha már megígérte tegyétek meg, ha nem akkor elköltözöl és hetente egyszer TALÁN láthatja a gyerekét a 40 km-rel arrébb található városban. Ha jól értem, nagyon úgysem veszi ki a részét (hisz nem tudsz mindennap rá támaszkodni)... akkor meg mindegy nem? Ha meg ennyire más az életszemléletek, talán ideje elgondolkozni, hogy tart-e valahová ez a kapcsolat? (talán ezt így meg is említhetnéd neki...) Mond neki azt hogy nem vagy elégedett a mostani körülmények miatt, és ez így kevés neked... ennyi, csak ki kell mondani ezeket.

A másik pedig az hogy "Megígértettem vele.." ezt sürgősen felejtsd el, max MEGBESZÉLNI lehet valamit egy párkapcsolatban, ígérTETNI nem nagyon :)

Na sok sikert az önmegvalósításhoz, és kitartást!

persze ez az oda-vissza érzelmi zsarolás, meg az, hogy "gondolkodjon el a kapcsolatán" azt mutatja, hogy könnyebb a pálya széléről kiabálni, mint odabent játszani. (Hogy stílusos legyek)

Értem én a feminin hozzá-állást, hiszen nő vagyok én is, egyenjogúak vagyunk egy házasságban, de nem kell rögtön ahhoz folyamodni, hogy "na jó, én költözök, mert semmit nem tartasz be az ígéreteidből"!

Lehet hogy a férjének egy jó, biztos munkahelye van, előmenetellel. Ilyen helyzetben én sem kapkodnám el az elköltözést...

Szerintem (bár én sem vagyok ott) a kérdező inkább unatkozik otthon és "önmegvalósításra" törekedne. De nem tudok mást írni, most a gyerek a központ. 2-3 évig . Utána jöhet a karrier.