Szerintetek kinek van igaza? Mi a hosszú kapcsolat titka?
Az előbb nagyon összevesztünk a párommal, mostanában voltak gondjaink, amiken nem igazán tudtunk túllendülni, és ma kibukott a fő alap probléma.
Szerintem a hosszú, boldog kapcsolat titka az, hogy összecsiszolódunk, azaz mindketten alakulunk, változunk egymás mellett azért, hogy egymást boldoggá tudjuk tenni. Szerinte meg az, hogy elfogadom a másikat és úgy szeretem ahogy van. Szerinte ez tipikus hülye női gondolkodás, ami miatt renget nő tette már tönkre a fél életét, hogy elhiszi, hogy a másikat meg tudja változtatni. Szerinte én nem fogadom el őt, nem szeretem úgy ahogy van, tehát valaki mást keresek. És az, hogy én változtam úgy, hogy jobban megfeleljek az igényeinek, annak semmi jelentőssége, mert ő úgy szeretett ahogy voltam.
Gondolom valahol a kettőnk álláspontja közötti átmenet lenne az optimális, de tényleg irreális elvárás, hogy mindkettőnknek változnia, fejlődnie kell egy kapcsolatban?
de érdekes, ugyanerről beszélgettünk mi is. Végül arra jutottunk, h én megpróbálom őt elfogadni 100%ig, ő meg megpróbál változni amiben kell. Így mindketten megpróbálunk változni, és a másikat elfogadni. Egyébként szerintem abban van a különbség, h a változást elvárni, csak magadtól kellene. Én is igyekszem tőle nem elvárni, így tudok neki örülni, ha sikerül. magamtól várom el h hozzá csiszolódjam. remélem érthető
20L-21F
"Végül arra jutottunk, h én megpróbálom őt elfogadni 100%ig, ő meg megpróbál változni amiben kell."- szerintem ez a kulcsmondat :)
Nehéz ezt a dolgot megmagyarázni vagy akár megérteni.
Pl.: az én párom utálja az ünnepeket, a szülinapokat, nem szeret ajándékot kapni, utálja a "változásokat" ha valami nem úgy megy mint a hét többi napján.
Először nehéz volt, hogy ne adjak neki ajándékot szülinapjára, de aztán már úgy voltam vele nem számít, eszünk közösen valami finomat, veszek valami csinos fehérneműt (magamnak) amivel végülis neki okozok örömet, elfogadom a dili szokásával együtt :) Ő meg vesz nekem valamit (muszájból) mert én szeretem és ő így próbál "megfelelni" nekem.
Abban igaza van a párodnak, hogy az ember ne egy olyan társat keressen magának aki már majdnem olyan mint az elkébzelése, a többit pedig majd a saját ízlésére formálja. Szerintem úgy kell elfogadni a másikat, amilyen. Azért szeressünk meg egy embert, mert olyan amilyen. Persze összeköltözés után előjönnek a problémák, a különbségek, amiket előre nem tudhatott egyik fél sem, de itt jön be a képbe az alkalmazkodás, a kompromisszumkötés.
Viszont ha már a kapcsolatban változik valaki rossz irányban, és azt szeretné valaki "visszaváltoztatni", az persze már teljesen más. Az már jogos. Itt ismét jön az, amit az előbb írtam. Hiszen azért szeretted meg, mert olyan, amilyen volt a változása előtt.
36/n, több mint 10 éves szuper kapcsolat/házasságban
Én is az összecsiszolódásban hiszek, ami nem egyenlő a másik átváltoztatásával. Az összecsiszolódás közös igény, elvileg beszélni sem kell róla, a mindennapok során alakul, mert szívből, belülről jövően mindkét fél harmóniában szeretne élni a másikkal, ezért kompromisszumkész.
Nem mindegy, milyen tulajdonságokat szeretnél megváltoztatni a párodban, te magad miben változtál meg. Ha olyan dologról van szó, amin ő maga nem tud, nem is akar változtatni, téged viszont már a kapcsolat elejétől rettenetesen zavar, lehetetlenné teszi számodra a harmonikus együttélést/járást, akkor igaza van, mást kerestél, nem őt. (Mert "A" tulajdonság helyett neked "B" tulajdonság lenne optimális.)
Ha olyan dologról van szó, ami egy kis odafigyeléssel csiszolható, az már nem megváltoztatás, mert "A" tulajdonságot nem "B"-re akarod cserélni, csak szeretnéd, ha kevésbé lenne markáns, meghatározó. Nem várod, hogy homlokegyenest más legyen, csak ne engedjen 100%-ban teret annak a tulajdonságának. (Pl. lustaság- most nem jut eszembe jobb példa, de pl. nem azt várod, hogy ő legyen a takarítógép otthon, de 1-1 porszívózásban igenis besegíthet.) Az összecsiszolódás = alkalmazkodás. A megváltoztatás igénye = ultimátum, arrogancia.
Én úgy vagyok vele, hogy nagyon bonyolultak ezek a dolgok. Szerintem ha két ember hosszú évekig együtt van, valamennyire biztos hogy csiszolódnak, jobban kiismerik egymást, tudnak kompromisszumokat kötni. Ugyanakkor az is igaz, hogy egy pasit nem lehet gyökerestül megváltoztatni, szóval ha valaki összejön valakivel akkor vagy elfogadja olyannak amilyen, vagy továbblép. Ezért van az, hogy sokan 3 hónap után külön mennek és rájönnek hogy nem illenek össze.
Ha te most szereted a párodat és boldog vagy vele, ne vitatkozz vele ilyen ,,elméleti" dolgokon.
Kérdező, amit a kommentedben írtál, az a beletőrődés.
Elfogadás:
Elfogadod a párod úgy, hogy ő igényt tart arra, hogy hetente minimum kétszer találkozzon a haverjaival.
Beletőrődés, ami az eltávolodást eredményezi, és mindazt amit leírtál:
A párod már nem csak hetikét alkalommal találkozik a haverokkal, így alig vagytok eggyütt. Ez neked nem jó, de vagy nem szólsz érte, vagy szólsz, de őt nem érdekli, nem foglalkozik azzal te mit szeretnél, így eltávolodtok egy idő után egymástól
Kompromisszum, alkalmazkodás:
Párod heti négy-öt alkalommal a haverokkal van, ez neked sok. Megkéred, hogy max. kétszer találkozzon csak velük, így egymásra is marad időtök. Ő megért, és így is tesz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!